Szenvedélyes viszonyok esetében nehéz meghatározni, ki kit, hogyan és mire inspirál. Művészpároknál még bonyolultabb és még izgalmasabb a történet. A mindent elsöprő lángolás adott volt Frida Kahlo, Picasso, Rodin és Ferenczy Károly házasságában - a szerelmes alkotók művészetükben is nagymértékben hatottak egymásra, ám viharos kapcsolataikban nemcsak a mennyországot, de sokszor a poklot is megjárták.
Auguste Rodin bővérű ember volt, nem vetette meg a testiséget; számos erotikus ihletésű műve, köztük Az örök bálvány című szobra is erről tanúskodik
Frida Kahlo és Diego Rivera
A galamb és az elefánt
Frida Kahlo 1929-ben, 22 évesen ment férjhez Diego Riverához. Amikor a 21 évvel idősebb neves festő megkérte a fiatal lány kezét, az örömanya azt taláta mondani, hogy frigyre lép a galamb az elefánntal, míg Frida apja azt súgta Diego fülébe:
"Vigyázz vele, ez maga az ördög!"
Frida gyermekkora óta sántított, majd 18 évesen egy villamosbaleset miatt egész életében nyomorék maradt. Hónapokig feküdt gipszfűzőben: az unalom és a fájdalom elől menekült a festészetbe.
Frida különleges kisugárzása Diegót örökre megbabonázta
Nem érdekelték a kor divatos művészeti irányzatai, viszont festészetében előítélet nélkül nyúlt az őt körülvevő világhoz. Élete végéig fő témái tükörből visszapillantó saját arca, alakja, deformálódásai voltak. Bátor művek jellemezték: a dús női bajusz vagy az összenőtt szemöldök a 30-as évek Mexikójának sem lehettek kedves részletei. Kivételes, különleges és szabad nő volt, ettől annyira élő ma is a művészete.
Találkozásuk idején Diego Rivera nagyhangú, jómódú festő volt, rengeteg állami megbízással, számtalan baráttal, szeretővel. Ennek a sikeres, szabad erkölcsű, hedonista művésznek mégis Frida kellett.
A sánta, nyomorék Kahlo elképesztő szexuális kisugárzással bírhatott, vonzásában női és férfi szeretők is helyet kaptak.
A férfi azonban házasságkötésüket követően sem tudott a női nemnek nemet mondani; folyamatosan csalta feleségét, ami rombolta Frida önérzetét, aki viszont Lev Trockijjal folyatott rövid viszonyával bosszulta meg Diego félrelépéseit. Nem lehet tudni, kit viseltek meg jobban a másik házasságon kívüli kapcsolatai, de amikor Diego viszonyt kezdett Frida húgával, az asszony elhagyta férjét, majd jogilag is elváltak.
A megjelenésében is különc Frida festményei olyanok, mint egy tükör: érzelmeit és lelki állapotát örökítették meg
Frida sikerei ezt követően egyre zajosabbak voltak: önálló kiállítást rendezett New York-ban, Párizsban, ő volt az első latin-amerikai festő, akitől a Louvre képet vásárolt.
New York-ban ismerkedett meg a magyar származású Muray Miklós fotóssal, akihez 10 évig tartó mély, szenvedélyes szerelemi viszony fűzte. Muray bízott benne, hogy feleségül veheti szerelmét, ám kapcsolatuk véget ért, mikor Diego újra feltűnt a színen.
Mert válás ide vagy oda, Rivera nem bírta tovább Frida nélkül, utánament, könyörgött, majd újra összeázasodtak. A nő az új frigyben már testi kapcsolat nélküli, kizárólag lelki és szellemi közösséget vállalt, de Diegónak így is jó volt.
A visszaemlékezések szerint az asszony sírba vitte a férfi életerejét: halála után Rivera egyik napról a másikra ősz öregember lett.
A házasságuk alatt a férfi többször hangsúlyozta, hogy Frida jobb festő nála, amit akkoriban senki sem hitt el a kor sztárművészének. A sors azonban Riverát látszik igazolni: a férfi szocialista, mozgalmi művészete ma koránt sincs annyira szem előtt, mint Kahlo mondern alkotásai. Frida és Rivera ideális művészkapcsolatban alkottak: szellemi pezsgésükkel egymást inspirálva a festészet két különböző vágányán haladtak, független alkotásokat létrehozva.
Rivera 1933-ban a New York-i Rockefeller Center számára készített freskót, amit később azért bontottak le, mert Lenin arcképe is szerepelt rajta
Camille Claudel és Auguste Rodin
Őrjítő szerelem
Az erotika művésze, Auguste Rodin kezdetben kőfaragóként kereste kenyerét, majd a Louvre tanfolyamain képezte magát szobrásszá. 35 éves volt, amikor megmintázta első jelentős művét, az Érckorszakot, amellyel komoly vitákat generált az 1877-es párizsi Szalonban. A férfialak ugyanis olyan tökéletesre sikerült, hogy azzal gyanúsították a művészt, a szobrot nem megmintázta, hanem egy hús-vér emberről készült gipszöntvény.
Rodint anyagi gondok nem gyötörték. Már korai alkotó korszakában jelentős megbízásokat kapott, ami odáig fajult, hogy Amerikából egyesek dollármilliókért kérték fel: formálja meg feleségük kézfejét. Műtermében megfordultak a kor politikusai, művészei, a párizsi világkiállításon saját pavilonja volt, ahol 168 szobrát mutathatta be.
Bővérű ember lévén imádta a testiséget, de e a nőkkel gátlástalanul bánt. Leghosszabb ideig korai modellje, Marie-Rose Beuret volt a szeretője, akit 50 éven át tartott borzasztó sorban. Műtermei egyikében helyezte el Rose-t, és amikor épp arra támadt kedve, meglátogatta. Az asszony főzhetett, moshatott rá, kielégíthette szexuális vágyait, majd a férfi kénye-kedve szerint továbbállt következő kiszemeltjéhez.
Rodint mindenki lázba hozta: szegénycselédek és arisztokrata asszonyok, de a férfiakat sem vetette meg.
Auguste Rodin, az erotika művésze és tanítványa, modellje, későbbi szeretője, Camille Claudel - viharos, szenvedélyes kapcsolatuk alatt számos szobrot formáltak egymásról
A szobrász már ötven felé járt, amikor a hoszonéves Camille Claudel tanítványnak jelentkezett nála. A kapcsolat hamar szenvedélyes szerelmi viszonyba fordult, a fiatal nő rajongva nézett mesterére, aki viszont gátlástalanul kihasználta. A lány gyorsan Rose sorsára jutott, de ő a házimunka mellett a szobrászkodásban is segíthetett Rodinnek. 10 évet töltöttek együtt, a férfi sokszor otthagyta, megcsalta, megalázta.
Camille folyamatosan segítette a szobrászt, egyik leghíresebb művén, A pokol kapuja alakjain több évig dolgozott vele.
A mesterrel való találkozása előtt Camille saját szobrászi szemléletmóddal rendelkezett, ami rokon volt Rodinével, önálló alkotásai sokáig mégsem kerültek szóba. Az 1980-as években derült ki, hogy rengeteg saját alkotása van, a mester szobraiban elkülöníthető az ő munkája. Nőiessége is maradandó hatást gyakorolt Rodinre: A csók című híres szobra is a szenvedélyes viszonyuk gyümölcse.
A csók című Rodin-szobrot is a 10 éven át hű szerető, Camille ihlette
Camille tudott mestere Rose-zal folytatott tartós viszonyáról, amit nehezen, de elviselt annak érdekében, hogy Rodin mellett dolgozhasson. Az alkalmi modelleket, akiket a hatvanéves mester ágyba is vitt, csak futó kalandnak tekintette, ám az érzékeny idegrendszerű szobrásznőnél végleg betelt a pohár, amikor kiderült, hogy Auguste évek óta viszonyt folytat egy arisztokrata hölggyel is.
Amikor Camille ott akarta hagyni, a mester könyörgött: maradjon, elveszi feleségül, szülhet gyerekeket, a pályájuk közösen ível majd felfelé. De az ígéretekből nem lett semmi.
A nő idegei felmondták a szolgálatot. Anyja elmegyógyintézetbe záratta, ahonnan soha többé nem engedték ki - köszönhetően Rodinnek.
Nem tudhatjuk, Camille elmebaja mennyire lehetett patologikus: intézetbe zárása akár a nyárspolgári család bosszúja is lehetett.
"Az életem egy románc volt, kész regény (...), mely a mennyországból egyenesen vezet a pokolba. Talán megvilágíthatom, hogyan válhatott Rodin világszerte híressé olyan szobrok által, melyek éppúgy dicsérik az én kezem vonásait, mint az övét. Vele ellentétben én őrültnek lettem kikiáltva, és eljutottam a kétségbeesés legszélső fokához, ahol már csak a gyűlölet élhet. (...) Itt csücsülök magánzárkámban dicstelen életem még dicstelenebb végéig" - olvasható Camille Claudel - Szerelmem Rodin - Egy szobrásznő emlékiratai című életrajzi regényében.
Camille Claudelnek manapság egyre nagyobb a kultusza: bátyja, Paul Claudel író haláláig gondozta a hagyatékát, és 2008-ban életművét áttekintő kiállítást rendeztek - igaz, a Rodin Múzeumban -, 2017-ben pedig egy párizsi aukción egymilliárd forint összértékben keltek el utolsó szobrai.
Camille Claudel egyik főműve, a L’Abandon című bronzszobor 2017-ben 1,2 millió euróért kelt el egy párizsi aukción
Kvíz:
12 legendás irodalmi szerelem
Ikonikus szerelmespárok, undorral teli érdekházasságok, híres szerelmi háromszögek az irodalomban, avagy kik ünnepelték volna a Valentin-napot? Keresd a párját!
Fialka Olga és Ferenczy Károly
Beteljesületlen álmok
A gazdasági akadémiát végzett Ferenczy Károly élte a vidéki földbirtokosok egyszerű életét, mígnem 1884-ben egy családlátogatásra betoppant birtokukra Fialka Olga, Károly 14 évvel idősebb unokanővére. Olga ekkor már kiállító művésznő volt, Bécsben végezte festészeti tanulmányait, ami akkoriban hihetetlen teljesítménynek számított, hiszen az 1870-es, 80-as években nőket nem vettek fel az akadémiára, kizárólag szabad iskolákban tanulhattak.
A találkozás felforgatta Károly életét:
nemcsak a nőnek, a művészetnek is örök hűséget esküdött. Az addig céltalanul tengődő férfi megvilágosodott: külföldre ment festészetet tanulni, és az ő nevéhez is köthető a nagybányai művésztelep megalakítása.
Ferenczy Károly: Hegyi beszéd. 1896
Ennek az idilli hangulatnak az egyik legszebb megörökítése a Magyar Nemzeti Galériában látható Hegyi beszéd című Ferenczy-festmémy: a nagybányai dombok között ülő társaság virágkoszorúival szinte feloldódik a természetben.
A fiatal pár kezdetben együtt haladt a festészetben, de évekig az asszonyé volt a vezető szerep. A nő szecessziós meseillusztrációi visszaköszönnek Ferenczy stílusában: Nápolyi emlék című plakáttervének - a magyar szecesszió egyik kulcsművének - családon belüli előzménye Fialka Olga. Frenczy kezdeti müncheni stílusát felváltotta az impresszionista szín- és fénygazdagság.
A boldogság, a szenvedély és az emelkedettség azonban lassacskán kikopott a kapcsolatból, és ezt Ferenczy képein is nyomon követhetjük. A családábrázolást felváltják a gyerekek, majd a modellek válnak az alkotások főszereplőivé.
Ferenczy Károly önarcképe 1893-ból
Ferenczyvel való találkozásáig Olga vénlánynak számított, aki emancipált nőként tudatosan nem akart férjhez menni, a festészetnek szentelte életét. A fiatal férj és a gyerekek mellett azonban feladta művészetét. Rendkívüli műveltségével komoly szellemi hátteret biztosított a családjának; férje a nagybányai művésztelep vezető alakja, gyermekei pedig kiemelkedő alkotók lettek:
Valér festő, Béni szobrász, Noémi pedig a leghíresebb magyar gobelinművész.
A hatalmas korkülönbség megviselte a kapcsolatot, házasságuk utolsó éveiben nem is szóltak egymáshoz. A gyerekek visszaemlékezései azt sejtetik, hogy miután ők kirepültek a szülői házból, Olga beszűkült, és elviselhetetlenné vált férje számára.
Szellemiségét lánya életében követhetjük nyomon. Ferenczy Noémi mintha kiteljesítette volna anyja félbeszakadt álmait: a művészetnek szentelte minden percét, puritán, magányos életet élt.
Fialka Olga: A Fialka család, 1874
Françoise Gilot és Pablo Picasso
Örök küzdelemben
"Mikor megismerkedtem Picassóval, tudtam, óriás áll előttem, és meg kell mérkőznöm vele" - írta Françoise Gilot Életem Picassóval című könyvében.
Gilot ötéves korában döntötte el, hogy művész lesz,
amiről keménykezű apja - aki jogra szánta - hallani sem akart, ám ő tartotta magát elhatározásához. 1943 végén, 22 évesen, egy párizsi vendéglőben találkozott a 60-as éveiben járó Picassóval, és életük összefonódott. Két gyermekük született: 1847-ben Claude, két évre rá pedig Paloma.
Picasso zsarnokoskodásait szerelmei nehezen viselték. Addigi kedveseit: Olgát, Marie-Thérèse-t, Dora Maart is sokszor megalázta, megverte, megcsalta, és az éles elméjű, művelt Françoise-ra is ez a sors várt.
Gilot, Picasso és Robert Capa fotós a francia Riviérán 1948-ban
"A festészet kapcsolatunk csúcspontja volt" - írta Gilot, aki előtt hatalmas távlatok nyíltak, de a fiatal nő félt, hogy elnyeli a férfi életműve, ezért igyekezett művészi önállóságát megőrizni. A kapcsolatuk alatt a 22 éves lányból 32 éves nő lett: a személyiség megérett, de Gilot
művészileg kiforrott korszaka a Picassóval való szakítása utánra tehető.
Pablo több festményén is megörökítette fiatal kedvesét: alkotásain vidám, kiegyensúlyozott nőtípus jelent meg, ellentétben a Dora Maar-időszak síró, torzonborz nőalakjaival.
Françoise Gilot, vagy ahogy Picasso hívta: a nő, aki nemet mondott
Az öntörvényű Picasso állandóan próbára tette feleségét; Gilot-nak is tudtára adta, hogy számára csak kétféle nő létezik: az istennő és a lábtörlő. A fiatal szerelmes nő ezt eleinte viccnek gondolta, később azonban rájött, hogy
a festő többnyire mindkét szerepet az éppen ügyeletes szeretőjének szánja.
A talpraesett, határozott asszony ebből nem kért, néhányszor menekült is a kapcsolatból, de a férfi mindig visszakönyörögte magát. Az asszonynak a tűrés eleinte kihívást jelentett, és nem félt az akadályoktól. Intellektuálisan összetartoztak, de furcsa erőviszony jött létre: Gilot nem hagyta magát bedaráni, így viszonyuk egyre szúrósabb lett.
Gilot volt az egyetlen nő, aki fellázadt Picasso zsarnoksága ellen: 1953-ban Françoise úgy döntött, új életet kezd, és a két gyerekkel elhagyta a mestert. Picassónak ez nagy törés volt: egy ideig még a gyerekeivel sem találkozott.
Az ötvenes évek közepén Gilot megházasodott, született még egy gyermeke, ezután viszont soha többé nem találkozott Picassóval. Az idősödő fesőóriás 1964-ben borult ki igazán, amikor Gilot kiadta a könyvét, ami megmutatta a gigászi mester emberi gyarlóságait. Ezek után Picasso megpróbálta ellehetetleníteni. A hetvenes évek elején Gilot újra férjhez ment, azóta az Egyesült Államokban él. A ma már 98 éves festőnő munkáit az állandó New York-i és párizsi kiállítóhelyei mellett a budapesti Várfok Galériában is rendszeresen bemutatják.
Françoise Gilot: Keleti város, 1977
