Már a rómaiak is eveztek a Balaton vizén - ők Lacus Pelsonak, vagyis sekély tónak nevezték a magyar tengert -, de sok víznek kellet lefolyni, hogy megjelenjenek az első gőzhajók, majd később a motorhajók és vitorlások kövessék. A nyaralni vágyók és a filmesek egyaránt felfedezték a csodás tavat.
Bujtor István filmjei helyszínéül a Balatont és környékét választotta, mert így becsempészhette alkotásaiba kedvenc hobbiját, a vitolázást, és örök szerelmét, a magyar tengert
Óriási szenzáció volt, amikor 1846. szeptember 21-én - Széchenyi István kezdeményezésére - végre vízre bocsátották az első, menetrend szerint közlekedő, lapátkerekes gőzhajót, a legendás Kisfaludyt, amely Keszthelyről, Keneséről és Alsóörsről szállította a vendégeket az északi part üdülőhelyeire.
Az öröm azonban nem tartott sokáig: hamarosan kiderült, hogy a gőzös forgalma anyagilag ráfizetéses, és ezt még súlyosbította a '48-as szabadságharc. A Kisfaludy ekkor kizárólag a harcoló alakulatok utánpótlását biztosította,
a személyforgalom csak 1852-ben indulhatott meg újra.
A Kisfaludy gőzös menetrendje 1847 nyarán
Pedig a balatoni hajózás reformját már régóta sürgették a lapok és a honatyák, sűrűn hivatkozva John Paget angol utazó éles kritikájára, aki 1836-ban ezt írta a Balatonról:
“Angol ambernek nehéz elképzelni, hogy ilyen szép tó teljesen kihasználatlan legyen a kereskedelem és a szórakozás számára. Egyetlen vitorlás kereskedelmi bárkát sem látni rajta. A magyaroknak nincs érzékük a hajózás iránt, folyóik, tavaik olyanok, mintha befagytak volna.”
Erre a hazai sajtó is ráerősített a “bezzeg külföldön” típusú szemrehányásokkal, a Genfi-tóval és az Adriával való példálózásokkal. Kossuth Lajos is vitriolba mártott tollal írta fürdőlevelében, hogyha kicsit nyugatabbra lenne a Balaton, már nemcsak fecskék röpködnének fölötte, hanem hajók tucatjai szelnék át. “Mi isten átka van a nemzeten?” - tette fel a drámai kérdést, és nem alaptalanul. Abban az időben csak néhány halászcsónak ringott a Balatonon, holott a technikai feltételek már adva lettek volna az utasszállító balatoni hajózás megteremtéséhez.
A Kisfaludy gőzhajó Balatonfüred előtt - Libay Lajos képe
Ősi bödönhajók, római császárok
A türelmetlenek figyelmen kívül hagyták, hogy a tatárjárás, a török hódoltság kora, a szabadságharc kirobbanásához vezető Habsburg-önkény évszázadokra visszavetette az ország fejlődését. Ha Paget korábban jár nálunk, meglepődött volna, hogy milyen érdekesen, színesen alakult a vízi élet a Balatonon. A partján élők mindennapjaiban
ősidők óta mindig jelentős szerepet játszott a halászat, a hajózás és a hajóépítés.
Az első vízi járművet, az egyetlen fatörzsből kivájt bödönhajót, az új kőkor-“szaki” készítette magának, és a 20. század elejéig ezt használták a balatoni halászok. Az utolsót Szabó János készítette 1897-ben, Vörsön, ott volt a bödönhajógyártás központja. A nagyobb - tizenkét méternél hosszabb - bödönhajókon katonai csapatokat szállítottak, többek között törököket Fonyód várának ostromához. Később gerendákkal összefogtak két kisebbet, így született meg a “kettős hajó”, a katamarán őse.
Bödönhajó Oppel Imre festményén, 1920 körül
Kalandos időutazásra csábítanak a balatoni hajók. Vissza az ókorba, a fenékpusztai révhez, ezen “haladt át” a Balatonon a Pannóniát meghódító rómaiak Aquincumot Itáliával összekötő hadi újta. Római hajók szállítottak követ az építkezésekhez, két császáruk is járt a Balatonnál:
Tiberius Badacsonyban, Galerius Siófokon, ahol zsilipet építtetett.
Találtak egy római hajót ábrázoló oltárkövet is, ismeretlen hajós emeltette, a “fenséges Netun, a tengerek és vizek istenének tiszteletére.”
Tiberius római császár gyakran pihent Badacsonyban - A képen Capri szigetén álló szobra látható
Szent László király sétahajózása
Középkori oklevelek tanúsítják, hogy a balatoni révátkelőhelyek a honfoglalás után is megőrizték jelentőségüket. A tihanyi és a foki/Siófok/rév szerepel a Tihanyi Apátság 1055-os alapítólevelében, és ugyancsak az apátság címerében jelent meg először a hajózásra utaló vitorlás.
Ekkor a tó vize majdnem Somogyvárig, Koppány “fellegvárának” pereméig hullámzott, akár a tenger.
Talán erre gondolhatott Szent László király is, amikor evezős gályán sétahajózott a magyar tengeren.
Hogy hogyan bonyolították le az átkelést egyik partról a másikra? Fadereglyén, amit gyakran evezővel vagy vitorlával hajtottak.
Fadereglye 1750 körül
Még a 20. század elején is egy nagy, száz embert befogadó fahajó és két ladik szállította az utasokat, árut, szekereket, állatokat. Füstjelekkel értesítették egymást a révészek, hogy hol, mennyi a szállítandó utas és rakomány.
1928-ban jelent meg az első motoros komp, 1961-ben helyezték üzembe az első, korszerű, nagy teherbírású kompot. Annak ellenére, hogy a török hódítás után a Balaton környéke hadszíntérré változott - még vízen is dúltak a harcok, Bécsből naszádokat küldtek a tihanyi és veszprémi várkapitányoknak -, Evlija Cselebi török utazó 1663-ban már arról számolt be, hogy a Balatonon negyven-ötven hajó szállított rendszeresen utasokat és árut.
A török kiűzése után új korszak kezdődött a baltoni hajózásban. Ebben jelentős része volt a dúsgazdag főúrnak, Festetics Györgynek, a keszthelyi Georgikon - Európa egyik első mezőgazdasági főiskolája - alapítójának. 1753-ban holland hajóácsokkal építtette meg a Balaton első nagy vitorlását, a tizenkét szekér só befogadására alkalmas Christoph nevű gályát. A következő, a háromárbócos, tizenhat evezős Phoenix már húsz kocsirakomány sót szállíott Kenese és Keszthely között.
Festetics gróf két luxusjachtja, a Stella és a Josephine a kor nevezetességének számított, ezen vitte hajókázni főúri barátait.
A Balaton legnagyobb vitorlása a háromárbócos, tizenhat evezős Phoenix gálya volt
Egy aranybetűs és egy fekete nap
Szervezett balatoni hajózásról 1846 óta beszélhetünk. Széchenyi István, a Balatoni gőzhajózás című, 1845-ben kiadott röpiratában hívta fel a figyelmet a gőzhajózás megindításának jelentőségére:
„Hiszen csak Füreden, egy nyaratszaka is több pénz vettetik ki és pazaroltatik el ész-, idő-, egészség- és erény-ölő legnemtelenebb szerencsejátékra, mint a mennyi a kérdéses vállalat életbeléptetésére szükséges volna” - írta Széchenyi István a Balatoni gőzhajózás című munkájában.
Széchenyi kezdeményezésére jött létre a Balatoni Gőzhajózási Társaság, és 1846-ban indult útjára az első gőzös, a Kisfaludy. Ez a balatoni hajózás aranybetűs napja, annak ellenére is, hogy első nekifutásra nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
Ezért csak huszonhat év múltán követhette a Balaton második gőzhajója, egyben első csavargőzöse, a Balaton, amely rendszeresen közlekedett Révfülöp, Boglár és Badacsony között. Hat fauszály szolgált teherszállításra, főleg kővel és borral megrakva. Ha megszakításokkal is, de egyre több gőzös szelte a habokat, az egyik kővel rakott gályát vontatott Badacsonyból a fonyódi vagy boglári mólóhoz, a másik nagy, öblös halászbárkát vontatott hosszú sorban, füstjeleket váltva a parton zakatoló vonatok gőzmozdonyával.
Pesten 1846 áprilisában Széchenyi István elnökletével megalakult a Balaton Gőzhajózási Társaság, melynek alapszabály-tervezetét Kossuth írta. Az első balatoni gőzhajót szeptember 21-én - Széchenyi 55. születésnapján - bocsátották vízre. A képen a siófoki kikötő 1916-ban
Aztán az 1920-as évek végén beköszöntött a motoros hajók új korszaka. 1945. március 24. pedig a balatoni hajózás fekete napja volt. Ekkor érkezett Balatonfüredre egy német robbantó kommandó azzal a paranccsal, hogy semmisítsék meg az összes üzemképes hajót.
Elsüllyesztették a Kisfaludyt, a Helkát, a Jókait, a Szigligetet, a Csobáncot és még egy csomót. Révfülöpön a személyzet a fenékcsapok megnyitásával küldte a tó fenekére a Kelént és a Tündét, hogy megmentsék a robbantás okozta kártól.
Bár a balatoni flotta egyetlen hajója sem maradt sértetlen, az elsőnek kiemelt Tünde gyors felújítás után már 1945 nyarán közlekedett Balatonfüred és Siófok között. Őt követték a többiek. 1956-ban megkérkeztek a vízibuszok, a hetvenes években a katamaránok, a nyolcvanas években szárnyra kapott a vitorlás sport.
1935-ben a felfújható standkellékek is megjelentek a vízben
Filmesek a Balatonon
A Balatont 1932-ben fedezték fel a filmesek. Elsőként Fejős Pál, a Franciaországban már nagy hírnévnek örvendő rendezőnk. A Balaton partján játszódó történet nem aratott osztatlan sikert, pedig Páger Antal és Csortos Gyula játszották a főszerepeket az Ítél a Balaton című filmben; a vetített háttérrel megoldott viharjelenet szokatlan volt még akkoriban.
Szintén a harmincas években forgatták Ábrahám Pál 3:1 a szerelem javára című operettjét a sportszenvedélyről. Egy Balaton-parti kastélyba - véletlenül - egyszerre érkezik egy női tornacsapat és a magyar fociválogatott. Bársony Rózsi, az operett akkori csillaga főleg azt a jelenetet élvezte, amikor partnerével vitorláznak a holdfényben, majd kikötnek a móló előtt, és beletáncolnak egyenesen a vízbe.
Jelent A veréb is madár című filmből. Kabos László partnere Piros Ildikó
A háború utáni magyar filmgyártás egyik nagy közönségsikere, A veréb is madár elsőként “dicsekedett” a Balatonnal mint olyan hellyel, ahol "pompásan nyaralhat, akinek pénze, ragyogó barátnője van, és persze nem magyar állampolgár". Kabos László humora, Medveczky Ilona és Piros Ildikó szépsége, illetve a balatoni nyár varázsa elsöprő sikert aratott a mozikban.
A Balatonról sokunknak Ötvös Csöpi, alias Bujtor István jut eszünkbe, a tó és a vitorlázás szerelmese, aki Kern Andrással kiegészülve végignyomozta-filmezte a nyarat, és legalább olyan jól érezték magukat, mint mi, ahányszor a tévében visszanézzük páratlan kettősüket.
És hirtelen nagy kedvünk támad lemenni a Balcsira, nézni a kék vízen lebegő fehér vitorlásokat, és üzenni Csöpinek, hogy minden nagyon szép, csak valahogy ő hiányzik nagyon.
Bujtor István szobra a balatonfüredi Vitorlás-téren
