Mindannyiunk szívében, lelkében ott zakatolnak, duruzsolnak Weöres Sándor mágikus sorai. Tündéri bölcs volt, aki varázsigékkel látta el életünk. A 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb és legegyedibb szerzője életünk minden részében jelen van: gyermeki és bölcs alakja a bölcsőtől a halálig kísér és tanít minket - gyermekként vidám Bóbita-táncot járunk vele, felnőttként pedig a Psychén keresztül vezet minket A teljesség felé. Egyik legnépszerűbb költeménye bájos gyermekversnek tűnik, pedig az izzó Galagonya igazi vérbő szerelmi vallomás.
Weöres Séndor feleségével, Károlyi Amy költőnővel, aki 42 év házasságuk alatt haláláig Sándornak szólította szeretett férjét, aki az irodalmi életben mindenki Sanyikája volt
Weöres Sándorról legtöbbünknek a gyermekversei jutnak eszünkbe először. Száncsengő, Bóbita, Galagonya, Kutyatár és még tucatnyi költemény, amelyek nélkül ma már nem nő fel magyar gyerek. Ezek a látszólag egyszerű, mondóka jellegű szerzemények nyelvünk, kultúránk alapköveivé váltak.
Megzenésítve olyan természetességgel alakultak dallá, ami előtte csak a népköltészetben fordult elő. Ezekban a versekben a szavak többet jelentenek a megszokottnál. Hétköznapi értelmüket messze felülmúlva egy betűkkel leírhatatlan, mégis mindenki számára világos, biztató üzenetet közvetítenek.
Weöres Sándor, aki hitte és vallotta, hogy az általunk észlelt és végtelennek tartott tér és idő csupán a világmindenség apró részecskéi, aki nem az elve elrendeltetésben hitt, hanem az olyan örökérvényű fogalmak megkerülhetetlenségében, mint szeretet, jóság, szépség, halhatatlanság - szinte sorsszerűen - egy kis faluban töltötte gyermekkorát, melynek neve a magyar nyelv zeneiségét, játékosságát idézi. Ezt a vas megyei települést Csöngének hívják - bár édesanyja Szombathelyen hozta a világra 1913. június 22-én. Édesapja katonatiszt, majd gazdálkodó földbirtokos és jegyző volt.
Weöres Sándor egyetlen gyermekként nődögélt a csöngei házban, amelyben most a költő és felesége, a szintén jeles művész, Károlyi Amy emlékére berendezett múzeum található.
A kis Sanyika szüleivel
A kamasz poéta
A gyenge egészségű kisfiú, aki az elemi iskola néhány osztályát magántanulóként végezte el, idejének nagy részében a könyveket bújta. Az első betűtől az utolsóig kiolvasta a helyi lelkész gazdag könyvtárát is. Első versei középiskolás korában jelentek meg.
A kamasz poéta Öregek című költeményét a Pesti Hírlap közölte 1929-ben. Olvasta ezt Kodály Zoltán is, aki méltónak tartotta arra, hogy zenét szerezzen hozzá. A kis szombathelyi gimnazista személyesen kereste fel Kosztolányi Dezsőt Logodi utcai otthonában, verseit sorra leközölte Osvát Ernő, a Nyugat legendás szerkesztője: az 1941-ig fennálló legendás lap összesen 64 versét közölte.
Húszévesen már országosan ismert költő. Babits Mihály a Macska című versére - amelyet egy fővárosi irodalmi folyóiratnak külött el - figyelt fel.
Minden érdekelte, szívta magába a tudást. Pécsett járt egyetemre, a jogi karon kezdte, majd földrajz-történelem-szakon folytatta. Végül filozófia-esztétika szakon végzett, doktori disszertációjának pedig a Vers születése címet adta. Nem csoda, hiszen addigra már három verseskötete is megjelent.
"Ki minek gondol, az vagyok annak... "
Egyetemistaként olyannyira befutott költőnek számított, hogy verseiért Baumgartner-jutalmat, majd évdíjat is kapott. A pénzen 24 évesen nekivágott első nagy utazásának. Genovában szállt hajóra, átkelt a Szuezi-csatornén, India, Ceylon, Malájzia érintésével Hongkongig jutott. Később, az ötvenes években feleségével, Károlyi Amyval ismét eljutott Kínába.
Keleti utazásairól mesélte Cs. Szabó Lászlónak: “Feltétlenül hasznos volt, hogy láttam. Ezáltal az olvasmányok megelevenedtek, konkréttabbá váltak. Mindenesetre, amit a kínai és hindu irodalomból olvastam, azt sokkal lényegesebb, mint hogy néhány napig vagy néhány hétig ott jártam, de sok színt, sok pillanatnyi vonást adtak ezek az utazások.”
Egész életét és művészetét meghatározta a keleti hagyományokban, tanításokban fellelhető ősi tudás keresése, értelmezése. Nagyon erősen hatottak rá az olyan gondolkodók és tudósok, mint mestere, az író, filozófus Hamvas Béla és az eurórai hírű Kína-szakértő, történész Fülep Lajos, vagy az őskultúra történetét tanulmányozó Várkonyi Nándor - akinek kérésére nekilátott a Gilgames eposz fordításának.
Weöres Sándor szenvedélyesen szerette a macskákat
Az aranyból készült papnő
“Az ős tudás egy egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló. Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható” - írja A teljesség felé című, 1945-ben megjelent művében. Ez a könyvecske összefoglalja mindazt, amit az emberiség nagy tanítómesterei hagyományából és saját elmélkedései során leszűrt. Ugyanitt így elmélkedik a versekről:
“Olvass verseket oly nyelveken is, amelyeket nem értesz. Ne sokat, mindig csak néhány sort, de többször egymás után. Jelentésükkel ne törődj, de lehetőleg ismerd az eredeti kiejtésmódjukat, hangzásukat. Így megismered a nyelvek zenéjét, s az alkotó lelkek zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit is olvasni tudod a tartalomtól függetlenül is; a vers belső, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át.”
A diploma után könyvtárosként dolgozott Budapesten. Ekkor már Babits és Kosztolányi barátja volt. Két évvel a háború után feleségül vette Károly Amyt, az ígéretes tehetségű költőnőt. Steiner Ágost, a házaspár jó barátja, aki évtizedes kutatómunkával összegyűjtötte és Elhagyott versek címen kötetbe szerkesztette Weöres életében meg nem jelent írásait - így emlékszik rájuk: "Károlyi Amy 1939-ben a Magyar Csillagban jelent meg először, és Illés Árpád ott fedezte föl. Írt neki, és megkérte, hogy küldje el a verseit. A költeményeket meg is kapta, és mivel éppen akkor Csöngén volt, megmutatta őket Weöres Sándornak. Weöres a következőket fűzte hozzá Illés leveléhez:
«Kedves Nyári sors! Engedje meg, hogy a megszólítás nehézségét egyik szép verscímével kerüljem ki. Árpi barátom olyan szíves volt, hogy a Maga verseit megmutatta nekem… Ma csak néhány költőnő tud ennyire a lét mélységeihez, az igazi valósághoz férkőzni, a férfi költők elkárhoznak az artisztikumok útvesztőiben, vagy még rosszabb esetben a napi politika büdösségében. Vigyázzon a tehetségére, el ne nyeljék a napi gondok, a polgáriasság, a polgárias könnyedség, a cukorból készült álerkölcstelenség. Legyen masszív, mint egy aranyból készült papnő.»”
Egy temetőben randevúztak először, ahol reggelig maradtak bent, hisz rájuk zárták a kaput.
A két költő végül 1947-ben házasodott össze, amit a szakma és a barátok kétkeve fogadtak ugyan, de egy biztos: a sokszor szigorú kezű asszony óvó társa lett a költőnek; Lator László szerint: „ha nem jön Amy, Weöres Sándor az árokparton halt volna meg harmincvalahány éves korában.”
"Szájára tsókot adni, / Aztán belé karolni, / Ő véle kertbe futni, / Virág ágyásra vonni" - Psyché
A jó barát Tatay Sándor szerint ez sorsszerű találkozás volt: “Nem akármilyen nők kerültek felszínre itt is, ott is, költőnők is, akik kapaszkodtak, de Sanyi nem állt kötélnek. Többen is szerettek volna férjhez menni hozzá, hát egyszer csak emberére talált Amyban. Sándor szemében egyszerre Amy lett Európa legnagyobb költőnője, akiről hosszú előadásokat tartott."
Károlyi Amy szeretete, gondoskodása a kortársak, barátok szerint felmérhetetlen kincseket mentett meg az utókor számára. A poéta ugyanis meglehetősen ügyetlenül igazodott el a mindennapi élet útvesztőiben, ha módjában állt, szívesen poharazgatott. Mivel azonban feleségét nemcsak szerette, hanem akaratát már-már félve tisztelte is, Amy asszony szelíd, de az alkoholt illetően gyakran igen határozott akarata megóvta a költőt a súlyosabb bajoktól.
Lator Lászlótól tudjuk, hogy Amy "sokszor, hogy kivédje a bajt elzárta férjét, nem engedte be a barátokat, akik mindig hoztak egy üveg bort. Leginkább ezért tartották a kortársak kemény, szigorú asszonynak Károlyi Amyt, aki anyaként aggódott férjéért. Volt, hogy az italt zárta be a szekrénybe, majd kötelezvényt íratott alá, hogy napi fél liter bornál nem fog többet inni Sándor.
Az is előfordult, hogy férjét zárta be a lakásba, de Weöres túljárt az eszén: a ház előtt dolgozó munkásokkal hozatott bort, amit az ablakon adtak be neki".
"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." - A teljesség felé
Izzó szerelmi vallomás
Legendás szerelem volt az övék. Weöres egyik legismertebb versét, amelyet mindannyian ismerünk, és ami úgy kezdődik: “Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája…” mégis a csodálatos Polcz Alaine-hez írta.
A verset kiváltó érzés, egyfajta villámcsapásszerű, szerelem első látásra élmény volt Weöres részéről, amikor 1946-ban, az Országos Széchenyi Könyvtárban találkoztak, ahol az akkor 24 éves Alaine Tolnai Gábor főigazgató titkárnőjeként dolgozott. Egy napon a fiatal költő - verseit hozva - kopogott be az ajtón:
“Belépett az ajtón egy alacsony, vékony fiatalember, szürke, kicsit piszkos overallban, a haja kócos, és az arcán is valami szürke folt, mintha hamu vagy sárfolt lenne. kicsit oldalt hajtja a fejét, és megszólal vékony, kisfiús hangon - Sanyikának mindig ilyen maradt a hangja: „A főigazgató urat keresem.” - írja visszaemlékezéseiben Alaine, aki elmondása alapján akkor már Weöres Sándor olvasója volt; nagyon szerette, becsülte, ezért meg is hatódott a költő érkezésekor.
Távozáskor a nő autogramot kért Weörestől, aki elmerülten írt valamit egy irkába - amilyenbe gyermekek szoktak írni -, majd kitépte a lapot, és átnyújtotta a szép fiatal hölgynek. Egy vers volt: “Őszi éjjel / izzik a galagonya, / izzik a galagonya ruhája..." Azt mondta: neki írta - szerelemmel. Igen, az azóta mindannyiunk által ismert Galagonya című vers ott és akkor, izzó szerelmi vallomásként született.
"Elképedtem. Hihetetlennek tűnt számomra, hogy ilyen vers születhessen egypár perc alatt." - emlékezett vissza Alaine. Határozottan egyoldalú, tehát szigorúan plátói szerelem volt. Szerelemről később sem esett szó köztük, viszont miután Polcz Alaine feleségül ment Mészöly Miklóshoz, mély barátság alakult ki a két zseniális házaspár között. Csak egy majdnem ötven évvel későbbi interjúban vallott színt Weöres Sándor:
“Alaine, tudja, hogy én szerelmes voltam magába, mindjárt, abban a percben, amikor megláttam? Azt a verset, azt ott magának írtam."
Polcz Alaine és Weöres Sándor életen át tartó barátsága a fiatal költő szerelmi rajongásával indult
Nobel-díjra is jelölték
Bár nem tartozott a politikus költők közé, Weörest nem szerették az ötvenes évek kutúrájának irányítói. A kommunisták győzelme után csak gyermekversei és műfordításai jelenhettek meg,
1951-ben pedig könyvtárosi állásából is elbocsátották.
A nehéz időkön Kodály Zoltán támogatása segítette át. Kirekesztettsége az ötvenhatos forradalom után enyhült, igazán a hatvanas évek második felétől kezdte érdemei szerint elismerni a kultúrpolitika. Hetvenben Kossuth-díjat kapott, melyből irodalmi díjat alapított fiatal költők támogatására.
Egy időben az irodalmi Nobel-díjra is esélyesnek tűnt, ám azt már nem élhette meg - 1989. január 22-én hagyta itt az árnyékvilágot. Bölcs, játékos gyermeki lénye , Tíz lépcsős iránymutatása örökre velünk marad:
"Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid- a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad."
Weöres Sándor verses műve, A holdbéli csónakos olvasópróbján, Kazimir Káror rendező és Gosztonyi János színművész társaságában a Thália Színházban, 1970. december 21-én - Fotó: Benkő Imre
