Bár legtöbben a nyelvi humor legnagyobb mestereként, utánozhatatlan zsenijeként ismerik, Karinthy Frigyes végtelenül sokszínű, nehezen beskatulyázható egyéniség volt. Egyszerre volt kivételes tehetségű író, költő, újságíró, vérbő humorista, próféta, bűvész, repülő-riporter, a felfújható földgömb feltalálója, a hat lépés távolság-elmélet atyja, a technikai fejlődés és a nők lelkes rajongója, férjes asszonyok elcsábítója.
Karinthy nemcsak humorával, de bűvészmutatványaival is elkápráztatta a közönséget
Valóban meghalt, vagy csak kedvenc törzshelyéről, a Hadikból átült a Mennyei kávéházba? Ahol már mind együtt vannak a régi törzstagok: Aranka, a felesége, Kosztolányi Dezső, a legjobb barátja, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Füst Milán, Rejtő Jenő és még sok irodalmi nagyság.
Már életében erősen foglalkoztatta a kérdés: van-e élet a halál után? Mennyei riport című regényében Merlin Oldtime, minden oknyomozó újságíró netovábbja vállalta, hogy riportsorozatot készít a másvilágon, és vissza is tér onnan. Sajnálatos módon a rendkívül izgalmas regény csaknem egyidejűleg jelent meg az Utazás a koponyám körül című művével, így aztán nem figyelt fel rá sem a kritika, sem a közvélemény.
Érthető, hogy a sajtót, az olvasókat, sőt, az orvosokat is jobban érdekelte az író részletes élménybeszámolója agydaganatos műtétjéről. 1936-ban, a híres Herbert Olivecrona professzor végezte el a rendkívül kockázatos beavatkozást stockholmi klinikáján.
Karinthy akkor már majdnem eljutott odáig, ahol a Mennyei riport újságírója bolyongott, de nem talált semmit, ami bizonyíthatta volna a nemlét létét vagy nemlétét. Ekkor így szólt hozzá Diderot: "Maga személyesen szeretne beszélni az élőkkel, akarom mondani a halottakkal. Leginkább önmagával kellene tisztába jönnie, hogy legyen saját véleménye, hogy képes legyen megválaszolni azt, amire nincs adekvát válasz."
Maga az író sem tud válaszolni arra, hogy van-e élet a halál után, de a szent humorba áztatott fantázia nevében az olvasóra bízza a döntést.
"Az ismeretlen, túlvilági tartomány olyan, amilyennek szeretnénk."
Röviden így foglalható össze a rendkívül érdekes, bölcs gondolatokat tartalmazó és humorban sem vérszegény regény, amelyet érdemes elolvasni.
A humorban nem ismert tréfát
Fűnyíró és Micimackó
Hazai olvasóközönsége többnyire irodalmi karikatúráit, az Így írtok ti című művét, valamint a kisdiákéletből merített, ma is megnevettető történeteket tartalmazó Tanár úr kérem című karcolatfüzérét ismeri. Holott minden műfajban alkotott maradandót, széleskörű érdeklődése szinte mindenre kiterjedt.
Fiatal korától vonzódott a tudományokhoz. Honfitársai közül elsőként ült repülőre Wittmann Viktor pilóta (a Magyar Repülőgépgyár igazgatója) mellett, majd annak szerencsétlenség miatt bekövetkezett halála után megírta életrajzát. De repülő-riporterként természetesen az újságolvasóknak is beszámolt a levegőben átélt kalandjairól.
Közismert, hogy egész életében érdekelték a felfedezések, a technikai találmányok. Ha látott valahol egy újszerű fűnyírót, nyomban megvásárolta, noha semmi hasznát nem vette bérházi lakásában. Saját találmányát, a felfújható földgömböt szabadalmaztatta és levédette. A misztikum pedig, mint valami zenei motívum húzódik végig az életén, és a Mennyei riportban csúcsosodik ki.
Karinthy a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének is tagja volt
Tízévesen kezdett írni színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, és naplót is vezetett rendszeresen.
Mintegy ezer versét apja elégette, amikor megbukott valamelyik tantárgyból.
Tizenöt éves volt, amikor a Verne hatása alatt írt, Nászutazás a Föld középpontján keresztül című kisregényét folytatásokban közölte a Magyar Képes Világ. Érettségi után matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott előadásokat, diplomát viszont soha nem szerzett.
Vakon hitt az értelem erejében, feltétlen tisztelettel adózott a tudományoknak, miközben mozgalmas társasági életet élt. Legendás alakja volt a budai Hadik kávéháznak, ahol máig ott áll a törzsasztala, és gyakran átsétált Budáról Pestre, a New Yor kávéházba. Erről egy bájos anekdota is született.
Egyik nap rostélyost rendelt Gyula bácsitól, a főpincértől, aki rövid időn belül hozta a hússzeletet. Karinthy gyanakvóan nézegette, majd feltűzte a villájára, és elkeseredetten megjegyezte: "Hallja, Gyula mester, ez a rostélyos olyan vékony és olyan átlátszó, hogy olvasni lehetne rajta keresztül." Mire Gyula udvariasan megkérdezte: "Mit parancsol olvasni, Karinthy úr?"
Falfestmény a legendás Hadik kávéházban - itt találkoztak naponta a korszak legnagyobb írói, költői: Kosztolányi és felesége, Harmos Ilona, Somlyó Zoltán, Németh Andor, Déry Tibor, Tersánszky, Tóth Árpád, Füst Milán, Nagy Lajos, Hunyady Sándor, Heltai Jenő, Rejtő Jenő, Nóti Károly és Ascher Oszkár
Írt sikeres színpadi műveket, regényeket, novellákat, verseket, sok ismert mű magyar fordítása is kötődik a nevéhez. Közülük legnépszerűbb a két Micimackó-meseregény. Mivel sem angolul, sem németül nem beszélt tökéletesen, a nyersfordítások nagyrészt nyelvzseni nővérére, Karinthy Emíliára, Micire hárultak.
Őrá utal a Micimackó név.
Egyes szóalkotásai, mint például a halandzsa, valamint kifejezései - "magyarázom a bizonyítványomat" - mai köznyelvünket is gazdagítják.
A két Micimackó-meseregényt Karinthy Frigyes Mici nevű húga fordította le, de a zseniális báty öntötte végső formába
Boga és Aranka
Regényeinek, novelláinak gyakori témája a párkapcsolat, a szerelem, a nő és a férfi közötti viszony. "Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást - teszi fel a drámai kérdést -, hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit." Ebből is szállóige lett, mint sok más szellemes mondásából.
Elég sok nővel volt dolga, hogy kiismerje a gyengébb nem erejét, érzelmi különbözőségét a férfiakétól. Valójában két nőt szeretett: első feleségét, Bogát, Judik Etel színésznőt, akit
megszöktetett rendőrkapitány férjétől, és boldog szerelmi házasságban éltek Boga haláláig, akit a spanyolnátha vitt el.
Egy fiuk született, Gábor, a "fájdalom hercege", belőle akár az ország legnagyobb költője lehetett volna, ebben a betegsége akadályozta meg.
Gáborkával, a "fájdalom hercegével"
Másodszor szintén férjes asszonyt vett el, Böhm Arankát, ő egy fiút, Kertész Tamást hozott a házasságba, és szült egy Karinthyt is, Cinit, Karinthy Ferencet, a később híres írót. Erről szól egy szintén sűrűn használt szállóige:
"A maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket."
"A két feleség szöges ellentéte volt egymásnak. Boga tüneményes, odaadó, megértő, csupa szeretet, Aranka a harcos, akivel meg kell küzdeni, és akiért meg kell dögleni. A modern, mai nő korai előfutára volt, nem tűrt beleszólást enyhén szólva szabados életvitelébe" - mesélt róla a nemrég elhunyt unoka, Karinthy Márton. Ő sem esett messze neves felmenőitől. Megvalósította nagyapja álmát, létrehozta a családi Karinthy Színházat, és megírta sikeres családregényét, az Ördöggörcsöt.
A tavaly novemberben elhunyt unoka, Karinthy Márton
Szerinte Aranka, soha nem ismert nagyanyja nagyon attraktív nő volt, inspiráló múzsa, aki kihozta férjéből a legjobbat, de a legrosszabbat is. Benne van a legjentősebb, az Utazás a koponyám körül című művében: a betegségben, a gyógyulásban és férje halálában is.
Karinthy ugyanis egy nagy veszekedésük után halt meg 1938-ban, agyvérzésben. Bár halála a műtéttel függ össze: az operált ér könnyebben megpattant, mintha nem bolygatták volna, Aranka mégis magát érezte felelősnek.
Néhány év múlva az ő élete is tragikus véget ért: Auschwitzban a rámpán látták utoljára.
Böhm Aranka a modern, mai nő korai előfutára volt
A jövőbe látó géniusz
Karinthy nem érte meg a vészkorszakot de megjósolta. Sokak szerint a zsenialitás és az őrültség közel állnak egymáshoz. Annyiban feltétlen, hogy mindkettő felfokozott szellemi állapotot jelent, letargiás helyzeteket, és az elmúlt század bőven szolgált vészjelzésekkel, melyeket az olyan kivételes érzékenyésgű író, mint Karinthy, jóval előbb észlelt a hézköznapi halandóknál.
Talán nem véletlen, hogy épp az agyában keletkezett egy érkidudorodás - az operálta ki Olivecrona -, hiszen megállás nélkül dolgoztatta. Géniusz volt, fantasztikus világot talált ki: Faremidót és Capilláriát, a tengermélyi társadalmat. Láncszemek című novellája az egyik legerősebb megérzése a 21. századról, melynek beteljesülését mi már kezdjük érzeni a saját bőrünkön.
"Vajon marad-e még néhány percünk nyugodtan gondolkodni?" - teszi fel korunk egyik legégetőbb kérdését a múlt század húszas éveinek végén, amikorra ezer sebből vérezve kászálódtak ki az emberek az első világháborúból. És már érezni lehetett, hogy közeledik az elsőnél pusztítóbb, második világégés.
Karinthy novellájában a fejlődési - vagy visszafejlődési? - fokozatok láncszemként követik egymást. Az már akkor is érzékelhető volt, hogy soha olyan mértékben nem gyorsult fel az emberek fizikai közeledésének irama, amyely összezsugorítja a világot. Megszűntek a távolságok, eljött a hétmérföldes csizmák korszaka: hipp-hopp, máris ott vagyok, ahol lenni akarok.
A sebesség azóta is egyfolytában gyorsul, térben és időben. Ebből elsőként Karinthy következtetett arra, hogy a Földön bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismertségi láncon keresztül, és ezt nevezte hat lépés távolság-elméletnek. Pár éve kiszámították egy Facebbok-projektben, hogy a világon bármely két ember 4,7 kézfogásra van egymástól. Vagyis ennyi ismerősön keresztül érhet el bárki bárkit a világban.
Ezt, Karinthy után, azóta is hat lépés távolságnak nevezik.
"A kormány az a testület, ami mindig megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja"
Az ötödik láncszem
Karinthy azonban nem érte be ennyivel, továbbgondolta a folyamatot:
"Lehetséges - lehetséges volna mégis -, hogy ez az összemenés és kisebbedés - hogy ez a fizikai világ és ez a Szétáradás és Nagyobbodás ezzel a pislákoló kis szikrával kezdődött (...) mindent felégetve, ami az útjába kerül, lángba borítsa és összezsugorítsa és hamuvá égesse az egész fizikai világot? Lehetséges - hát mégis lehetséges volna, hogy az erő legyőzi az anyagot - hogy a lélek erősebb és igazabb igazság, mint a test - hogy az életnek érelme van, mely túléli az életet - hogy a jó túléli a rosszat, az élet túléli a halált -, hogy Isten mégis hatalmasabb az ördögnél?"
Karinthy reménykedett. Kivételes agya lehetett. Kristálytiszta, és annyi tudás halmozódott fel benne, mint a mai modern számítógépekben. Csakhogy emberi agya volt, emberi érzésekkel működött. Hitt a lélekben. Miután képzeletben és kicsit valóságosan közelében járt a távoli, túlvilági tarománynak, ezt üzente kedvesének:
"Hiába halsz meg, hiába halok meg - évmilliárdok, csillagtrilliók végtelenjében és távolában lesz még a mi kettőnk számára egyetlen pillanat, mint mikor két vonat elrobog egymással szemben, s két elsuhanó kéz int, két ablakból egymásnak: megismertelek, te vagy ugye, szerelmem - szeretsz-e még? Mert én még mindig szeretlek!"
