"Az egyetlen különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok őrült" - vallotta magáról a különc katalán festő. A 20. század egyik legextravagánsabb művésze, Salvador Dalí zsenialitása és képzelőereje azonban nem állt meg a festészetnél: fantasztikus ruhákat, ékszereket, sőt parfümöt is kreált, könyvet írt, két filmet rendezett, saját magát is kitalálta. Extravagáns megjelenésére ráerősítettek bizarr szokásai: hangyászt sétáltatott pórázon, búvárruhában pukkasztotta a polgárokat - kis híján megfulladt benne.
Igazi polihisztor volt, és persze maga a szürrealizmus. Rendkívüli személyiségét számos könyv és film mutatta már be, de van néhány érdekes sztori, amit ma is kevesen ismernek.
1. Titkáraiból hirtelen csinált milliomost
Dalí már jóval azelőtt sem volt hajlandó fizetést adni titkárainak, hogy a cégek kitalálták volna a gyakornoki pozíciót. Munkájukért jutalékot kaptak, amiből sokszor még az albérletüket sem tudták fenntartani. Nem csoda, hogy néhányan csak pislogtak, amikor egy bizonyos idő elteltével
hét számjegyű összeg landolt a bankszámlájukon.
2. Szándékosan rúgatta ki magát a művészeti iskolából
A lázádásairól is híres Dalí még ismeretlen festőként megtagadta az egyik híres francia egyetem művészettörténeti záróvizsgáját, mondván:
„Itt azonnal megértettem, hogy az idős, kitüntetésekkel teliaggatott professzoroktól semmit sem tanulhatok. Az iskola egyik professzora sem kompetens megítélni a munkámat!" - emlékezett vissza Egy zseni naplója címmel megjelent önéletrajzában.
Viselkedésével vérig sértette a neves tanári gárdát, ezért azonnali hatállyal távoznia kellett a tanintézményből. Dalí tettének valójában inkább praktikus oka volt, semmint ideológiai: az apja kikötötte, hogy csak a diploma megszerzéséig támogatja anyagilag, a kicsapatással pedig lehetősége nyílt továbbtanulni és beiratkozni egy másik neves egyetemre.
3. Saját nagyságának dicsőítése majdnem megölte
Még kezdő művészként, az 1936-os Londoni Nemzetközi Szürrealista Kiállításon előadott performance-a alatt kis híján megfulladt.
Egy régimódi búvárruhába öltözve ugyanis azt próbálta megmutatni a közönségnek, hogyan is működik a tudatalatti a tengerfenéken. Lelkes rajongói azt hitték, hogy Dalí kétségbeesett kapálózása és eltúlzott gesztusai az előadás szórakoztató elemei közé tartoznak. Egyedül a költő, David Gascoyne kapcsolt, és
mielőtt a festő megfulladt volna az oxigénhiánytól, egy csavarkulccsal leszedte a fejéről a hangszigetlet búvársisakot.
4. Utálta az országot, nem készült el a kép
Az '50-es évek közepére művészkörökben inkább csak kereskedelmi festőként emlegették őt, aki megrendelésre bármit lefest. Talán emiatt is kérte fel őt a magyar származású Korda Sándor, hogy alkossa meg a kor világhírű színésze, Sir Laurence Olivier portréját. A híres rendező ugyanis épp a brit színésszel forgatta a III. Richártot, és jó ötletnek tűnt, hogy
Dalíra bízza a filmplakát elkészítését.
Korda azonban azzal nem számolt, hogy a katalán művész nem kedveli Nagy-Britanniát. Arra ugyan hajlandó volt, hogy egy gyors vázlatot skicceljen a sztárról a forgatás szünetében, de magát a plakátot "ebben a borzasztóan kellemetlen környezetben" nem festette meg. Hazautazott Spanyolországba, hogy ott fejezze be, ám a reptéren visszatartották a skiccet, mivel a hatóságok úgy ítélték meg, túl sokat ér ahhoz, hogy "csak úgy " szállítsák. Dalí így a rajza nélkül tért haza Cadaquésbe. Talán mondani sem kell, hogy a plakát sohasem készült el. Korda őrjöngött, Olivier viszont gazdagabb lett egy igen értékes alkotással, mivel a reptéri zárlat után a vázlatot Dalí elküldte neki ajándékba.
5. A karfiol mint az élet értelme
Dalí valami furcsa okból hitt abban, hogy a teremtés mély értelmet szánt ennek a "fodros" zöldségfélének. 1955 decemberében telerakott egy fehér Royce-Rolls Phantom II-t 500 kg karfiollal, és útnak indult Spanyolországból Párizsba.
Célja, ahogy azt évekkel később egy amerikai újságírónak elmagyarázta, az volt, hogy bizonyítsa: "Minden a karfiolban végződik!"
6. Madame Éluard-ból Señora Dalí
Élete szerelmével, Galával 1929-ben találkozott, amikor a nő még Dalí jóbarátja, a francia költő, Paul Éluard felesége volt. Gala nem sokáig tudott ellenállni a katalán művész csábításának, így hamarosan elhagyta a poétát és közös gyermeküket. Éluard, hogy bizonyítsa, barátságuk mennyit ér számára, hajlandó volt
tanúként megjelenni a pár 1934-ben tartott esküvőjén.
Hevesen ellenezte ugyanakkor a kapcsolatot Dalí családja, ők nem tudták elfogadni, hogy a nő nemcsak elvált, hanem tíz évvel idősebb is a fiuknál, ráadásul már van egy lánya. Mivel a festő nem volt hajlandó szakítani Galával, apja kizárta őt a végrendeletéből.
7. Háziállataira is alkotásként tekintett
A '60-as években vett egy ocelotot, amit Babounak nevezett el. Mindenhova magával vitte az állatot, még Manhattan elit éttermeibe is.
Amikor az egyik vendég megrémült Baboutól, Dalí szemrebbenés nélkül igyekezett megnyugtatni, hogy a vadnak tűnő lény valójában egy normális macska, amit
műalkotásként festett át".
8. Ha már megszerezte, többé nem engedte
Dalí és Gala a nő haláláig együtt maradtak, annak ellenére, hogy a tüzes természetű asszony gyakran keveredett kalandokba más férfiakkal. Dalí szó nélkül tűrte a felesége kicsapongásait, sőt
szerette nézni, amikor az asszony másokkal szeretkezett.
Gala azonban megkövetelte világhírű férjétől, hogy mindezek ellenére hűséges legyen, odaadóan támogassa mindenben, és sose hagyja el. 1969-ben, Púbolban, nem messze az otthonuktól, még egy kastélyt is vetetett magának, hogy legyen egy hely, ahol szeretőivel nyugodtan élvezheti az életet. A festő pedig csak akkor léphette át a kaput, ha előzőleg írásbeli meghívást kapott tőle. Señora Dalí sosem volt az a visszafogott típus, még a nyolcvanas éveiben is imádta szórakoztatni a férfiakat. Ekkoriban kezdett viszonyt a húszas éveiben járó Broadway-sztárral, Jeff Fenholttal, aki még egy lemezstúdiót is berendezett a kastélyban.