“Hé, égbolt, emeld meg a kalapod, mert eljövök hozzád!” Így kiáltott fel a nagy utazás előtt 1963. június 16-án, a Vosztok-6 fedélzetén az akkor mindössze 26 éves Valentyina Tyereskova, a világtörténelem első női űrhajósa. A Holdon kráter, a kozmoszban pedig kisbolygó viseli a nevét. Családja úgy tudta, hogy egy ejtőernyős versenyre utazik, ezzel szemben ő negyvennyolcszor kerülte meg bolygónkat, és felszállása után három nappal sikeresen visszatért. Az űrutazás igaz történetéről csupán később derültek ki részletek: nem sokan tudtak arról, hogy a repülés során komoly vészhelyzet is fellépett.
Valentyina Tyereskova a Vosztok-6 indulása előtt - családja sem tud(hat)ta, hogy az űrbe készül
Azóta több mint ötven év telt el: a manapság is jó egészségnek örvenvő Tyereskova immár a 82. életévét is betöltötte. Hazájában azóta is nemzeti hős, világszerte pedig éppúgy az asztronautika nagy ikonjává vált, mint honfitársa, Jurij Gagarin, vagy az amerikai Neil Armstrong, aki elsőként lépett a Hold felszínére.
Tyereskova egyike volt annak a nyolc köztizteleben álló személyiségnek, akik a szoci téli olimpiai játékok nyitó ünnepségén az olimpiai lobogóval vonulhattak be a stadionba.
Rá is igaz a közhely: az élete kész regény. De tegyük hozzá: sorsát nem az istenek, sokkal inkább politikusok irányították.
Tyereskova gyújtotta meg az olimpiai fáklyát Szocsiban, a téli olimpiai játékokon
Sirály készen áll
Egy villany nélküli, kis Jaroszlavl megyei faluban született, anyja szövőnő, édesapja nagyon korán, a Vörös Hadsereg katonájaként 1939-ben elesett a finn-szovjet háborúban. Valentyina tizenhat éves korától maga is egy textilgyárban dolgozott: levelező úton szerzett “pamutfonó technikus-technológus” szakképzettséget. Lelkesen vett részt a Komszomol, a kommunista ifjúsági szövetség munkájában, és volt egy, a lányok körében akkoriban még szokatlan hobbija:
szabad idejében ejtőernyőzött.
Több mint százötven ugrás állt már mögötte, amikor a helyi kollektíva űrhajósnak javasolta.
Tyereskova 22 éves korában kezdett ejtőernyőzni
Mindehhez tudnunk kell: az akkoriban kibontakozó űrverseny első szakaszában Moszkva tetemes előnyre tett szert az amerikaiakkal szemben. Sikeresen földkörüli pályára állították a világtörténelem első mesterséges holdját, a Szputnyik-1-et, ezután következett Lajka kutya, az első élőlény, majd Jurij Gagarin, az első ember a világűrben - ezek az óriási sikerek mind-mind szovjet tudósok nevéhez fűződnek.
Amikor pedig 1961. május 25-én John F. Kennedy elnök a Kongresszus előtt elmondott beszédében bejelentette, hogy az Egyesült Államok az évtized végéig embert küld a Holdra, majd ezzel egyidejűleg meghirdette az Apolló-programot, a két szuperhatalom közti űrverseny még inkább kiéleződött. Hruscsov tisztában volt vele: olyan
új világszenzációra van szükség, amiben a Szovjetunió ismét megszerezheti az elsőséget az Egyesült Államokkal szemben.
John F. Kennedy elnök híres beszéde közben a Kongresszus előtt, mely új szakaszt nyitott a két szuperhatalom közötti űrversenyben
Ma már tudjuk: Szergej Koroljov vezette a szovjet űrporgramot, amely a 60-as évek elején új terveket szőtt. Azt kutatták: a férfiak és nők biológiai felépítése közti különbségek milyen következményekkel járhatnak egy űrutazás során. A szovjet vezetés a legnagyobb titokban egy új szenzációra készült:
elhatározták, hogy a Szovjetunió fogja a kozmoszba küldeni az első női űrhajóst.
Koroljov 1962 tavaszán választotta ki azt a négyszáz fiatal nőt, akiknek szigorú feltételeknek kellett megfelelniük: eleve csak harminc évnél fiatalabb, 170 centiméternél alacsonyabb és 70 kilogrammnál könnyebb űrhajósjelöltek jöhettek szóba. Végül négyen maradtak fent a kegyetlen rostán Valentyinával együtt, akiket - a kor szovjet szokásainak megfelelően - teljes titoktartás mellett, a világtól elszigetelve képezték ki a Csillagvárosban, a szovjet űrhajósok kiképzési bázisán.
A következő tizenöt hónapban aztán tesztek és vizsgák végelálhatatlan sora következett. A fiatal nők megtapasztalták - már itt a földön, laboratóriumi körülmények között - a súlytalanság, a bezártság és a hirtelen gyorsulás állapotát. Alapvető mérnöki ismereteket tanultak, extra ejtőernyős ugrásokkal kísérleteztek, centrifugába ültették őket, katonai jellegű képzésben részesültek, és MiG-15-ös vadászrepülőn tréningeztek.
Tyereskova a Csillagvárosban kapott kiképzést
Az oroszok eredetileg két nőt szerettek volna az űrbe küldeni, ám végül a Vosztok-5 fülkéjébe egy férfi, Valerij Bikovszkijt ülhetett, a másik űrhajóban a mindössze huszonhat éves Tyereskova foglalhatott helyet - Hruscsov pártfőtitkár személyesen hagyta jóvá a döntést.
Elérkezett a nagy nap - melyről a beavatottakon kívül senki sem tudott. A fellövés előtt azt mondták a hozzátartozóknak, hogy “Valjuska” egy ejtőernyős versenyre utazik, úgyhogy a család is csak utólag, a hírekből tudta meg, milyen feladat várt a világ első női űrhajósára, akinek Sirály lett a hívójele. Fellövés utáni első mondatát aztán sokszor megismételte a korabeli média: “Elindultunk, drága szülőföldem, elindultunk, később találkozunk!” Tyereskova utólagos beszámolóiban azt állította, hogy a következőket is hozzátette, amikor a közérzetéről érdeklődtek:
“Remekül érzem magam… Nem vagyok elpuhut nőszemély. Adjanak valami zenét.” Kívánságára egy orosz nemzeti kórus szólalt meg.
Tyereskova és Koroljov a start előtt
A Föld gyönyörű!
Később aztán kiderült az is: Valentyina “remekül” semmiképpen sem érezhette magát a nagy utazás hetvenegy órája alatt. Minderre persze csak jóval a Szovjetunió felbomlását követően derült fény. Az indítás ugyan problémamentesen sikerült - alig negyedórával a rakétahajtóművek beindítását követően Tyereskova már jelentette is az irányítóközpontnak, hogy a Vosztok-6 orbitális pályára állt.
A problémák csak ezután következtek.
Tyereskova űrhajóján először a helyzetszabályzó rendszerrel adódtak komoly nehézségek: csak a világűrben derült ki ugyanis, hogy a rendszer fordítva működött, vagyis amikor az űrhajó süllyedési manőverre kapott parancsot, éppen azzal ellentétesen, emelkedni kezdett.
Szerencsére erre még a visszatérési manővert megelőzően rájöttek. Ha mindez csupán a visszatéréskor derül ki, annak súlyos következményei lehettek volna; a manőver közben a Vosztok-6 ugyanis lepattanhatott volna a légkörről, ekkor pedig kétségessé vált volna, hogy egyáltalán vissza tud-e térni a földre az űrhajó, és benne Tyereskova. A földi irányításnak a felmerülő problámát végül még időben sikerült megoldania.
Mint kiderült, a műszaki nehézségeken túl pszichés jellegű gondok is akadtak.
Az űrhajó kabinjában, amely annyira szűk volt, hogy a tervezők csak “konzervdoboznak” hívták maguk között, éppen hogy csak elfért egy ember, mozogni egyáltalán nem lehetett benne. Tyereskova igen nehezen viselte, hogy mindvégig az ülésbe szíjazva, a szűkös kabinban szinte alig mozdulva kellett eltöltenie a küldetés teljes idejét. Valószínűleg ezzel összefüggésben tört ki rajta az a pszichés zavar, ami miatt hisztérikusan ordított, összefüggéstelenül beszélt, és Koroljovnak csak hosszas rádióbeszélgetéssel sikerült lenyugtatnia.
Az űrutazás igaz történetéről csak később derültek ki részletek
A három nap alatt Tyereskova egyszer sem vehette le a sisakját, emellett rendkívül rosszul visete a súlytalanságot is; egész idő alatt rosszullét - erős hányingerrel, fejfájással, orrvérzéssel és szédüléssel együtt járó űrbeli mozgásbetegség - gyötörte.
Kellemetlenségek is tarkították a földön túli utázást, hisz mindenre a szovjet űrkutatás sem lehetett felkészülve: Sirály az űrhajóban két jelentés között szóvá tette, hogy “kellene valami a fogak tisztításához”. Ám a kellemetlen meglepetésből a végére is jutott: földre szálláskor az űrhajósnő alaposan bevere a fejét a sisakba, és hatalmas kék folt keletkezett az arcán - szerencsére az ügyes sminkesek hipp-hopp eltüntették a monoklit.
A híradóban már a következő jelenetet láthatták a nézők: statiszták futnak az űrhajó felé, egyikük segít kinyitni az ajtót, Tyereskova pedig odabenn ül, frissen, fitten, mosolygósan. Ezek a képek járták be a világsajtót;
utána keresztelték el Valentyinát nyugaton Miss Cosmosnak.
Csupán a beavatottak tudtak róla, hogy a repülés során vészhelyzet is fellépett egy programozási hiba miatt
De amit ő látott az űrből, az valódi csoda volt.
“A csillagok magasan felettem vannak. A horizont egy sötétkék szalag, ami lassan narancssárgára, majd világoskékre vált. A Föld kimondhatatlanul gyönyörű!”
A nagy utazás egy csapásra meghozta a sikert és a világhírt számára: ő lett a szovjet “first lady”: a szocializmus női arca. Sok interjú készült vele, de magánéletéről - melybe Hruscsov alaposan beleavatkozott -, akkoriban keveset beszélt.
Tyereskova Bikovszkijjal és Hruscsovval az űrrepülés után, a moszkvai Vörös-téren
A kozmonautafrigy
Ahogy űrutazását, úgy házasságát is rejtély övezte: volt vőlegénye eltűnt az életéből, Valentyina pedig öt hónappal az űrutazás után férjhez ment egyik űrhajós társához, Adrian Nyikolajevhez. A házasságban Hruscsov akarata teljesült. A menyasszonyt maga a főtitkár vezette ünnepélyes külsőségek között az anyakönyvvezető elé.
A cél az volt, hogy közös “űrgyerek” megszületésével is bizonyítsák: a kozmoszban való tartózkodás ártalmatlan az egészségre.
Tyereskova később elvált a férjétől, nevelte a kislányát, és keményen tanult a repülőmérnöki akadémián, majd annak elvégzése után a doktori címet is megszerezte. Jelena, a kislánya - a későbbi ostoba kitalációkkal ellentétben - természetesen nem az űrben fogant, makkegészséges, és kitűnő sebészorvos vált belőle.
Tyereskova első férjével, az űrhajós Adrian Nyikolajevvel és kislányukkal, Jelenával
Tegyük hozzá: Tyereskova válása sem volt egyszerű. Külön engedély kellett hozzá, hogy elhagyhassa férjét, és új házasságot köthessen egy űrhajós orvossal, akivel húsz évet élt együtt annak haláláig. Minden kitüntetése dacára Tyereskova legnagyobb érdeme, hogy nem vakították el a címek. Megmaradt annak a szorgalmas, szerény nőnek, aki ötvenhat éve útnak indult a világűrbe. Háromszor is járt Magyarországon, és ha interjúit olvasgatjuk, azt látjuk: igazán három témáról beszélt szívesen. A nők helyzetéről: “A nők örüljenek annak, hogy nők. Akkor se feledkezzenek meg erről, ha nehéz, férfias pályára lépnek. Ne akarják erőnek erejével bizonyítani, hogy különbek a férfiaknál…” Az emberiség álmairól, a Mars-expedícióról:
“Akár most is kész lennék a Vörös Bolygóval való randevúra. Akkor is, ha ezúttal nem lenne retúrjegyem…”
És néha önmagáról, apró női dolgokról is mesélt: “Legnagyobb sajnálatomra semmiféle kozmetikumot sem használhatok. Allergiás vagyok rájuk. De szeretem a szép ruhákat, és amennyire korom engedi, igyekszem lépést tartani a divattal…”
Életrajzírói még azt is tudják: hobbiként egy ázsiai galambfajta, a bocharai dobos galambok nemzetközi hírű tenyésztője. És sohasem feledhetjük el legnagyszerűbb mondását, miszerint: “Ha egyszer megjártad az űrt, tudni fogod, milyen kicsi és törékeny a Földünk.”
