Neked is volt gyerekkorodban játékmackód, amit muszáj megölelned, mikor a padláson porosodó doboz mélyéről előkerül? Van a gyerekednek is? Hát persze! Mert minden gyerek - és felnőtt - imádja, így minden családban lakik legalább egy medve. Sőt: sokan még az ágyukba is befogadják őket. Az pedig, hogy a plüssmaci beköltözött a gyerekszobába, a politikának és egy félresikerült vadászatnak köszönhető.
A hercegi pár, Meghan és Harry is szinte gyermekké változik egy játékmackó láttán
A statisztikák szerint a felnőtteknek több mint a fele megőrzi gyermekkori játékmackóját, és jöhetnek a hiper-szuper új kütyük, karácsonykor még mindig az egyik legkapósabb ajándék a jól bevált, öreg plüssmaci. Így van ez már 117 éve.
Csak 117 éve? - kérezhetnénk vissza, hiszen a medve mindig is a magyar állatmesék halhatatlan hőse volt: vele csak a róka, a farkas, a macska és a kutya versenyezhet. (Na jó, a ló, az egér, a béka és a nyúl sem ritka szereplők.) Ám kétség sem fér hozzá: a medve az egyik legszeretetreméltóbb kedvenc a maga bumfordi esetlenségében. Imád lustálkodni (ki nem?); kedveli a mézet (ki nem?); és ha hagyják, durmolásban verhetetlen (ki nem?). Ő a legerősebb állat az erdőben, és - tegyük a szívünkre a kezünket! - melyik gyerek/felnőtt ne szeretne az lenni a társai között?!
Mégis, hogy ilyen kitüntetett szerephez jutott, azt nem a meséknek, hanem - meglepő módon - a politikának köszönheti.
II. Erzsébet királynő és a trónörökös, Károly herceg is gyakran kap ajándékba teddy beart
A vadász és a medve
Történt ugyanis, hogy 1902 novemberében az amerikai elnök, Theodore Roosevelt - belefáradva a politikai csatározásokba - vadászni ment a Mississippihez. Teddy - barátai csak így szólították - mindenáron medvét szeretett volna lőni, de valahogy nem jött össze a dolog, így talpnyaló vendéglátói minden követ megmozgattak, hogy az elnököt trófeához juttassák. Emberei végül egy lasszóval befogott, fűzfához kötözött bocsot kínáltak fel neki.
A sokgyerekes apának azonban esze ágában sem volt elfogadni az ajándék zsákmányt, rettenetesen felháborodott az eleve sportszerűtlen ötleten, és szigorúan
elrendelte a szerencsétlen maci szabadon bocsátását.
Az eset kitudódott, és Clifford Berryman, a Washington Post vezető karikaturistája megrajzolta a jelenetet a rettegő macival és a medvebarát elnökkel. A kép aláírása, miszerint "Rossevelt határvonalat húz Mississippiben", különösen pikáns volt, hiszen rejtetten a fejlettebb Észak fölényére utalt az elmaradott Déllel szemben. A sajtó már akkor is nagy úr volt: az eset nemcsak "Teddy" reputációját emelte meg, hanem
remek ötletet adott a szegény bevándorlókból lett brooklyni kereskedő családjának.
A nevezetes karikatúra, amely elindította a mackóőrületet
Morris Michtom orosz származású felesége, Rose férje ösztönzésére fagyapottal kitömött plüssből két fekete cipőgomb segítségével elkészítette az első játékmackókat, és az édességet, valamint írószereket árusító kis boltjuk kirakatába tette - dekorációként. Már másnap kiderült: az ötlet új divatot teremtett.
Kitört a mackóőrület
Bár Michtom nem volt ügyetlen, hiszen engedélyt is kért és kapott az elnöktől, hogy a mackókat róla nevezze el, egy nagy hibát elkövetett: nem szabadalmaztatta és helyeztette védjegyoltalom alá ötletét. Persze így sem járt rosszul: hiszen az Ideal Novelty and Toy Company néven alapított cégéből neki is csurrant-cseppent elég.
Az Egyesült Államok 26. elnöke, Theodore (Teddy) Roosevelt, a névadó
Közben sok ezer mérfölddel arrébb, Németországban is történt valami. Egy Margarete Steiff nevű, gyermekbénulásban szenvedő és tolókocsiban élő vénkisasszony ügyes ujjai alatt bámulatos filcfigurák születtek. Margarete okosabb volt amerikai kollégájánál, és védjegyeztette kollekcióját: a kerekeken guruló elefántot, a Steiff játékgyár emblémáját kezdték mindenütt megismerni.
A legenda szerint Margarete az unokaöccsének, Richard Steiffnek a stuttgarti állatkertben készült medverajzai alapján készítette el első játékmackóit. Még arra is gondolt, hogy a két lábra állítható figurákat a Knopf im Ohr, azaz Gomb a fülben néven forgalmazza: egy kis mintás fémlemezt helyezett a csinos macikba, hogy megakadályozza a hamisításukat. 1903-ban aztán a lipcsei játékkiállításon egy jó hiszemű áruházi beszerző New Yorkból lecsapott a kisasszony termékeire. Megvette az összes macit, és ezzel megtörtént a csoda:
az amerikai és a német medvék együtt, ritka és erős szövetségben útjukra indítottak egy új legendát.
Több mint 100 éve a gyermekek hű társa
1906-ra ugyanis valóságos mackóőrület tört ki az országban:
maga Roosevelt is a róla elnevezett játékot választotta kabalaállatának, amikor újraválasztásááért kampányolt; ez végül pazar lépésnek bizonyult, mert másodszorra is elnökké választották.
Mesekönyvek és dalok születtek a "teddy bear"-ről: hirdetések százai népszerűsítették kedves figuráját, hogy aztán a legkülönbözőbb színű és méretű mackók lepjék el az üzleteket.
1908-ban a plüssállatka már első számú karácsonyi ajándékká avanzsált.
II. Erzsébet édesanyjának, az anyakirálynénak is volt kedvenc teddy bearje
És aztán jött a Micimackó
A sikersorozat természetesen Angliát sem kerülhette el. A kis Christopher Robin Milne is kapott egy macit első születésnapjára 1921. augusztus 21-én. Öt év múlva megjelent édesapja, Alan Alexander Milne Micimackó kötete, amelyben
Christopher fia kalandjait írta le plüssállataival.
Nekünk, magyaroknak nincs okunk panaszra. Merthogy a regényt ugyan Karinthy Frigyes Emília nevű húga fordította le, de a zseniális báty öntötte végső formába, és tette vele boldoggá sok-sok generáció olvasóit.
Egyesek szerint a mi Micimackónk a világgal megbékélt szemlélődőt testesíti meg, a többi szereplő meg kicsit karikírozott önképünk nyomán született. Kedélyes, szórakozott, picit hiú, öntetszelgő, torkos, feledékeny, naiv és végtelenül pesszimista itt Nyuszitól kezdve Malackán át Fülesig mindenki. És azt se felejtsük el, hogy a könyvet a magyar Lénárd Sándor fordította le latinra, és ez az első nem angol nyelvű mű, amely felkerült a New York Times bestsellerlistájára. A Micimackónak eszperantó fordítása is van, amely 1972-ben készült el.
Alan Alexander Milne kisfiával és a világhírűvé vált Micimackóval
Varázsuk ma is él
Ami meg a plüssmacikat illeti, bár divatjuk a múlt század hetvenes éveiben kissé alábbhagyott, manapság megint visszatérőben van. Egy-egy koros példány csillagászati áron cserél gazdát a londoni Sotheby's árverésein. "Vidor mackóért" nemrégiben kétmillió forintnak megfelelő fontot perkáltak le. Felbecsülhetetlen értéke van annak az 1907-ben készült, "Mindig van remény" néven számon tarott macinak is, melyet gazdái ük-üknagymamájukra emlékezve neveztek el így.
A hölgyet megskalpolták az indiának, de felgyógyult, sőt több mint száz évig élt.
A legmegrendítőbb történet azonban ahhoz a játkmackóhoz fűződik, amely túlélte a Titanic 1912-es pusztulását, tulajdonosa, Gaspare Gatti azonban nem: ő a jeges tengerbe veszett. Az olasz férfi kivándorlóként került az óceánjáróra, a macit kisfiától kapta - kabalaként. Szegénynek nem hozott szerencsét a plüssállatka, amelyet később dohányzacskójával együtt a hánykolódó hullámok között találtak meg.
Gaspare Gatti a Titanic utasaként életét vesztette, dohányzacskója és a kisfiától kapott játékmackó túlélték a tragédiát
Hogy mi lehet a titkuk a plüssmaciknak? Nos, a pszichológusok szerint a mackók egyfajta szülői jelenlétet, szülői közelséget pótló tárgyak. Tudományos tény, hogy finom tapintásuk megnyugtatja a gyermekeket, és néhány hónapos csecsemőknél is segít elviselni a mama átmeneti hiányát. Így aztán ma már létezik az anyai szív ritmusát utánzó, dobogó szívű teddy bear is. Másrészt a mackók arca arányaiban épp olyan, ami az ember agyát babusgatásra készteti, így a játékmackó-ölelgetés a béke, a szeretet és a nyugalom érzetét kelti.
A felnőttek pedig azokat az érzéseket, emlékeket, biztonságot látják benne, melyeket kora gyermekkorukban, babakorukban megéltek.
Tegyük ehhez még hozzá a szexológusok véleményét, miszerint nem véletlen, hogy sok hölgy becézi partnerét macinak: az erős és nyugalmat sugárzó társ vágya ugyanis gyermekkori örökségünk, és ily módon egész felnőttéletünkre kihat.
