Azt hihetnénk, hogy Indiana Jones és a nagy felfedezések kora már rég lejárt, mindent kiástak már a régészek, ami csak a föld alá került, és a mai kor kutatóinak nem jut már semmi érdekesség. A föld mélye azonban még mindig rengeteg titkot rejt!
A Chak nevű uralkodónak, a maja birodalom első királyának emlékére épült El Diablónak, vagyis "Az Ördög"-nek nevezett 13 méter magas piramist a guatemalai őserdő mélyén találták meg
A világ legősibb alkotása
Franciaország
Nem nagy meglepetés, hogy a 37 000 éves faragvány egy női nemi szervet ábrázol. Úgy tűnik, mintha már az ősember is mindig csak a szexre gondolt volna. Persze az is lehet, hogy a régészeknek egyszerűen nincs jobb öltetük, mikor meglátnak egy értelmezhetetlen háromszög vagy kör alakú faragványt. Ez a kődarab ugyanis messze van az anatómiai pontosságtól, így korántsem biztos, hogy mindenki azt látná benne, amit a tudósok. Ám ha a tartalma vitatható is, az biztos, hogy a 2012-ben talált
kődarab a világ legrégebbi ember által alkotott faragványa.
Honnan vagyunk ebben ilyen biztosak? Kődarab esetében elég nehéz pontos dátumot meghatározni, de ebben a francia barlangban emberi csontot is találtak, méghozzá éppen ez alatt a kő alatt. A Chauvet-barlang ugyanis beomlott, és ez a faragott darab ráesett egy szerencsétlen ősember fejére - méghozzá díszítésével lefelé.
Amikor a régészek megtalálták a leletet, tudták, hogy igazán egyedi lehetőségük van most, hiszen ha meg tudják mondani, mennyi ideje halott az ősember, biztosak lehetnek benne, hogy az őt agyonütő kövön található faragvány ennél korábban keletkezett. Szerencséjük volt: a halál 37 ezer éve következett be, és a faragvány ezzel elnyerte a világ legrégebbi ember által alkotott műalkotása címet.
A világ legrégebbi ember által alkotott faragványa a kutatók szerint egy női nemi szervet ábrázol
A maja napisten arcai az ördögi piramisban
Guetamala
A másfél méteres, vörösre festett falfestmény a Nap útját ábrázolja, ahogyan az bejárja az eget. Hajnalban cápa, napközben ember, éjszaka jaguár alakban ábrázolják a vérszomjas istenségnek tartott Napot. Az égitestet szimbolizáló napistenen kívül más bolygók is megtalálhatóak a képen, ami valószínűleg az égbolt változását akarta megörökíteni.
A királyi család emlékére épült 13 méter magas El Diablonak, azaz "Az Ördögnek" nevezett piramist nemrég találták csak meg az őserdő mélyén, és 60%-ban még ma sincs feltárva.
„Az El Diablo piramis az ókori Amerika egyik leggyönyörűbben dekorált épülete - nyilatkozta Stephen Houston, az ásatás vezetője. - Stukkói és rajzai bepillantást engednek abba, hogyan képzelték a maják a túlvilágot, és megmutatja a Nap jelentőségét a kultúrájukban, valamint azt, hogy az milyen kapcsolatban állt az uralkodóikkal. A feltárt piramis segítségével így számos új információt nyerhetünk a maja civilizációról."
Nem véletlenül maradhatott ennyi ideig rejtve, veszélyes mocsarak, kígyók között dolgoznak a mai kutatók is, és ezen a területen él Dél-Amerika legnagyobb denevérkolóniája is. A kutatás tehát nem könnyű, de az már most biztos, hogy ez az ókori Amerika egyik legépebben megmaradt épülete, szinte minden falfestménye, faragványa tökéletes állapotban van, ami annak köszönhető, hogy a templom járatait törmelékekkel töltötték fel, és más épületeket húztak a tetejére.
Az eddig feltárt rajzok és stukkók egészen egyedi bepillantást engednek a maja hitvilágba, egy eltűnt birodalom mindennapjaiba. A piramisban található még a királyi palota és a maja birodalom első királyának, Chak nevű uralkodónak a sírja is, aki 350-400 körül halt meg hatvan-egynéhány évesen, és aki mellett hat kisgyermek tetemét is megtalálták, temetésekor ugyanis 1-5 év közötti gyerekeket áldoztak fel a tiszteletére.
Az őserdő mélyén talált El Diablo piramis szinte tökéletes állapotban őrzte meg a maja kultúra és hitvilág kincseit, köztük ezt a másfél méter magas falfestményt
Az azték hercegnő sírja
Mexikó
Egy rakás csont nem valami nagy felfedezés - gondolhatnánk. Ám a csontok mesélnek, különösen ha sok van belőlük. Márpedig ritka az olyan ősi tömegsír, ahová több száz ember kerül. Meg is lepődtek Mexikóban, amikor egy ásatás során sok száz csontot találtak, még inkább azon, hogy ezek egyáltalán nem úgy helyezkednek el, mintha sírban feküdnének.
Többségük szépen csoportosítva volt: egy kupac koponya, egy adag lábszárcsont, egy halom borda.
Egyetlen teljes csontvázat találtak csak, egy tizenéves lányét, aki furcsa pozícióban feküdt egy külön lyukban, egyik keze a hátán, a másik a hasán, arccal lefelé. Körülötte tíz koponya volt kör alakban elrendezve, és edények, amelyekben ételt, italt vihetett magával a túlvilágra. Találtak egy rituális kivégzéshez használt asztalt is a leletek között, körülötte 5 koponyával, amelyeket egykor botra tűztek, így díszítették a helyszínt.
A régészek valószínűsítik, hogy az 1480-as években eltemetett lány hercegnő volt, vagy más magas rangú családból származott, és halálának a tiszteletére szervezték ezt a masszív tömegtemetést, ám mivel az azték birodalom fénykora már elmúlt, nem volt elegendő élő emberáldozat, így régi sírokból vettek elő csontokat, és azokat használták fel, hogy megfelelő számú kísérője legyen a túlvilágra.
A régészek valószínűleg egy hercegnő sírját találták meg Mexikóban, körülötte sok száz, csoportokba rendezett csonttal
Az első edény
Kína
A régészek sokáig úgy vélték, az első agyagedények csak 10 000 éve készültek. Korábban nem lett volna értelme, hiszen városok sem voltak, a lovas-nomád népnek pedig nem lett volna praktikus a törékeny agyag. Azt állították, hogy az első edények akkor készültek el, amikor az ember falvakba települt le, és szüksége lett tároló- és főzőedényekre.
Úgy tűnik azonban, hogy ezzel az elmélettel alaposan mellényúltak, mert Kínában már 20 000 évvel ezelőtt feltalálták a fazekasságot.
Bár az edényt már tíz évvel ezelőtt ásták ki, eddig nem tudták pontosan meghatározni a korát, egy új mérési módszernek köszönhetően azonban most kiderült, ez minden idők legrégebbi edénye. És hogy mire használták? Bár a kutatók azt feltételezték, hogy a húsz centi magas edényben főztek vagy pároltak, a mikromaradványos elemzés után kiderült:
alkoholt tároltak benne.
Mikor készültek az első edények? A kínai lelet korát 20 000 évvel ezelőttre datálják, és a kutatók szerint alkoholt tároltak benne
Frankenstein múmiák
Skócia
Első pillantásra két teljesen normális bronzkori csontváznak tűntek. Egy férfi és egy nő. Azaz... Mintha a női koponyán túl nagy lenne az állkapocs...
És itt kezdődött a rejtély.
Amikor ugyanis a régészek közelebbről megnézték a magzati pózban fekvő tetemeket, kiderült, hogy hatféle különböző testből rakták össze őket, és csak haláluk után 300-600 évvel kerültek a földbe.
A csontok állapotából a régészek arra következtetnek, hogy a testeket a haláluk után a közeli mocsárba rakták, ahol a lágyszövetek kiszáradtak és mumifikálódtak, utána kiszedték őket, és hat holttestből összeraktak kettőt. Pár száz évig a szabadban tartották őket, majd körülbelül 300-600 éve eltemették a földbe, akkor bomlott el a hús a tetemekről.
Biztosan tudjuk, hogy a női múmia darabjai egykorúak - ám a férficsontváz egyes darabjai között sok száz évnyi különbség is van, és bizonyos, hogy a hat emberből akikből a két testet összerakták, egyikük sem állt rokonságban egymással.
A kutatók úgy vélik, valamilyen szimbolius értelme lehet ezeknek a múmiáknak, talán több törzs így rakott össze egy közös őst, akit tisztelhettek. Mások szerint praktikus okai is lehetnek a rítusnak, talán egy állat megette a hiányzó részeket, és ősünkek jobban esett egy teljes testet eltemetnie, mint több részletet.
Hat különböző ember maradványaiből rakták össze azt a női és férficsontvázat, amelyet Skóciában találtak. Vajon ezzel valóban egy közös őst alkotott több törzs?
Neander-völgyi gyógyszerek
Németország
Azt mondják, nincs kis felfedezés, ezért az ásatás során semmit nem szabad eldobni. Ki tudja, hogy a jövőben mit tudnak majd a tudósok kiolvasni az apró, értéktelennek tűnő részletekből? A régészek ezért mindent aprólékosan dokumentálnak és megőriznek. Ám mikor a 60-as években két Neander-völgyi ember maradványait megtalálták a spanyol régészek, azt még a legvadabb álmukban sem gondolták volna, hogy micsoda áttörést hoz majd ez a lelet 2015-ben.
Két tudós ugyanis megvizsgálta a koponyák fogazatára lerakódott fogkövet...
Kevesen tudják, de a fogkő egyedi lenyomata minden ember étrendjének. Az étkezés során az ételmaradék megtapad a fogakon, és társul a szájban élő baktériumokkal. Ahol a nyál koncentráltabban érintkezik a fogakkal, ott a lepedék kikristályosodik, és fogkővé válik. Ez így van ma is - így történt ötvenezer évvel ezelőtt is. Nos, a Neander-völgyiek fogkövéből kiderül, hogy egyáltalán nem olyan barbár húsevők voltak, amilyennek sokáig gondoltuk őket. Étrendjükben nagy szerepet játszottak a magok, fűfélék és zöldségek, sőt a mai grillezéshez hasonló eljárást és a füstölést is ismerték.
Ám ennél is meglepőbb volt, hogy fogaik között kamilla- és cickafarkmaradványokat találtak. Mindkettő keserű, kicsiny tápértékkel rendelkező növény, és a mai napig gyulladáscsökentő gyógyhatásuk miatt fogyasztjuk őket. Most bizonyítottnak tűnik, hogy ez a tudás egyidős az emberiséggel.
A két Neander-völgyi fogköveit vizsgálva két régész arra a következtetésre jutott, hogy az ősember gyulladáscsökkentő növénykeket is fogyasztott
