A bemutatót követő első 7 napon már 26 millióan látták, sokan pedig Scorsese mesterművének kiáltották ki Az ír című filmet, melynek parádés szereposztása mellett a története is lebilincselő. A valós eseményeket feldolgozó alkotás fókuszában a maffia bérgyilkosa, Frank Sheeran és a hírhedt szakszervezeti elnök, Jimmy Hoffa áll. De hogy kinek a lelkén szárad Hoffa halála, az a mai napig rejtély.
Jimmy Hoffa eltűnése a mai napig Amerika egyik legnagyobb megoldatlan rejtélye
Az ötvenes-hatvanas évek Philadelphiájának korrupt és bűnszövetkezetekkel átszőtt világában a közei barátok sokszor veszélyesebben voltak, mint az ellenségek. A "szolid" utat bejáró Sheeran (Robert De Niro) és a dörzsölt, rámenős Hoffa (Al Pacino) kapcsolata ezt remekül szimbolizálja.
De kik is voltak valójában az ügy szereplői?
És miért nem találják a mai napig Hoffa holttestét?
"Az 50-es években Hoffa legalább olyan híres volt, mint Elvis, a 60-as években mint a Beatles; az elnök után ő volt az Egyesül Államok 2. legnagyobb hatalmú embere."
Al Pacino (balra) Jimmy Hoffa szerepében
A vitatott keresztes lovag
Egyesek újító szellemű úttörőnek, míg mások gazembernek tartották, de az vitathatatlan, hogy 1971-ig Jimmy Hoffa volt az Egyesült Államok egyik legnagyobb hatalmú embere. 1957-ben került a raktárosokat és teherautó-sofőröket összefogó International Brotherhood of Teamsters szakszervezet élére, amely rátermettségének és agilitásának köszönhetően hamarosan a legbefolyásosabb szervezetté vált az országban. Hoffa azonban minden volt, csak magasztos küldetést folytató kereszes lovag nem:
nyílan felvállalta maffiakapcsolatait.
Az összefonódások és kétes ügyek végül az Amerikai Egyesült Államok történelmének egyik leghosszabb és legbonyolultabb kongresszusi vizsgálatához vezettek, melyet Robert F. Kennedy főtanácsos vezetett.
Robert F. Kennedy megszállottan próbálta elkapni Hoffát. 1961-ben külön akciócsoportot is létrehozott emiatt
A fiatal ügyvéd szinte rögeszemésen próbálta elkapni Hoffát, majd miután 1961-ben kinevezték igazságügyi miniszerré, egy perc nyugtot sem hagyott Jimmynek. 1964-re úgy tűnt, Bobby Kennedy elérte célját, ám mivel mást nem tudtak rábizonyítani, csalásért és vesztegetésért
13 év börtönbüntetésre ítélték, és a pennsylvaniai Lewisburg szövetségi börtönbe küldték.
Ám 6 és fél év elteltével meglepő fordulatot vett az ügy.
A rácsok mögött: 1964-ben 13 börtönre ítélte az esküdtszék Jimmy Hoffát - 1977-ben szabadult volna
1971-ben Nixon elnök közbenjárására elengedték Hoffa hátralevő büntetését, azzal a feltétellel, hogy többé sem közvetve, sem közvetlenül nem vehet részt semmilyen munkaszakszervezet irányításában. Ennek eleget téve a háttérben maradt ugyan, de továbbra is ő irányította a Teamsterst. 1975. július 30-án azonban egy detroiti étteremből
nyomtalanul eltűnt.
Holltestét a mai napig nem találták meg. 1982-ben hivatalosan is halottnak nyilvánították.
A detroiti Machus Red Fox étterem, ahol 1975-ben utoljára látták Hoffát
Én öltem meg vagy te?
Martin Scorsese Hoffa kivégzőjeként Frank Sheerant, a maffia bérgyilkosát tünteti fel filmjében, ám az életben a feladat végrehajtását egy másik, a hírnevet imádó "szakmabeli" is magára vállalta.
Richard Kuklinskit az alvilág csak Jegesemberként ismerte, mert néhány áldozatának a holttestét fagyasztóládában tárolta, mielőtt végleg megszabadult volna tőlük.
Vele ellentétben az Ír becenévre hallgató Sheeran próbált visszafogott életet élni: valahol félúton volt egy minden hájjal megkent helyi szakszervezeti vezető (a Teamsters philadelphiai részlegéért felelt) és
a maffia minden idők legtermékenyebb, ám "csendes" bérgyilkosa között.
Frank Sheeran (balra) szerepében Robert De Niro
Kuklinkski saját állítása szerint több mint kétszáz embert tett el láb alól, míg a notórius hazudozó hírében álló Sheeran szerényen csak harmincat vallott be Charles Brandtnek Hallom, szobafestő vagy! című könyvében, mely Scorsese filmjének alapjául szolgált - a könyv azokat a interjúkat és vallomásokat tartalmazza, melyeket Sheeran nem sokkal halála előtt adott Brandtnek.
A nyilvánosságot ügyesen kerülő férfit kétszer vádolták meg hivatalosan gyilkossággal, 1964-ben pedig egy teherautó-sofőr elleni támadással is meggyanúsították. Hoffa eltűnése után hamarosan ő lett az első számú vádlott, ám
sosem tudták rábizonyítani az ügyet.
Brandt 2004-ben megjelent könyvében Sheeran végül bevallotta a gyilkosságot - állítása szerint a Bufalino család megbízásából lőtte le barátját, Hoffát -, ám a kötet megjelenését már nem érte meg: 2003-ban, 83 éves korában rákban meghalt.
Frank Sheeran a halálos ágyán számolt be Charles Brandtnek a maffiához fúzódó viszonyáról és Jimmy Hoffa meggyilkolásáról
A hírverést kedvelő Kuklinski (karaktere nem szerepel a filmben) azonban szintén magára vállalta a tettet: állítása szerint
40 ezer dollárt kapott azért, hogy Hoffát eltegye láb alól.
Négy cinkosával együtt New Jersey-ből a Michigan állambeli Detroitba autóztak, hogy végezzenek vele. A szakszervezeti vezért Kuklinski leütötte egy ólmosbottal, majd kést nyomott a tarkójába. Társai ezután busszal tértek vissza New Jersey-be, ő pedig egy ottani roncstelepre hajtott a holttesttel. Ott egy hordóba zárta, amit aztán felgyújtott és elásott. A tetemet később kiásta, és egy ócskavasként eladott autó csomagtartójába zárta:
"Hoffa egy autó része lehet most valahol Japánban" - mondta viccesen Kuklinski a róla 2006-ban megjelent A Jeges: A maffia bérgyilkosának vallomása című könyvben.
A rendőrség ehhez képest őt sohasem gyanúsította Hoffa meggyilkolásával, sőt sztoriját a nyomozók abszurdnak találták már akkor is, mondván, minek utaztak volna a tetemmel Detroitba, amikor annak közelében van a világ tizedik legnagyobb tava, az Erie-tó?
Kuklinski 2006-ban Kawasaki-szindrómában, vagyis a kis és közepes artériák gyulladásával járó, ismeretlen eredetű megbetegedésben halt meg a börtönben, ahol kétszeres életfogytiglani büntetését töltötte.
Paul Kuklinski, a Jegesember is "bejelentkezett" mint Hoffa gyilkosa
Újra akcióban a Keresztapák
És amikor már azt hittük, az emberi történetek mesélését végleg bedarálta az akciófilmek irdatlan pörgése, akkor megérkezik Martin Scorsese nagyszabású gengsztereposza: Az ír, amelyben a "nagyágyúk" ismét otthonos terepen mozoghatnak. Robert De Niro és Al Pacino ugyanis már Francis Ford Coppola hasonló témát feldolgozó világhírű trilógiájában, A Keresztapában is együtt szerepeltek - még ha nem is volt közös jelenetük.
Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni Scorsese mozijáról. Ismét van idő gyönyörködni a film lassú sodrásában, élvezni a ráncok közt megbújó mosolyt, a szemekben tükröződő érzelmeket, és végre kapunk némi kitekintést a korra is, amelyben játszódik. Méghozzá milyet! Elég legyen annyi, hogy a film irdatlan költségvetésből készült,
Scorsese 10 év alatt kalapolta ösze Az írhez a kétszázmillió dollárt.
De megérte, mert soha nem fogjuk elfelejteni, és időnként beugrik egy-egy kép. Például Al Pacino ordibálásai, melyek már-már a Sebhelyesarcú szenvedélyességét idézik, vagy felejthetetlen kisfiús vállrándítása, amikor egy pillanatra megbánja a konokságát: ilyen vagyok, na. És emlékezni fogunk Robert De Niro játékára is, aki évek óta nem volt ennyire alázatos és magával ragadó, ahogy Joe Pesci fantasztikus visszafogottsága is kitörölhetetlen; őt eleve hatalmas élmény látni ennyi év után a vásznon. Mindhárman kifogástalanul nagyot alakítanak.
Maga a tény, hogy a nagyöreg Scorsese "keze alatt" együtt szerepel a három legenda, Robert De Niro, Al Pacino és Joe Pesci, már önmagában a nagybetűs mozi ünnepe
Scorsese legújabb mozija már csak azért is filmtörténeti korszakhatár, mert együtt láthatjuk benne a három legendát. A színészóriások (és barátok) pályája 50 éve ível párhuzamosan felfelé, és most, erre a három és fél órára összetalálkoznak.
Életük legőszintébb alakításával teszik fel az i-re a pontot ebben az igazi öregfiús, ízig-vérig klasszikus gengszterfilmben, amelynek minden pillanatát áthatja a semmihez sem fogható Scorsese-kézjegy. Méltó hattyúdal - elképesztő élmény látni, hogy ezek a 80 felé közeledő emberek még mindig ennyire erőteljes filmet tudnak készíteni.
Megérdemelten lesznek ott 10 jelöléssel a vasárnapi Oscar-gálán.
