Az emberiség történetében sokféle naptárt használtak, jelenleg a Gergely-féle a hivatalos. Manapság is alkalmaznak azonban vallási naptárakat: a legismertebb a zsinagógai, más néven zsidó naptár, amely az 5780. évet mutatja, illetve az iszlám, amely szerint most az 1441. évet írjuk. Csakhogy egyik sem pontos! A legnagyobb káosz azonban a zűrzavar évében volt, akkor ugyanis 445 napból állt az esztendő.
Julius Caesar elleni merénylet a szenátusben Kr. e. 44. márcisus 15-én - Vincenzo Camuccini festménye
Az idő mérésének igénye egyidős az emberiséggel. A történelem során a naptárakat égitestek - a Nap, a Hold és a csillagok - mozgása alapján állították össze. A csillagászok nagyon korán rájöttek ezek törvényszerűségeire, és vagy a Föld Nap körüli mozgásán alapuló szoláris, vagy a Hold keringését figyelembe vevő lunáris rendszerben számoltak egy évet.
A kettősség a ma általánosan használt időegységek összeállításában is megjelenik: a nap egyértelmű alapegység lett - a 24 órás és 60 perces felosztása ősrégi, a suméroktól származik, és a mai napig változatlan -, a hónapok meghatározását pedig a Hold ciklikussága adta, az évszakok azonban a napév fogalmát körvonalazták. A két módszert nehéz volt összeegyeztetni, egységes időszámítást is csak egy-egy állam határain belül lehetett létrehozni, ugyanis egyik naptár sem volt képes szinkronban lenni a csillagászati és az évszakok szerinti idővel. Miért?
A Föld Nap körüli keringési ideje ugyanis nem pontosan 365 nap, vagyis nem annyi, amennyi egy naptári évünk, annál egy kicsivel több. Földünk 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc alatt kerüli meg a Napot - ezt a hívjuk szoláris, más néven tropikus évnek. Ez annyival több a naptári napok számánál, hogy négyévente kénytelenek vagyunk egy teljes napot beszúrni a naptárba. Ezt nevezik szökőnapnak. Ha ez nem lenne, hatalmas zűrzavar uralkodna, ahogy ez korábban már előfordult a világtörténelemben.
A Római Birodalomban - és innen az egész keresztény világban - a szoláris rendszer terjedt el
Más vidék, más ismeret
A hagyományos római időszámítás meglehetősen zavaros volt, egy idő után jókora eltérés mutatkozott az aktuális naptár által mutatott idő, illetve a valós csillagászati és természeti jelenségek között. Ez a káosz a Kr. e. 1. századra akkora lett, hogy amikor a Római Birodalom kiváló hadvezére és államférfija, Julius Caesar egy őszi napon átlépte a Rubicon folyót, a naptár szerint január 10-e volt. Végül pedig sikerült úgy összekeverni a naptárt, hogy Kr .e. 47-re
a szüreti ünnepek tavaszra kerültek.
Caesar, miután véget vetett a polgárháborúnak, és hatalmát is megszilárdította, igyekezett rendet tenni a kaotikussá vált naptárban is. Amikor Kr. e. 46-ban Egyiptomba utazott, hogy találkozzon Kleopátrával, nem csupán a szerelem talált rá, hanem számos, addig nem ismert tudás birtokába is jutott. Ott-tartózkodása során találkozott egyiptomi tudósokkal is, és egy beszélgetés alkalmával a csillagászok felhívták a figyelmét egy olyan jelenségre, amit a római tudósok addig nem vettek észre: arra, hogy a naptári év nincs összhangban a napokkal.
Caesar a meglévő hiba kiküszöbölésére mindenekelőtt az akkori évnek november és december hónapjai közé - a holdév és a napév szinkronizálására - két rendkívüli hónapot iktatott be. A Kr. e. 46. év így végül kivételesen 445 napból állt. Ez volt a naptártörténet és a történelem leghosszabb esztendeje, az annus confusionis, a zűrzavar éve. Miután e hosszú évet követően a napok visszatértek a csillagászati rend szeirnti helyükre, az aratási ünnep újra a nyár közepére esett.
A császár 365,25 napban határozta meg az év hosszát úgy, hogy a „tört napokat” négyévenként kellett egy egész napként beiktatni, ennek alapján pedig elrendelte a Juianus-naptár bevezetését, amely még korántsem volt tökéletes. Ezt aztán Augustus császár, majd később XIII. Gergely pápa alakította tovább.
Julius Caesar nemcsak kiváló hadvezér és államférfi, de meghatározó naptárreformer is volt
24. vagy 29.?
Caesar rendelte el, hogy a március előtti hatodik nap kettőztessék meg - ez pedig a mai naptár szerint február 23. napja, melyet a szökőnap, azaz február 24. követ. Szökőévekben a mai naptárak is február 24-ét tüntetik fel szökőnapként, sokat tévesen gondolják, hogy a február 29. az.
A hónapok napjai számán is változtatott, bevezette a 30, illetve a 31 naposakat.
A 4. században azonban már megint eltért néhány nappal a naptár a természet órájától. Végül, amikor a 16. századra a Julianus-naptár hibája miatti eltérés okán a tavaszi napforduló tényleges pillanata már március 11-ére esett, újabb reformra volt szükség.
Júlis és augusztus
Két hónapunk is a naptárrefomerek nevét viseli. Amikor Julius Caesar megalkotta az új naptárt, a rómaiból vette át a hónapok neveit, de azt, amelyikben született, a Quintilist, tettei elismeréseképpen Iuliusnak (júliusnak) nevezték el hívei.
Caesar meggyilkolása után egy ideig a szökőszabályt pontatlanul alkalmazták, a naptár így ismét kezdett elcsúszni a természet évéhez képest. A hibát Augustus császár hozta helyre: minden negyedik évet szökőévnek nyilvánított. A Sextilis nevű hónapot, amelyben első ízben viselt konzulságot, róla nevezték el, így lett a nyolcadik hónap Augustus (augusztus).
Pápai reformok
Végül XIII. Gergely pápa vezette be az új naptárt, majd rendeletileg előírta, hogy 1582. október 4. után rögtön október 15-ét írjanak, és elrendelte, hogy 400 évenként nem 100, hanem csak 97 szökőnapot szabad beiktatni. A katolikus országok hamarosan átvették a több tudós segítségével kidoldozott, a pápáról elnevezett úgynevezett Gergely-naptárt, míg a protestáns országok hosszú ideig elvetették azt.
Magyarországon már 1587-ben bevezették úgy, hogy október 21. után november 1-jét írtak.
Viszont a Gergely-naptár sem tökéletes, hiszen a természet évétől, a tropikus napévtől 26 másodperccel eltér. Naptárunk pontatlanságának és bonyolultságának kiküszöbölésére sokan újabb reformot javasolnak, és bár több naptárreform-tervezet is rendelkezésre áll - köztük például a Világnaptár, mely azt is lehetővé tenné, hogy minden évben ugyanazt a naptárt lehessen használni, sőt még a húsvét dátuma is állandó legyen -, többek között az egyházak tiltakozása miatt egyelőre nincs mód bármelyik bevezetésére.
A máig érvényben lévő gregorián vagy Gergely-naptárt XIII. Gergely pápa után nevezték el
