Katasztrofális esőzés, őrült forróság, pokoli tűzvész, pusztító jégverés, dúló viharok... Az időjárás, a tomboló természeti erők jelentősen befolyásolják mindennapi életünket. De befolyásolták elődeink életét is: csaták kimenetelét, nemzetek sorsát döntötték el. Történelmet írtak és írnak.
Napóleon egy évtized alatt szinte minden európai nagyhatalom ellen sikerrel csatázott, ám a moszkvai mínusz 40 fok még az ő seregét is legyőzte
A római légiók elátkozott hadjárataitól Napóleon vagy Hitler sikertelen orosz hódításain át a hiábavaló afganisztáni missziókig az időjárás alakulása végigkísérte - és kísértette - a történelmet. Hiába a katonai zsenialitás, ha a természet elemei tombolnak, az ember kicsit is tehetetlen.
David Keys újságíró Katasztrófa című könyve szerint a 6. században olyan hatalmas vulkánkitörés rengette meg a bolygót, amely az egész világtörténelemben nyomot hagyott. A másfél évig tartó sötétség és klimatikus változások okozták szerinte az avar népvándorlást, a Perzsa Birodalom végét, a Bizánci Birodalom meggyengülését, az iszlám megerősödését és hódításait. A brit újságíró úgy véli, a katasztrófát követő természeti csapások és járványok mintegy előkészítették a terepet az iszlám vallás terjedésének.
Annyi biztos: a természet ereje történelmünk fölött áll.
Nagy Sándor az egész Perzsa Birodalmat az irányítása alatt tudhatta
A szárazság okozta a népvándorlást?
Az egyik első, éghajlati katasztrófa okozta eset ahhoz a mintegy tízezernyi ősemberhez vezet vissza minket, akik a genetikai kutatások szerint mindannyiunk ősei voltak. A kelet-afrikai Tanganyika-tó és a Malawi-tó üledékeit vizsgálva a kutatók arra a felfedezésre jutottak, hogy mintegy 70 000 évvel ezelőtt az afrikai kontinenst
hatalmas szárazság sújtotta, és a maroknyi túlélő elindult vizet keresni.
A szárazság végével a populáció gyors növekedésének és további vándorlásnak indult, melynek következtében benépesítette az akkor még egy földrésznek számító Közel-Keletet, Ázsiát és Európát.
Az afrikai szárazságot követően a Közel-Keletre, Ázsiába és Európába tartó népvándorlás vette kezdetét
Hódító flották végzetei
A 12-13. században a mongolok több kísérletet is tettek Japán leigázására. Dzsingisz kán utódai azonban mindannyiszor kudarcot vallottak. Hiába a hatalmas sereg, a kifinomult harcmodor és a technikai tudás, a legnagyobb, Kublaj kán által vezetett flottilla 1281-ben nem bírt a japánokkal.
De a vereség nem az ellenség erejének volt köszönhető: két tájfun is lecsapott a mongolok hajóira, teljesen elpusztítva azokat.
A japán oldalon imádkozó sinto papok szerint a viharokat imádságaik okozták, ezért kamikázénak, azaz "isteni szélnek" nevezték el a tájfunt.
A Kublaj kán által vezetett hatalmas flottilla nem bírt a japánokkal
A spanyol Armada a középkor legrettegettebb tengeri flottillája volt - és Spanyolország is világbirodalomnak számított akkoriban. A spanyol király, II. Fülöp joggal bízott tehát abban, hogy könnyedén győzedelmeskedik az angolok fölött. A támadásra több oka is adódott. Egyrészről hajtotta a hiúság, hiszen az angol királynő, I. Erzsébet elutasította békülő szándékkal benyújtott házassági ajánlatát. Másrészt az angol protestantizmus is szúrta a bigott katolikus spanyolok szemét, kereskedelmüket pedig folytonosan megzavarták az Erzsébet által is támogatott kalózakciók és németalföldi elszakadási törekvések.
1588-ban nekiindult a legyőzhetetlen Armada. A jóval kisebb angol hajóhad reszketve várta a La Manche csatornán át felé közeledő spanyolokat. Az összeütközés a nyugati világ egyik sorsdöntő csatája volt. Vagyis csak lett volna...
A valódi ütközet előtt ugyanis a spanyolokkal szembe fújó "protestáns szelek" olyannyira megtépázták az Armada hajóit, hogy azok kétségbeesetten igyekeztek az akkor spanyol területen fekvő holland partok felé. De a vihar azt sem engedte, hogy ott kikössenek, sem a visszafordulást, így a spanyolok kénytelenek voltak körbehajózni a Brit-szigetek és Írország parjai mentén. Mire Spanyolországba értek, a hajók és a legénység nagy része odaveszett - Anglia előtt pedig nyitva állt az út, hogy átvegye a sapnyoloktól a tengeri hatalmat, és évszázadokon keresztül uralja az addig spanyol vizeket.
A spanyol Armada a középkor legrettegettebb tengeri flottillája volt
A francia forradalom előszele
Egy olyan országban, melynek kincstára szinte üres, államszerkezete romos, a nép pedig érzi a hatalom gyengülését, igencsak kevés szükség van egy természeti katasztrófára. Pedig épp ez történt Franciaországban az 1700-as évek végén.
1783 és 1784 között az északi félteke egyik legnagyobb hatású vulkánkitörése volt Izlandon.
A láva és a felszabaduló gázok nyomán a termőterületek többsége tönkrement, az ezt követő éhínségben Izland népességének mintegy negyede meghalt. A lávahamu beborította Angliát, Norvégiát, Franciaországot, de eljutott Spanyolországba, Németországba, Olaszországba és Észak-Amerikába, sőt Egyiptomba is.
A Bastille ostromával kezdődött a francia forradalom
A vulkáni aktivitás nyomán az 1784-es nyár fullasztó hősége, majd a rákövetkező tél csonttörő hidege tönkretette a kontinens mezőgazdaságát, a hamufelhők miatt pedig a kereskedelmet biztosító hajóforgalom is leállt. Mivel a francia államkincstár kongott az ürességtől, és a hatalmas államadósság miat egyre nőtt az infláció, az állam sem tudott segíteni az éhezőkön.
1785 óriási éhínséget hozott. A bajokat egy váratlan jégvihar tetézte, mely a nép utolsó energiáit is felőrölte.
XVI. Lajos az államcsőd kezelésére végül 1789-ben összehívta az 1614 óta szünetelő rendi országgyűlést, ahol elindult az "Ancien Regime" megváltoztatása.
Az éhező párizsi nép a Bastille júliusi ostromával
olyan forradalmat indított, amely nem csupán Franciaországon söpört végig, de az egész kontinensen, sőt a világban is nyomot hagyott.
Természet és művészet
Előfordul, hogy nem történelmi, "csak" kultúrtörténeti változást okoz egy-egy természeti esemény. Ilyen volt az indonéz Krakatau vulkán 1883-as kitörése. Sokak szerint Edvard Munch Sikoly című festménye pontos rajza a vulkán kitörése után Norvégia fölött látható égboltnak.
Munch így írt erről:
"A természeten átfutó hatalmas, végtelen sikolyt éreztem."
Klímakuatatók szerint az olasz mester, Antonio Stradivari hegedűinek csodás hangja sem másnak köszönhető, mint az időjárás-változásnak. Úgy vélik, hogy a hangszerek fája adja meg azt a különleges pluszt, amely a hangzásukban rejlik. A 17-18. század furdulóján ugyanis lezajlott egy "kis jégkorszak", amikor is akkorát esett a hőmérséklet, hogy a kutatás szerint a fák teljesen más évgyűrűket növesztettek, és ez felelhet a különleges hangzásért.
Nagy hadvezérek veszte: az orosz tél
A francia forradalmat követően felemelkedett korzikai tábornok 1812-ban hatszázezres, rettegett sereget vezetett Oroszország felé. Bonaparte Napóleon gyors felemelkedéséhez ügyes politikai manőverei és PR-fogásai is hozzájárultak - sikeres olasz hadjáratai alatt ugyanis két folyóiratot is kiadott seregei számára, melyeket sokan olvastak az anyaországban is. Egy évtized alatt szinte minden európai nagyhatalom ellen sikerrel csatázott.
Egyetlen, de katasztrofális hiba csúszott csak a karrierjébe: a hideg.
Amikor csapatai körülzárták Moszkvát, mindez még nem látszott. A kirabolt, dermedt várost maguk mögött hagyva a francia sereget hazafelé érte a mínusz 40 fokos hideg. A katonák végtagjai szó szerint lefagytak, és a hidegben élelmet sem találtak. Egyetlen nap alatt ötvenezer ló pusztult el a hidegben. A hatszázezer emberből 150 ezer ért haza. Ez volt Napóleon bukásának és az orosz birodalom felemelkedésének kezdete.
Napóleon félmillió embert vesztett 1812-ben
Adolf Hitler nem tanult elődje hibájából. 1941 szeptemberében, a Tájfun-hadművelet keretében csapatai beözönlöttek a Szovjetunióba.
Korábbi győzelmeik miatt könnyű bevonulásra számítottak.
Többen magukkal vitték díszegyenruhájukat is a díszparádéra, nem pakoltak viszont meleg ruhát. Hitler nem a szovjet csapatoktól, hanem a téli hidegtől szenvedett megsemmisítő, a világháború kimenetelét is befolyásoló vereséget.
A német katonák többsége nem rendelkezett megfelelő téli felszereléssel
