Az impozáns reneszánsz kastély, Chenonceau virágoskertjében sétálva feltűnhet, hogy két, szinte egyforma részre osztható. Az északi oldal Diane de Poitiers-é, II. Henrik hírhedt ágyasáé volt, a délit Medici Katalin, a királyné alakíttatta ki férje halála után. Nem szeretett volna a szerető ösvényein járni. Pedig akkor már nem kellett tartania szép, intelligens, szenvedélyes és befolyásos, a politikai cselszövés világában jártas, a király halálával minden hatalmától megfosztott vetélytársától.
Diane de Poitiers, II. Henrik francia király hírhedt ágyasa
Diane de Poitiers, Franciaország egyik előkelő nemesi családjának sarja 1499-ben látta meg a napvilágot. Akkor még senki nem sejtette, hogy a francia reneszánsz legfeltűnőbb szépségét ringatja a bölcső. Sőt, az újszülött némi csalódás okozott, lévén hogy szülei fiúnak várták. Ám az apát a későbbiekben nemigen zavarta a gyermek neme, lőni, íjazni tanította, és amint Diane elég erősnek bizonyult, vadászataira is magával vitte.
Nem véletlenül viselte a vadászat istennőjének nevét, kérlelhetetlen vadüldözőnek számított.
A nép csak álarcos lányként emlegette, mivel Diane vágta közben fekete selyem álarccal védte hófehér bőrét a napsütéstől és a gallyaktól. Apja oldalán gyakran megfordult a királyi udvarban is, ahol azonnal szembeötlött szépsége.
Szőke hajával, karcsú alakjával és élénk, nyílt tekintetével kirítt a mediterrán udvarhölgyek közül. Kislányként elsősorban a vele egykorú, királyi vérből származó Claude-dal barátkozott. Tizenhat évesen egyszerre adták férjhez őket, csakhogy míg Claude-ot egyenesen I. Ferenc francia királyhoz, addig Diane-t a nála negyven évvel idősebb, púpos Brézé grófhoz. A Poitiers lány azonban nem ellenkezett, sőt! Büszke volt előkelő házasságára, hisz férje VII. Károly francia király unokája volt.
Claude ragaszkodott hozzá, hogy barátnője továbbra is vele maradjon, ezért a fiatalasszonyt felvették a királyné udvarhölgyei közé. Ám Diane sokat tartózkodott férje anet-i kastélyában is. A művelt és okos gróf figyelmes volt hozzá, elhalmozta ajándékokkal, és amikor meggyőződött felesége fogékony szelleméről, megtanította mindarra, amit tud. Diane becsvágyó lelkének nagyon is megfelelt ez a házasság. Két kislányt szült az idős grófnak, és az udvarban nem győzte hangoztatni, mennyire szereti a főasztalnokot.
Diane de Poitiers-t Louis de Brézé gróf vette feleségül
A fekete özvegy
1531-ben azonban Brézé gróf meghalt, így az asszony 31 évesen megözvegyült. Diane megfogadta: élete végéig kizárólag feketében jár. Hosszú, elegáns, dísztelen ruhái azonban, ha lehet, még inkább kiemelték szépségét. Ekkor készült róla az első portré: magas homlok, harmonikus vonások, kissé gőgös arckifejezés. A festmény alá maga a király írta oda:
“Öröm ránézni. A társadalmi érintkezésben tiszteletet parancsol.”
A király a fiatal özvegyet bízta meg második fia, Henrik nevelésével. A serdülő gyermek sok gondot okozott az apjának. Ferenc nem értette mogorva természetét, ki-kiújuló agresszivitását, viszont nem lehetett nem észrevennie, hogy a főasztalnokné társaságában Henrik kezes báránnyá változik. Diane őszinte rokonszenvvel kísérte a fiú fejlődését.
I. Ferenc francia király
Korábban a hétéves Henriket és bátyját, a nyolcesztendős Ferencet a spanyol király, V. Károly ejtette túszul, pontosabban cserélte ki őket édesapjukért, I. Ferencért, akit háborús fogolyként őrzött Spanyolországban. A hercegek hazaérkezésekor az egész kíséret a leendő trónörökössel foglalkozott, a kisebbikre csak Diane-nak volt gondja. Nem is sejtette, anyai ölelése milyen sokat jelent a kisfiúnak. Arról pedig akkor talán még nem is álmodott, micsoda lehetőségeket tartogat számára ez a szép gesztus a jövőben.
Henriknek nagy örömet jelentett, hogy korán elveszített anyját, Claude-ot annak egykori barátnője, Diane pótolja.
Imádta nevelőnőjét, aki határozottságával levette a gyenge és bizonytalan természetű fiú válláról a döntések terhét. Gyermeki rajongása a kamaszévek során szenvedélyes szerelmi lángolássá változott. Szinte észre sem vette a csúnyácska Medici Katalint, akit az államérdek 14 éves korában mellé társított. Az esküvőt Rheims-ben tartották, fényűző külsőségek között.
A mellőzött feleség, Medici Katalin
Egy Poitiers, mint ágyas
A nevelőnő mindkét fiatalt a szárnyai alá vette, ő vezette a háztartásukat is. Katalin örült ennek, bár nem kerülte el a figyelmét, hogy Diane lekezelően bánik vele. A Medici-lány alacsony származásúnak számított az ősi francia arisztokratákhoz képest, családja csupán néhány éve kapott nemességet, és e tényt az sem homályosította el, hogy a lány gyámja maga a pápa, VII. Kelemen volt.
Katalint a háta mögött csak firenzei kalmárlánynak csúfolták, pedig műveltebbnek és okosabbnak bizonyult bármelyik udvarhölgynél.
Éleslátásával hamar megállapította: egyetlen vetélytársa éppen a fölé rendelt madame de Brézé.
Diane híresen szép és rendkívül intelligens volt
A király legfőbb tanácsadójának, Montmorency marsallnak szemet szúrt, hogy Katalin és Henrik egyáltalán nem illenek össze. A herceg erős, egészséges fiatalemberré érett, és amint az várható volt, hamarosan szerető után nézett. A marsall úgy döntött, inkább maga szerez számára ágyast. Saját vidéki kastélyában szervezte meg a légyottot, és Diane hosszas mérlegelés után belement a játékba. Főleg a nagy korkülönbség okozott neki gondot:
pont húsz évvel volt idősebb Henriknél.
Az is nehezére esett, hogy annak a férfinak a szeretője legyen, akinek a felesége alacsonyabb származású nála. Mindazonáltal tisztán látta az előtte feltáruló lehetőségeket, amelyek, hogy közben Henrik lett a trónörökös, még csábítóbbnak tűntek.
Az asszony döntött, és befeküdt a 17 éves dauphin ágyába.
Diane hálószobája
Ménage à trois
Henrik szíve repesett a boldogságtól. Parancsnak tekintette Diane minden szavát. Teljesen rábízta magát az
okos, becsvágyó asszonyra, aki előtt rövidesen behódolt az egész udvar.
Katalain szó nélkül tűrte a megaláztatásokat, annál is inkább, mert ki volt szolgáltatva a nevelőnőnek: Diane parancsolta be időnként a hitvesi ágyba Henriket. A dauphin pozíciója csak akkor lehet szilárd, ha a felesége fiúkat szül neki, ez mindegyikük számára világos volt. Csakhogy a hercegné sehogy sem akart teherbe esni.
Apósa már azon gondolkodott, hogy hazaküldi. Ekkor született meg Diane és Katalin szövetsége. A szerető érhető módon nem akarta elveszíteni a béketűrő feleséget, Katalinnak pedig esze ágában sem volt feladni a tervét: Franciaország királynéja lesz! Térdre vetette magát I. Ferenc előtt, és könyörgött, hadd maradhasson.
A szerető rábeszélésétől már előzőleg megpuhított király nagyvonalúan megkegyelmezett: “Amit Isten összekötött, azt én hogyan bonthatnám fel…” És Katalin néhány éven belül fiút szült az urának. A leendő II. Ferencet később még hat gyermek követte, ám úgy tűnik,
ez is kevés volt ahhoz, hogy Katalin kilépjen Diane árnyékából.
II. Henrik francia király
Diane csillaga felragyog
1547-ben a király távozott az élők sorából, és bár eredetileg nem Henrik örökölte volna a francia trónt, hanem bátyja, III. Ferenc, ám amikor ő trónörökösként 1536-ban váratlanul meghalt, öccse lépett a helyébe.
Apja halálát követően Henrik Franciaország királyaként trónra lépett tehát, és ezzel a szerető csillaga végleg felragyogott.
Diane hamarosan teljhatalmat gyakorolt; ekkor már miniszterekkel, politikusokkal levelezett Európa-szerte, és minden, Franciaországot érintő kérdésben egyedül döntött.
A királynénál is nagyobb befolyással rendelkező Diane, II. Pál pápától igazgyöngyökkel kirakott nyakláncot kapott ajándékba
Senki sem értette, mit eszik a király ezen a korosodó, felfuvalkodott nőn. Eközben Medici Katalint 1549-ben királynévá koronázták, és bár legtitkosabb álma valósult meg, keserű szájízzel hagyta el a katedrálist. A koronát a fejéről nem a párnák alá tette, ahogy azt a szertartás diktálta volna, hanem - férje parancsára - egyenesen Diane lába elé. Az asszony dicsőségmámorban úszott.
A koronaékszerek mellet fényes udvartartással járó hercegnői címet kapott Henriktől, és mellé a Loire-völgy gyöngyszemét, a gyönyörű chenonceau-i kastélyt.
Nem volt nála gazdagabb, tekintélyesebb és befolyásosabb nő a világon.
Hamar kiismerte az udvari politikai cselszövések hálózatát; meggyőződéses római katolikusként a protestánsok elnyomására késztette Henriket, és még azt is kijárta a királynál, hogy az üldözött protestánsok vagyonát rá ruházza.
A szerelmes király fenséges ajándékként építtette szeretőjének Chenonceau kastélyát, amelyet ma is a korszak egyik legimpozánsabb építészeti alkotásaként tartanak számon
De Medici Katalint sem kellett félteni. Két gyerekszülés között reneszánsz szalont vezetett, amelyet szellemes légköre és eleganciája miatt hamar megkedvelt az udvar. Katalin eddigre felnőtt, és az elszenvedett megaláztatások megacélozták jellemét.
Tudta, hogy az idő neki dolgozik, és titokban építgette kapcsolatait.
Nem kellett soká várnia…
A híd Diane megrendelésére épült a folyó felett
A Medici-lány ideje
1559-et írtak. Franciaország és Spanyolország között béke született. A szerződést dupla menyegzővel pecsételték meg. Henrik legidősebb lányát II. (Spanyol) Fülöppel, húgát, Margitot pedig a savoyai herceggel házasították össze. A háromnapos ünnepet a kor szokásai szerint lovagi tornával, bajvívással színesítették. A döntő csatára Henrik páncélban és fekete-fehér palástban, szeretője színeiben érkezett. Diane diadalittasan, még mindig kecses alakkal feszített mellette, nemrég töltötte be a hatvanat. Henrik, ahogy illik, meghajolt szíve hölgye előtt, majd rohamra indult.
Ellenfele azonban ütközéskor lecsúszott a nyergéből, és törött lándzsája szilánkja a király szemébe fúródott.
Katalin elájult, Diane viaszsápadtan állt. Ebben a percben csúszott le a fejéről a “koronája”, mert ugyan Diane ekkora a francia királyi udvar egyik legbefolyásosabb alakja lett, pozíciója mégis teljes mértékben Henriktől függött.
A király - ahogy azt a híres francia látnok és orvos, Nostradamus állítólag meg is jósolta - tíz nap múlva szörnyű kínok között meghalt, Diane gyors bukása kikerülhetetlenné vált, hisz Medici Katalin készen állt, hogy régensként átvegye Franciaország fölött a hatalmat.
Nostradamus egyik leghíresebb, még életében megvalósultnak tartott jóslata II. Henrik francia király halálára vonatkozó próféciája
Első dolga volt, hogy üzenjen a gyűlölt szeretőnek: haladéktalanul szolgáltassa vissza a koronázási ékszereket, és mondjon le Chenonceau-ról!
A negyvenéves királyné ereje teljében, kész tervvel indult neki a nagy ütközetnek, amelynek sikere biztosította, hogy fiai sorban Franciaország trónján üljenek.
De Diane sem panaszkodhatott.
Karrierje már addig is túlszárnyalta legmerészebb álmait is. Lányait jól adta férjhez, és bár végül egyszerűen kidobták a francia udvarból, előbb a Loire menti Chaumont kastélyba költözött, majd az Anetben található családi birtokra vonult vissza, ahol mellőzöttségben ugyan, de annál nagyobb kényelemben élt egészen az 1566-ban bekövetkezett haláláig. A páratlan szépségét őrző reneszánsz műalkotásokban pedig még ma is gyönyörködhet az utókor.
Diane korabeli portréja
