Ki ne hallott volna Madame Tussaud-ról?! Szobrai már életében is igen népszerűek voltak, hisz testközelbe hozták a történelmet, a francia forradalmárokat. A vérzivataros időkben lefejezett arisztokraták, politikusok fejeiből készített halotti maszkokat, korábbi munkaadóinak, XVI. Lajosnak és Marie Antoinette-nek is ő alkotta meg halotti torzóit. Manapság a világ minden táján az egyik leglátogatottabb turisztikai célpontok az ő nevével fémjelzett viaszmúzeumok, amelyek emléket kívánnak állítani a történelem ismert, híres és hírhedt személyiségeinek. Ki volt a névadó, Madame Tussaud, aki kis híján maga is a guillotine alá került?
Madame Tussaud viaszszobra
Leghíresebb panoptikuma, a londoni előtt ő is ott áll, öregen, fekete ruhában, szigorú tekintettel figyelve a betérőket.
1842-ben, nyolcvanegy évesen maga készítette el saját viaszszobrát.
Megilleti ez a hely azt asszonyt, aki végigélte az emberiség történelmének talán legnagyszerűbb és egyben legborzasztóbb időszakát, az 1789. július 14-én kitört és véres terrorba torkolló francia forradalom éveit.
Legendás londoni panoptikumának bejáratnál ma is várja a látogatókat
Bulvár a Boulevard-on
Madame Tussaud-ként lett világhírű, de Marie Grosholtz volt az eredeti, lánykori neve. Svájcban született, édesapjának a hétéves háborúban nyoma veszett. Marie édesanyjával Philippe Curtius házába került, aki
a kor egyik leghíresebb orvos anatómusa volt.
Tudását élethű viaszszobrok megformálására is felhasználta - innen indult a hivatalosan “unokahúgnak" tekintett Marie karrierje.
Madame Tussaud mesterét, életének megmentőjét, Philippe Curtiust is viaszba öntötte
Történt ugyanis, hogy XV. Lajos francia király kuzinja meglátta, mit tud művelni Curtius a viasszal, és ez valósággal rabul ejtette Condé hercegét. 1767-ben Párizsba hívatta a tudóst, és mintakollekciót rendelt tőle:
a főúr aktmásolatokat akart azokról a nőkről, akiket meghódított.
Curtius portrék alajpán készítette el a számtalan szőke, vörös, barna és fekete hölgy élethű viaszszobrát - a herceg persze mindenkinek eldicsekedett skalpjaival, és így Curtius hírneve egyre csak nőtt.
Az új, a Boulevard du Temple-i házában megnyitott Salon de Cire hihetetlen népszerűségre tett szert; a Viaszmúzeum tizenegy termébe megállás nélkül özönlött a nép.
Philippe Curtius műheyében Marie segítségével sorra készültek az élethű viaszszobrok
Itt már nem aktokat állítottak ki, hanem a kor híres-hírhedt szereplőinek viaszmását. És ebbe a munkába már Marie is bekapcsolódott, hiszen Curtius minden fortélyra megtanította a kitűnő kézügyességű, rajzolni is remekül tudó lányt.
1778-ban el is készült az első önálló mű: a híres író-gondolkodó, Jean-Jacques Rousseau viaszmása, amit később számtalan nevezetes figura követett.
Vajon milyen igény szülte az e korban oly népszerű viaszmúzeumokat? Michelle Moran, Madame Tussaud életrajzírója szerint "a természetes kíváncsiság mellett a jogos információéhség vezette az embereket." Ebben az időben még csak nagyon kevés, drága és kis példányszámú nyomtatott újság jelent meg, fotók nélkül, legfeljebb néhány karikatúrával. Az emberek pedig mindig szerették volna arcról is megismerni a közöttük keringő pletykák főszereplőit.
Tulajdonképpen a mai bulvár- és divatlapokat, filmeket és tévéműsorokat helyettesítették e különös kiállítások, ahol a “citoyen”, az egyszerű polgárember is beavatottnak érezhette magát. Néhány souért megcsodálhatta a hírességek - köztük akár a királyi család tagjainak - külsejét és öltözetét.
Hisz több volt ez egy egyszerű kiállításnál: XVI. Lajost és Marie Antoinette-et például versailles-i étkezőjüknek mintájára megépített helyiségben mutatták be vacsora közben. Annak érdekében, hogy az ábrázolás a leghitelesebb legyen, Marie - a király meghívására - egy ideig Versailles-ban élt.
A múzeumban az utolsó terem az Érdekességek boltja volt: a polcokon miniatűr viaszfigurák formájában kiállított tárgyakat lehetett itt megvásárolni. Így a vevők még otthon is tanulmányozhatták a korabeli divatot, hiszen a bábuk ruházata valódi selyemből és bársonyból készült; parókájuk pedig az aktuális frizuradivatra hajazott.
Marie Antoinette és családja Madame Tussaud londoni panoptikumában
A valóság égi mása
Persze ebben a korban nem volt egyszerű egy élethű viaszszobor megalkotása. Először portrét készítettek az illetőről, majd a viaszszorbrász mérőkörzőjével több száz méretet vett az állcsúcstól az arccsont tetejéig, a szemöldöktől a fül ívéig. Ezután elkészült a fej agyagmodellje, majd ebből a gipszlenyomat. Az így kapott formába méhviasz és növényi zsiradék keverékét öntötték, és hagyták kihűlni. A bőr színét festékekkel imitálták,
a fogazat azonban valódi volt; a korabeli “fogorvosok”, az utcai foghúzó emberek gondoskodtak róla.
Természetesen valódi hajból készült - a kor divatjának megfelelően - a magasra tornyozott, rizsporos paróka is. A szemeket üvegből készítették, és festékkel tették élethűvé. Utolsó lépésként a szempilla és a szemöldök kerül fel a viaszbábura.
Így készültek a legendás viaszszobrok
A testet a kor anatómiai ismeretei szerint formázták, Leonardo da Vinci rajza nyomán, amely arányaiban tökéletesen megfelelt az igazi embei test arányainak.
Curtius - majd később Marie - más trükköket is bevetett:
Madame du Barrynak, XV. Lajos szeretőjének viaszszobrába például egy gépezetet is beépítettek, amitől úgy látszott, mintha a lengén öltözött grófnő mellkasa emelkedne és süllyedne; mintha lélegezne. Néhány látogató arra is megesküdött, hogy még a szívdobogását is hallották.
Madame du Barry is helyet kapott a Viaszmúzeumban
Egy veszélyes szakma
Ez az ártatlannak tűnő foglalkozás azonban számtalan veszéllyel járt. Elképzelhető, milyen páni gyorsasággal kellett a már említett grófnő viaszszobrát elrejteni, amikor híre ment: a királyi pár szeretné meglátogatni a Salon de Cire-t. Mit szólt volna Marie Antoinette, ha apósa gyűlölt szeretőjét a helyén találja…
De nem csak ezért volt életveszélyes ebben a korban a viaszmúzeum.
1789-ben kitört a forradalom, majd kezdetét vette a terror. Aki tegnap még ünnepelt hősként a Salon de Cire fő helyére kerülhetett, másnapra már bukott embernek számított, és fenyegetést jelentett megmintázójára is.
Marie egyre népszerűbb viaszszobrász lett, a forradalom viszont kis híján elsöpörte karrierjét
Marie pedig szinte mindenkiről készített viaszszobrot a kor legnevesebb szereplői közül. Voltaire, a nagy író és Benjamin Franklin, a feltaláló éppen úgy modellt állt neki, ahogy Thomas Jefferson nagykövet, a későbbi amerikai elnök vagy a Bastille-ba zárt, szexuális bűnöket elkövető Sade márki.
Marie-t hívták, amikor Marat-t a fürdőkádjában leszúrták: viaszszobor készült nemcsak a politikusról, hanem Charlotte Cordayról, a gyilkosáról is. De ennél morbidabb megbízásai is voltak - legalábbis ezt állította 1838-as emlékirataiban. Ő készítette Danton imádott, kihantolt feleségéről a halotti maszkot, majd később ő volt az, aki a temetőkben a lefejezett arisztokratákról, élükön a királynőről és a királyról is nagy titokban gipszmintát vett.
Ő maga is alig kerülte el a guillotine-t.
A forradalom kitörését követően az uralkodó család tagjaihoz fűződő szoros kapcsolata miatt királypártinak bélyegezték, letartóztatták, La Forte börtönébe vetették, majd halálra ítélték.
Sokan Joseph Ignace Guillotin francia doktort tartják a gyilkos eszköz, a guillotine feltalálójának, ám a közhiedelemmel ellentétben azt egy másik orvos találta fel. Dr. Guillotin bűne, hogy ő terjesztette a francia Nemzetgyűlés elé, amely jóváhagyta a nyaktiló használatát, ami Franciaországban 1977-ig (!) hivatalos kivégzőeszköz maradt. Tény, hogy Guillotin nem egészen ártatlan, hiszen az ő mondása: “Gépezetemmel úgy vágom le a fejét, hogy ön azt meg sem érzi”
Már a fejét is leborotválták, ezzel előkészítve Marie-t a lefejezéshez, ám az utolsó pillanatban - Philippe Curtius közbenjárására, aki minden kapcsolatát mozgósította a lány érdekében - megkegyelmeztek neki.
Ekkor kezdett Marie lefejezett politikusokról és arisztokratákról halotti maszkokat készíteni. Ő készítette el Robespierre mellett XVI. Lajos és Marie Antoinette halotti maszkját is, melyeket akkoriban voltaképp forradalmi jelképként használtak; Párizs utcáin vonultak velük végig, fanatizálva a hatalmas tömeget.
Emlékiratai szerint, amikor a terror már a tetőfokára hágott, a kivégzettek tömegsírjainál az éj leple alatt maga válogatta össze azokat a fejeket, melyeket megformázásra érdemesnek tarott.
Miután szinte csodával határos módon megúszta a guillotine-t, feladta legendás függetlenségét: férjhez ment a börtönben megimert François Tussaud-hoz. Igazi üzletasszonyként, korát messze megelőzve házassági szerződést kötött férjével. Mint később kiderült: jól tette, mivel François Tussaud megszállott szerencsejátékos volt, aki évekig zsarolta Marie-t, még akkor is, amikor már régen szétváltak útjaik.
A megmintázandó halottak fejeit sokszor hullahalmokból válogatta ki
Világsiker a rémület kamrája
Kétségtelen: Marie-nak különös tehetsége volt, hogy arcvonásokat megjegyezzen és később megmintázza őket agyagból, majd viaszból. Világsikerét azonban mégiscsak Curtiusnak köszönhette, aki halála után mindenét ráhagyta.
Ezzel az örökséggel vágott neki 1802-ben a tengernek, hogy immár Madame Tussaud-ként Londonban telepedjék le. A napóleoni háborúk miatt aztán végleg itt ragadt: kiállításával beutazta egész Angliát.
1831-ben a Baker Streeten nyitotta meg múzeumát, amelynek fő attrakciója természetesen “A rémület kamrája” volt: a francia forradalom áldozatainak, illetve a kor hírhedt gyilkosainak, bűnözőinek és politikusainak viaszmásával. Viaszszobrai roppant népszerűek voltak, hisz az angol középosztály számára is testközelbe hozták a történelmet, a francia forradalmat.
Szenzáció! Így készültek a viaszfejek Madame Tussaud londoni múzeumának műhelyében, 1928-ban
A kiállítás később angol szereplőkkel is bővült: Nelson admirális, Walter Scott, III. György és a brit királyi család aligha maradhatott volna ki a nevezetességek közül. A galéria négyszáz szobrot tartalmazott, de egy tűzeset 1925-ben, majd egy német bomba 1941-ben elpusztította a legtöbb eredeti modellt. Még szerencse, hogy az öntvények túlélték a rombolást, és ez lehetővé tette a régi figurák felújítását is. Még Madame Du Barry híres szobra is megmaradt Robespierre és Benjamin Franklin viaszmásával együtt.
Marie 1850-ben, majdnem kilencvenévesen halt meg, ám még előtte, 1842-ben elkészítette saját viaszszobrát, mely a mai napig a londoni múzeum bejáratánál áll.
Az utódoknak - ugyan viharos körülmények között - sikerült egybentartaniuk a kollekciót. Így a Tussaud viaszmúzeum mára az egyik legjelentősebb turisztikai attrakcióvá nőtte ki magát a londoni Planetáruim nyugati szárnyában.
De megtaláljuk a Madame Tussaud-múzeumokat szinte az egész világon: Amszterdamtól Hongkongig, Moszkvától Bécsig. És a panoptikum főszereplői ma is ugyanazok. Híres vagy hírhedt figurák, akiket jó lenne hús-vér valójukban látni, és itt hátborzongatóan élethű viaszszoborként néznek ránk, mint például Freddie Mercury, Marilyn Monroe, James Bond, II. Erzsébet királynő, de még Hitler is ott áll a hosszú sorban.
Még egy kis igazítás II. Erzsébet koronáján... A királynő élethű viaszszobra rendkívül népszerű
