A természetfeletti képességekkel rendelkező, egykor nagy tiszteletnek örvendő boszorkányokra a kereszténység terjedésével már a gonosz megtestesítőjeként tekintettek, akik babonáztak, rontást hoztak, repülve szelték át az éjszakát, és akaratuk ellenére lovagolták meg éjjel a férfiakat. Mások gyógyítottak, nevüket mégis a sátán szeretőiként jegyezték a századok. Egyes országokban ma is üldözik őket, sokak szerint Hitlert is a boszorkányok állították meg Anglia parjainál. Tény, hogy tevékenységüket ma is rejtélyek lengik körül.
Cher, Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer és Jack Nicholson Az eastwicki boszorkányok című filmben
Eltűnt három főiskolás 1994 októberében a marylandi Burkittsville-hez közeli erdőben, ahol egy dokumentumfilmet forgattak... - peregnek a fejemben az Ideglelés (The Blair Witch Project) című film kockái, amelyekre akkor is emlékeznék, ha száz évvel ezelőtt láttam volna. A borzongató történet alapja az a legenda, mely szerint az erdőben élő boszorkány hidegvérrel gyermekeket gyilkol. Hogy ezt milyen rendezői fogással lehet megjeleníteni 86 percben úgy, hogy az végigborzongjuk? A rendező ügyelt arra, hogy alkotása dokumentumfilm hatású legyen, ugyanakkor a félelemkeltéshez csak a sejtetés eszközét használta. Módszere bevált, a film kasszasiker lett. Mert valljuk be őszintén:
a boszorkányokkal foglalkozó történetekre nemcsak gyermekfejjel, de felnőttként is roppant fogékonyak vagyunk.
Évtizedek óta számtalan izgalmas könyv próbálja kielégíteni a boszorkányok és természetfölötti képességeik iránti érdeklődésünket, a nagy sikert arató filmekről, sorozatokról - Földre szállt boszorkány, Az eastwicki boszorkányok, Óz, a csodák csodája, Átkozott boszorkák, Harry Potter és a bölcsek köve, Szellemekkel suttogó, A médium - nem is beszélve.
Ma több sorozat fut nagy sikerrel a tévében, ami a természetfölötti erőkkel rendelkező nőkre épít - ilyen a Szellemekkel suttogó című amerikai széria is
Bűbáj és rituális gyilkosságok Afrikától Indiáig
Évszázadok óta hiszünk abban, hogy léteznek természetfölötti képességekkel rendelkező emberek, akik a tudásukat rosszra (például rontásra) és/vagy jóra (gyógyításra, rontáslevételre) használják. Bár a boszorkányüldözés a világ számos országában a 17-18. százdadban véget ért, a Csendes-óceán térségében, India és Afrika egyes vidékein még ma is előfordul, hogy a boszorkányokat teszik felelőssé egy-egy járványért, éhínségért, természeti csapásért.
Néhány éve például Pápua Új-Guineában, az egyik faluban azért kínoztak és öltek meg négy nőt, mert a falusiak szerint gonosz mágiával balesetet idéztek elő. Az asszonyokból tüzes vasakkal csikarták ki a vallomást, majd élve eltemették őket.
Sok afrikai néptörzs a boszorkányokat ártó, gonosz embernek tartja. Afrikában ez a babonás félelem nem alaptalan. Tanzániában például egyetlen év alatt több mint húsz albínó afrikait öltek meg. A borzalmas gyilkosságok hátterében - például levágták az áldozat nemi szervét, és lábát - az a kuruzslók által terjesztett hiedelem állt, hogy a pigmenthiánnyal született emberek testrészeiből varázsszer készíthető, mely gazdaggá tesz.
A boszorkányok elleni indulatokat Indiában sem könnyű a hatóságoknak megfékezni. Évente több tucat szerencsétlen nő esik áldozatul az emberek haragjának. Ötven asszonyt például azért támadtak meg botokkal Közép-India területein, mert ártó boszorkányoknak tartották őket. Hajukat levágták, és nyilvánosan megverték őket. A széles körben elterjedt babonaság ellen úgy próbálnak védekezni a dél-ázsiai országban, hogy
a boszorkányságot tananyaggá tennék az általános iskolákban.
Egy asszony és két lánya, akiket boszorkányság miatt ítéltek máglyahalálra az angol Guernsey szigetén 1700-ban
Ha összeér a szeme szőre
Azt egyelőre nem tudni, hogy milyen jellemzést adnának az indiai tankönyvek a boszorkányokról, csak annyi bizonyos, hogy Európában külsőre általában normális emberi lénynek vélték őket. A néphit azonban az évszázadok alatt különböző ismertetőjelekkel ruházta fel a boszorkányokat:
"Mondják, hogy összeér a szeme szőre, belémegy az emberbe és állatba is, és ott dolgozik."
Mivel azt gondolták, hogy az ördög a szövetségkötéskor jellel látja el a boszorkányt, a szemölcsöket és egyéb bőrelváltozásokat is ennek tulajdonították. Magyarországon "felismerték" úgy is, hogy nyomába eredve a kilencedik lépésébe egy tűt szúrtak, és ha az illető valóban boszorkány volt, akkor addig nem tudott megmozdulni, míg a tűt ki nem húzták onnan.
Az egyik legképtelenebb nézet szerint a boszorkányok az ördög elnökletével a hegycsúcsokon boszorkányszombatot rendeztek - például Budán a Gellért-hegyen vagy Németországban Blocksberg hegyén -, ahová repülve érkeztek. Testüket ilyenkor titkos adalékokból álló boszorkányzsírral kenték be. Ezeknek a gyűléseknek a középpontjában a féktelen orgia állt: táncoltak és szexeltek démoni szeretőikkel. Állítólag úgy mutatták ki az ördög iránti alázatukat - akit rendszerint ronda, emberpofájú szőrös bakkecskeként ábrázolnak -, hogy csókot nyomtak gazdájuk tomporára.
Úgy hitték, az ördög boszorkányszombatra hívja össze híveit, ahol féktelen orgia folyik - Francisco de Goya festménye
A vádak célpontja: a nő
De vajon miért épp a nők lettek elsősorban a boszorkányüldözés áldozatai? Az a hiedelem járta a középkorban, hogy az ördög a nőt könnyebben el tudja csábítani, mint a férfit és persze járványok, háborúk, természeti csapások, éhínségek pusztítottak, amikor szükség volt bűnbakokra. A nők ismerték a különböző gyógyhatású füveket, közülük kerültek ki a kuruzslók, javasasszonyok és a szülést segítő bábák is, így a babonás ember könnyen rájuk fogta, hogy gonosz bűbájokra is képesek.
A boszorkányság leleplezésének számos módja létezett. A vádlott "beismerő vallomását" válogatott kegyetlenségekkel erőszakolták ki. Sokszor alkalmazták a mérlegróbát: ilyenkor a perbe fogott személyt lemérték, és ha az a magasságához képest könnyűnek bizonyult, akkor bűnös volt. A vízpróba egyik gyakori változatánál az illetőt összekötözve a vízbe dobták, és ha fennmaradt a víz felszínén, akkor bűnösnek, ha elmerült és megfulladt, akkor ártatlannak ítélték.
Kíméletlen eljárás volt az is, amikor a vádlottnak megszentelt tüzes vasat kellett körbehordoznia. Ezután a kezét vászonba tekerték, majd három nap múlva levették a kötést, és ha még akkor is égési sebeket találtak rajta, akkor bűnös volt.
A babonás, istenfélő ember változatos módszerekkel próbált védekezni a boszorkányok ellen: voltak akik egyszerűen csak imádkoztak. Magyarországon például békát ástak a bejárati ajtó küszöbe alá, vagy Luca napján szentelt krétával kört húztak maguk köré, hogy ne tudja őket elragadni semmiféle ártó szellem, boszorkány.
Az egyik legkegyetlenebb próba az úgynevezett hidegvíz próba, vagy más néven a boszorkányfürdő volt
Gyermekgyilkos boszorkák
A legádázabb küzdelmek Spanyolországban, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Hollandiában és Itáliában folytak a boszorkányok ellen. A németországi Bambergben 1623 és 1633 között mintegy 600 szerencsétlen került boszorkányság vádjával máglyára.
Több mint harminc évvel később Augsburgban tört ki üldözési láz. Egy Anna Ebeler nevű cselédet azzal vádoltak meg, hogy egy tányér levessel megmérgezte gazdasszonyát, aki gyermekágyas volt. Az eset futótűzként terjedt, és egyre több helyi asszony kezdett áskálódni a lány ellen, aki a kínvallatás hatására minden bűnét beismerte, és kivégzték. Németországnak ezen a vidékén ezek után többször előfordult, hogy a gyermekágyas asszonyok tejük elapadásáért cselédeiket okolták.
A mérget egy ördögi por keverékének hitték, amellyel a boszorkány, vagyis a szolgáló meghintette az ételüket.
Csak későbbi kutatások derítettek fényt arra, hogy a vádaskodás hátterében a hormonok által kiváltott szülés utáni depresszió állhatott. A kétségbeesett anyák minden haragjukkal a gyermekágy ideje alatt segítséget nyújtó cselédlány ellen fordultak, hogy mint felelőst, máglyára juttassák.
Bamberg hírhedt boszorkányháza egy 17. század eleji ábrázoláson
Tömeghisztéria Salemben
Ha valaki manapság boszorkányos praktikákat szeretne elsajátítani, megteheti számos erre a célra szevezett tanfolyamon. Beható ismeretekre lehet szert tenni például Amerikában, a salemi állami főiskola okkult kurzusain is, ahol egyébként Salem főboszorkányát maga a tartomány kormányzója nevezi ki. A városka a máig szépen jövedelmező boszorkányturizmust egy 1692-ben kitört hisztériának köszönheti.
A település lelkésze ekkor különös esetre lett figyelmes: lánya és unokahúga egyre zavarodottabban viselkedett. A hozzájuk érkező orvos lényegre törő diagnózist állított fel: a fiatalok feltehetően boszorkányok bűbájosságának áldozatai. Amikor Salemben egyre több lány betegedett meg, a falun pánikszerű félelem lett úrrá. Egy kortárs feljegyzés szerint "e gyermekeket láthatatlan lények mardosták és csipkedték, néha elnémultak, és fulladozni kezdtek, s végtagjaik rángatóztak". A falubeliek bűnösökért kiáltottottak, és egyre több embert vádoltak meg boszorkánysággal.
Néhány hónap alatt 35 halálos ítéletet hoztak, és 27 esetben végre is hajtották a kivégzést.
Az ügy híres szereplője volt Cotton Mather puritán lelkipásztor - egyébként a híres Yale Egyetem alapítója -, aki azt terjesztette, hogy boszorkányok összeesküvése fenyegeti a telepek közösségét. Az már csak néhány száz évvel később derült ki, hogy ez nem volt igaz. Az egyik feltételezés szerint a megbetegedett nyolc lány egy anyarozs nevű gombával szennyezett gabonából ehetett. Ez a gomba hallucinogén szer, az LSD alapanyaga. Zavaros viselkedésüket ez okozhatta. A történet Arthur Miller drámaíró fantáziáját is megihlette: 1953-ban világhírű darabot írt Salemi boszorkányok címmel.
A híres salemi boszorkánypernek, ahol 25 embert kivégeztek, Cotton Mather puritán lelkipásztor, a Yale Egyetem alapítója is szereplője volt
Boszorkányok az Alföldön
A magyarországi boszorkányüldözés szomorú emlékéről tanúskodik a szegedi Boszorkánysziget, amely ma is szabadon látogatható a Tisza-parton, az árvízi emlékműtől kicsit délre. Több mint tíz ember lelte itt halálát a lángok között 1728. júliusában boszorkányság vádja miatt.
Akkoriban hatalmas aszály sújtotta Szegedet és környékét, de az előző években sem kímélték a természeti csapások. Amikor egyik nap óriási jégzápor zúdult a városra, és elpusztította a megmaradt kevés termést is, a babonás nép egy része az ördögöt tette felelőssé a sorscsapásért, és elterjedt, hogy az aszályt a boszorkányok idézték elő. Az ügy első vádlottja Kökényné Nagy Anna bábaasszony volt, aki kuruzslással is foglalkozott. A bíróság alaposan kimunkált kínvallatásnak vetette alá a perbefogottakat. Kökényné a borzasztó tortúra hatására bevallotta, hogy az esőt bűntársaival ő apasztotta el.
Sorsát nem kerülhette el a 82 éves Rózsa Dániel sem, aki Szeged megbecsült polgára volt. A kínzás hatására a szerencsétlen öregemberből igen furcsa vallomásokat csikartak ki: "Az esőnek megkötése egy zacskóban vagyon. Hét esztendőre adták el Törökországban egy akó pénzért." Még saját feleségét is bűbájosságba keverte.
A szegedi boszorkányperben egyébként több száz embert meggyanúsítottak, és összesen 41 vádlott ellen indítottak pert.
Lady Drakula, avagy Báthori Erzsébet, a csejtei boszorkány
A modern kori boszorkányság atyja állította meg Hitlert?
1940-ben egy tavaszi éjszakán különös szertartás zajlott a dél-angliai New Forestben. Az összejövetel célja az volt, hogy a résztvevők megakadályozzák Hitler Anglia elleni invázióját - a német erők ekkorra ugyanis már átrobogtak Nyugat-Európán, és Hitler elkezdte szervezni az angliai partraszállást.
A kántálásokkal zajló rituálé során az emberek azt a gondolatot szerették volna Hitler és a vezérkara fejébe "ültetni", hogy soha nem kel át a tengeren, és soha nem éri el Angliát.
Abban az időben már Winston Churchill határozott véleménye is az volt, hogy a német invázió hamarosan és elkerülhetetlenül bekövetkezik, azonban májusban a német szárazföldi haderő európai előre nyomulása hirtelen megtorpant. A történészek azóta is kutatják az okát.
Tény, hogy Angliát elérték, de nem foglalták el, a háború végéig ugyanis a németeknek egyszer sem sikerült Angliában partra szállniuk. És az is biztos, hogy a boszorkányok szertartása után öt résztvevő meghalt - állítólag azért, mert a rituálé sok energiát igényelt tőlük.
A csoport tagja volt Gerald Gardner is, aki később a modern nyugati világ boszorkánymestereként vált ismertté. A gazdag skót származású férfi Angliában kapcsolatba került egy okkult társasággal, és a boszorkányság híve lett. Fő célja az volt, hogy elterjessze a természetimádatot, ezért számos könyvet írt a témában.
Azt vallotta, hogy az embernek meztelenül kell élnie, ezért a boszorkánynak is így kell végeznie a szertartásait. Ahogy ő fogalmazott: "Mert csak így nyerhetünk erőt."
Gardnernek egyre több követője akadt Anglia-szerte, akiket wiccáknak nevezett el. Az utóbbi évtizedekben a wiccakultusznak több irányzata is kialakult; hívei a természettel való összhangra törekednek, és sokan hirdetik, hogy gyakorlatuk egyfajta életmód, filozófia - és nem vallás. Fontos alapelvük: "Ha nem ártasz vele, azt tégy, amit akarsz." Élesen tagadják, hogy közük lenne a régi korok gonosz, ártó boszorkányaihoz és azok praktikáihoz.
A modern boszorkányság atyja, Gerald Gardner a természettel való összhangra törekedett, és számos könyvet is írt ebben a témában
