A maffiózók asszonyainak szent meggyőződése, hogy a jó oldalon állnak. Szó sincs arról, hogy erőszakos férfiak béketűrő bábjai lennének csupán. Ha kell, álruhába bújnak, üzeneteket továbbítanak, szökésben lévő gengsztereket rejtegetnek, és gyilkosságokat készítenek elő.
A maffiáról szóló filmek alapján a szervezet asszonyairól eddig azt feltételezhettük, hogy naiv, gyenge és láthatatlan teremtmények, akiknek nincs tudomásuk férfi hozzátartozóik tevékenységéről. Ezzel szemben számos kutatás rántja le a leplet e hamis sztereotípiáról, amely eddig elrejtette előlünk a nők valódi szerepét a maffiaszervezetek életében.
Kiderült: a maffia asszonyai aktívan támogatják a férfiakat - nemcsak illegális ügyleteikben, de bosszúhadjárataik megszervezésében is.
"Dél-Olaszország sok tragédiáját nők idézték elő, főként akkor, amikor anyává váltak" - vallja Leonardo Sciascia szicíliai író Mint a bagoly nappal című, az olasz maffiáról szóló könyvében. A maffiakultúrát nők adják tovább nemzedékről nemzedékre; az anyák azok, akik egy haláleset után elsőként vendettáért, vérbosszúért kiáltanak, ők ápolják a halott maffiózók emlékét, és ők készítik fel fiaikat a szervezetbe történő beilleszkedésre.
Ahhoz, hogy a maffia működését megértsük, tudnunk kell, hogy a maffiózók önmagukat katonának látják, akik nem személyes okból ölnek, hanem mindig országukért és népükért. Ami ugyanis a világ szemében bűnszövetkezet, az számukra önálló állam. Őket csak az érdekli, hogyan ítélik meg tevékenységüet a saját embereik, idegenek véleményére fütyülnek.
A maffiózónak nyugodt a lelkiismerete, ha megöl valakit.
És legyünk tisztában azzal is, hogy...
- ... az olasz "la mafia" szó szigorúan csak a szicíliai Cosa Nostrát jelöli
- ... a nápolyit Camorrának hívják
- ... a calabriai klán neve pedig 'Ndrangheta.
Kés vagy kulcs?
Calabriában az a szokás, hogy a klán főnöke meglátogatja az újszülöttet, és letesz mellé egy kést és egy kulcsot. Ha a gyerek a kést érinti meg előbb, 'Ndrangheta-tag lesz belőle, ha a kulcsot, akkor rendőr. Hogy az utóbbi ne történhessen meg, a kulcsot általában olyan messzire teszik, hogy a csecsemő ne érhesse el. Az a jog is a főnököt illeti meg, hogy ő vágja le először az újszülött körmét, aki ezzel felvételt nyer a szervezetbe. Az anyja pedig pontosan érti és érzékeli e gesztusok szimbolikáját.
A maffia asszonyainak sok mindent fel lehet róni: hogy hallgatnak, hazudnak és eltussolják a legsúlyosabb bűneseteket. Hogy elfordítják a fejüket. Csak egyvalami nem mondható el róluk: hogy semmiről sem tudnak.
"Az egyetlen nő, aki igazán fontos a maffiózónak, az gyermekei anyja. Az összes több nő »csak lotyó«. Az a maffiózó, aki többször nősül, vagy a nőügyeiről ismert, veszélyforrás. Nem képes uralkodni a testi vágyain és érzésein, ezért a munkában sem megbízható" - írta jelentésében Giovanni Falcone, a maffia áldozatává vált palermói államügyész.
A feleségek a maffia alapkövei. Felvételkor a maffiózónak esküt kell tennie, hogy soha nem vet szemet más férfi asszonyára, és kifogástalan családi életet él majd. Ennek nem erkölcsi, inkább gyakorlati oka van: a kicsapongó élet,
egy engedetlen szerető biztonsági kockázatot jelent.
A tiszteletre méltó signorák pedig belemennek a játékba. Élvezik, hogy megbecsülés övezi őket, és tisztában vannak az értékükkel. Kéthetes nászút a Maldív-szigeteken, beépített konyha a luxusvillában és egy nagyképernyős tévé elég az omerta, azaz a hallgatás megvásárlásához.
A bebörtönzött maffiózók asszonyainak életét a maffia sok pénzzel édesíti meg azokban az években is, amikor kényszerűen le kell mondaniuk a férjükről. Mert ha elégedetlenek, akár még rossz gondolatokat is sugallhatnak a börtönben ülő férfinak, akikből így egyhamar pentito, vagyis a bírósággal együttműködő és a szervezet által mélyen megvetett "bűnbánó" exmaffiózó válhat.
Az érinthetetlenek
Egyetlen feleséget sem lehet arra kötelezni, hogy a férje ellen valljon. "Érinthetetlenek", ezért olyan értékesek a maffia számára. Üzeneteket juttatnak el a bebörtönzött vagy bujkáló férjeknek, és azok gyakori távolléte alatt ők viszik tovább az üzeletet: a kábítószer-kereskedelmet, a pénzmosást, a tulajdonjog-átruházásokat és a gyilkosságokat is.
Azt a néhány maffiózófeleséget, aki valaha bíróság elé került, végül felmentették. Az olasz bírák a patriarchátusba vetett megingathatatlan hitüknek az áldozatai. Annak a felfogásnak, miszerint a nők nem tehetők felelőssé tetteikért, mert kényszerítették őket, hogy a férjük parancsainak engedelmeskedjenek. Csak lassan jut érvényre a felismerés, hogy az ártatlan, a férje által elkövetett gyilkosságokról mit sem sejtő feleség képe legenda csupán, amelyben más talán igen, a maffia azonban biztosan sohasem hitt.
A maffiában a feleség státusa mindennél előbbrevaló, őt kell védelmezni, mert ő gondoskodik arról, hogy semmi ne ingathassa meg a szervezet alapjait.
Nőket formálisan nem vehetnek be a szicíliai maffiába, de formaságok nélkül is ide tartoznak. Giusy Vitale a Cosa Nostra történetének első női pentitája, azaz bűnbánója, aki fivérei távollétében nemcsak továbbvitte a klán ügyeit, üzeneteket továbbított, és részt vett a főnökök találkozóin, de politikusokat is megvesztegetett, és gyilkosságokra adott megbízást. Ahogy kihallgatóinak elmondta, már hatévesen tudta, mit jelent a maffiához tartozni, hiszen édesanyja kezdettől fogva ebben a szellemben nevelte.
Mire tanít a maffiaanya?
Természetesen az anyák azok, akik a maffia értékrendjét közvetítik. Ők tanítják meg, mit jelent tisztesség és gyalázat, hűség és árulás. Nem a férfi az, aki a gyerekeket a szervezet iránti vak engedelmességre neveli, hanem a nő.
Petra Reski német újságíró Maffia - Keresztapák, pizzériák, hamis papok című riportkönyvében igen plasztikusan festi le, hogyan várakoznak Palermóban a maffiózófeleségek az Ucciardone börtön előtt a látogatási idő kezdetére. Az árnyékban ülnek, legyezővel hűsítik magukat, és parfümillatuk van. A nap fénypontjára legszebb ruhájukat veszik fel: mélyen kivágott, virágmintás blúzokat vagy pöttyös ruhákat push-up melltartóval.
Egy maffiafeleség sosem mulasztaná el, hogy meglátogassa férjét a börtönben, és nem hagy ki egyetlen tárgyalási napot sem. A zsebkendőjüket gyűrik, szemük párás, és csókokat dobálnak emberük felé. Úgy festenek, mint a fájdalmas Szűz Mária, olyan odaadás önti el őket, ami akkor szállja meg a nőket, ha szent meggyőződésük, hogy a jó oldalon állnak.
Amikor a calabriai maffiózó felesége, Giulia Alvaro meglátogatta férjét a börtönben, az azt kérdezte tőle: elhozza-e rejtekhelyéről a fegyvereket, hogy elvigye őket a klán másik tagjának. A válasz természetesen igen volt. Sonia Carabetta pedig a bátyja és a bérgyilkos Marco Marmo közötti összekötőként tette hasznossá magát. És így tovább...
A nők álruhába öltöznek, szökésben lévő férfiakat rejtegetnek, gyilkosságokat készítenek elő, fenntartják a kapcsolatotot a lecsukott főnökök és a klán között, s mindezzel még a sorella d'omerta, azaz a titoktartás nővére megtisztelő címet is kiérdemelhetik.
A nő gondolatai a hús körül forognak, tartják Szicíliában. A "szerződéssel szerzett hús" és a "hús a húsból" körül. (Carne di contratto, carne di carne.) A férjeknek pedig sokszor kell azt tapasztalniuk, hogy
a nő, ha döntésre kényszerül, közelebb érzi magát a "húsából való húshoz".
Ezt kellett megélniük azoknak a maffiózóknak is, akik feleségük akarata ellenére döntöttek úgy, hogy kiszállnak a maffiából. Giuseppina Manganaro elégette férje ruháit, miután megtudta róla, hogy együttműködött az igazságszolgáltatással. "Nem bírnám elviselni a szagát a házban" - mondta a feketébe öltözött nő. A megbánást tanúsított Emanule és Pasquale Di Filippo maffiózók anyja, húga és a feleségeik pedig még sajtókonferenciát is összehívtak, és tudatták a világgal, hogy megvetik a két árulót. A húg annyira szégyellte magát, hogy öngyilkos lett, az anya átkozta a napot, amikor megszülte a fiait, a feleségek pedig megtagadták férjüket, és azt mondták: fiaiknak nincs többé apjuk.
Mamma mia!
Itália más bűnszövetkezeteivel ellentétben a nápolyi maffiában nők is betölthetnek vezető szerepet, és ők legalább olyan vérszomjasak, mint férfi kollégáik. Egy utcai leszámolásban Lauróban mindkét oldalon kizárólag nők vettek részt a lövöldözésben. Ahogyan a városlakók elszörnyedve látták: két ötven év körüli anya, valamint egy tizenhat éves lány feküdt holtan egy Audiban a Nápoly környéki település főutcáján.
A bíróság azonban itt sem kapkodta el a Camorra női vezetőivel szembeni fellépést.
Hogy egyre gyakrabban kerülnek női maffiózók is rács mögé, az mindenesetre egyrészt annak köszönhető, hogy egyre több a női államügyész és bíró, másrészt az ügyészség már másként viszonyul a női bűnözőkhöz, mint korábban.