Bár Visegrád az ország egyik legkisebb városa, kétezren sem lakják, évente háromszázezer turistát fogad. Egyik büszkesége az a palota, amelyről sokáig azt hitték, nem is létezett: néhány száz évvel azután, hogy a dúsgazdag Anjou Károly egy hónapig vendégül látta a szomszédos országok királyait, az épület nyomtalanul eltűnt a föld színéről.
Visegrádról Vörösmarty, Petőfi és Kisfaludy is írt
A mai Visegrád helyén már a bronzkorból származó gyerekjátékokat, ökrösszekeret is találtak, a rómaiak pedig a birodalom határát itteni őrtornyok és erődök láncolatával védték. Az első, latin nyelvű oklevél 1009-ben említi a települést, aminek a neve "magas várat" jelent. Miután a tatárok porig rombolták Visegrádot, IV. Béla parancsára kettős várrendszer épült egy újabb, lehetséges tatártámadás ellen.
Amikor 1301-ben III. András halálával kihalt az Árpád-ház, bő tíz évig tartó trónharc következett, amiből Károly Róbert jött ki győztesen - írja a Szent György Lovagrend tagja, Bíró Szabolcs író, aki az Anjouk történetét feldolgozó könyvsorozatából eddig három kötetet szentelt a visegrádi eseményeknek. - A teljesen szétszabdalt országban kiskirályok uralkodtak, ezért Károly eleinte Temesváron lakott. Viszont azután, hogy legyőzte a tartományurakat, 1323-ben a történelmi Magyarország egyik központjába, Visegrádra költöztette a királyi udvart.
Ez lett a királyi rezidencia, a főváros; az egyházi és világi főméltóságok és a leggazdagabb nemesek itt vásároltak portát.
Károly Róbert idején Visegrád az ország központja volt
Vérrel írt dátum
Zách Felicián Károly Róbert bizalmasa volt: míg a legtöbb emberről a város kapuinál levették a fegyverövet, a várnagyot akkor sem állították meg, amikor 1330 áprilisában karddal az oldalán rontott be az ebédelő királyi családhoz. Károly a feleségével és két fiukkal, Andrással és Lajossal evett, a teremben nevelők és szolgák is voltak. Bíró Szabolcs szerint a jókedvű Károly annyira gyanútlan volt, hogy még tréfálkozott is Feliciánnal. Az öreg nemes előrántotta a kardját, és a családra támadt.
Ahogy lesújtott, a király felesége, Piast Erzsébet védekezőn felrántotta a kezét - négy ujját vesztette el. A penge belevágott Károly vállába. A kor erkölcseiről és emberei tartásáról sokat elárul, hogy amikor Felicián a gyerekekre támadt, a két nevelő ráborult a fiúkra, a saját testükkel védték őket. A várnagyot végül a királyné alétekfogója (felszolgálója) teperte és szúrta le. A lármára ekkor szaladtak be az ajtónállók, és - Mikszáth Kálmán szavaival: -
"Felkoncolták a derék öreget, mielőtt esetleg kárt tehetett volna a kis Lajosban, akiből Nagy Lajos lett."
Zách Felicián merénylete Orlai Petrich Soma olajfestményén. Ez mindmáig a magyar történelem egyik leghírhedtebb és legrejtélyesebb merénylete, máig nem tudni, miért tört Károly Róbert és családja életére a király bizalmasa
Felicián fia és szolgája az egyik kijáratnál várakozott. Ám mivel a palotaőrség őket is azonnal kivégezte, a merénylet valódi oka soha nem derült ki. Arany János versében a hangzatosabb verzió szerepel, miszerint a királyné öccse, a lengyel Kázmér herceg meggyalázta Felicián lányát, Zách Klárát.
A másik elmélet talán közelebb áll a valósághoz: Felicián 1318-ig Károly egyik leghatalmasabb ellenségének, Csák Máténak volt a fő embere, és lehet, hogy a várnagy csak cselszövésből pártolt át a királyhoz. De Károlyról azt is tudjuk, hogy szigorúan uralkodott, sok nemestől, így Feliciántól is elvette a címét, ha nem találta őt elég hatékonynak a pozíciójában.
Lehet, hogy egy titkos belső ellenzék Feliciánnal végeztette el a piszkos munkát.
A király kegyetlen bosszúhadjáratot indított az egész Zách család ellen, még azokat a távoli rokonokat is halálra vagy szolgaságra ítélte, akik talán soha nem találkoztak a merénylővel. Zách Klárának a városok főterén megcsonkítva kellett kiabálnia, hogy így jár, aki hűtlen a királyhoz.
Zách Klára Körösfői-Kriesch Aladár festményén
Középkori krimi
1335 novemberében Visegrád adott otthont az évszázad diplomáciai eseményének, a magyar, a cseh és a lengyel király, Károly Róbert, Luxemburgi János és III. Kázmér találkozójának, amelyen a német hercegek és a Német Lovagrend képviselői is jelen voltak. Az egy hónapos tárgyalásokon olyan peres ügyekben döntöttek, amelyek
több évtizedre meghatározták egész Közép-Kelet-Európa sorsát.
"Szekerek valóságos karavánja kígyózott végig az országutakon, hogy bort, lisztet, fűszereket, abrakot szállítson Visegrádra - írja Királyok éneke című könyvében Bíró Szabolcs. - Közel tízezer vendég gyűlt össze. Csak a külhoni lovasok száma nyolcezerre rúgott, s akkor a magukkal hozott szolgákat, csatlósokat még számba sem vették. Ez utóbbiak a tél közelsége ellenére is csupán sátrakban, fészerekben tudták meghúzni magukat, mert ami üres helyiség, ágyasház akadt a Fellegvárban, a Salamon-toronyban és valamennyi visegrádi házban, azt a magas rangú vendégek foglalták el."
1335-ben Visegrád adott otthont az évszázad diplomáciai eseményének
A krónikás Thuróczy János szerint a "cseh király ebédjére a magyar király bőkezűségéből mindennap kétezer ötszáz kenyert adtak", a lengyeleknek pedig az ebéd mellé naponta száznyolcvan hordó bort mértek ki.
Szinte lehetetlen megbecsülni, mennyibe került a találkozó. De akkoriban annyira gazdag volt a Magyar Királyság, annyi arany- és ezüstbányát tártak fel, hogy simán elvállalhattuk a házigazda szerepét anélkül, hogy az megrendítette volna a gazdaságot.
Akkoriban a Szent Koronát a Fellegvárban őrizték. 1440 februárjában Luxemburgi Erzsébet udvarhölgye, Kottanner Jánosné egy éjszaka ellopta, hogy az úrnő születendő fiát királlyá avathassák vele, mielőtt a tizenhat éves lengyel Ulászló kapná meg a hatalmat. Segítőivel a zárat kiégették, a koronát pedig egy vánkosba rejtve csempészték ki. Bár még a Duna jege is beszakadt a szekerük alatt, az akció sikerült, a csecsemőt megkoronázták.
Az országgyűlés azonban úgy vélte, hogy a kisbaba még alkalmatlan a törökök elleni harcra, ezért mégis Ulászlót választották meg uralkodónak.
A gyermek Herkules szobrát itáliai művész készítette
A földi paradicsom
Mátyás idejében Visegrád már csak vidéki rezidencia volt. A király eleinte nem is foglalkozott vele, a palotát csak a Beatrixszal kötött házassága után újíttatta fel.
A visegrádi épületegyüttest ma mindenki az ő építményének tekinti, pedig valójában - mivel így olcsóbb volt -, csak elődje, Zsigmond palotáját díszíttette kutakkal, kaputornyokkal és hasonló látványos elemekkel, majd "úgy tett", mintha az ő műve lenne az egész.
Bíró Szabolcs szerint Mátyás kiváló PR-szakember volt. Viszont a palota tényleg gyönyörű lett, a pápai követ Visegrádról földi paradicsomként írt.
A reneszánsz díszudvar feletti lodzsa sok építészt megihletett
Mátyás halála után, a török időkben az épület lakhatatlanná vált, nem gondozták, a tetőzete beszakadt, a falai összeomlottak.
Az erózió annyira lemosta a hegyoldalt, hogy a Visegrádról 1737-ben készült, hiteles ábrázoláson a palotából semmi nem látszik.
Hiába szerepelt a beszámolókban, azokat még a korabeli történészek is túlzásoknak, legendáknak gondolták. Csak azután döbbentek rá, hogy Visegrád európai mércével is valóban komoly központ lehetett, amikor 1934-ben az építészmérnök Schulek János a több méteres földhordalék alatt felfedezte a romokat.
A várost a közéleti személyiségek, írók, művészek a 19. században fedezték fel, miután megindult a gőzhajójárat, és a település mellett hajóztak Pozsonyba, Bécsbe. Az 1867-es kiegyezés után Visegrádon beindult a műemlékvédelem és a turizmus. A város üdülőhely lett, egyre többen vettek vagy béreltek házat a környéken.
Visegrádot a 19. században, a gőzhajójárat megindulása után fedezték fel újra
1875-től haláláig a településen, öccse birtokán lakott Görgei Artúr, az 1848-49-es szabadságharc egykori fővezére is. A tábornok története azért érdekes, mert még mindig vannak, akik árulónak tekintik.
Pedig Görgei a katonailag reménytelen helyzetben azért tette le a fegyvert, hogy elkerülje a vérontást. Miután ő kegyelmet kapott, azt remélhette, hogy a többi tábornoktársa is elkerülheti a súlyos büntetést. De Ferenc József nem így gondolkodott. Mégis, Görgei születésének kétszázadik évfordulójának alkalmából 2018-ban Visegrádon két szobrot is állítottak emlékének.
A városhoz számos ismert ember kötődött még. A drámaíró Csiky Gergely például Görgei szomszédjának a lányát vette el. A budapesti Halászbástya tervezője, Schulek Frigyes hamvait a család Visegrádra hozatta, hogy a fia, Schulek János mellé temessék. Idős korában a közeli Szentgyörgypusztán élt Áprily Lajos költő, ott volt villája Gobbi Hildának is. A színésznő több mint négyezer lópatkót gyűtjött - azokból készült a kerítés is -, ezért a nyaraló Patkó villa néven ismert.
Néhány éve pedig egy ásványvízreklámban a Hegylakó, Christopher Lambert harcolt a visegrádi lovagokkal.
Így harcolt a Hegylakó, azaz Christopher Lambert a visegrádi lovagokkal
