Étrendi előírások: kakaó, csokoládé mellőzendők. Hal szálkamentesen készítendő. Naponta két-három szimpla fekete fogyasztható. Belsőségek - agy, vese, máj - kerülendők. A vegyes saláták különbözően készüljenek - olvasható abban az orvosok által javasolt élet- és étrendben, amelyet Budapestről juttattak el 1956. október 18-i dátummal Rákosi Mátyásnak Moszkvába, ahol "gyógykezelték". Így október 23-án már becsinált levessel kezdhette diétás menüjét.
Vajon kiknek állhatott érdekében, hogy öt nappal a forradalom kitörése előtt Budapestről, hosszú távra szóló étrenddel lássák el Rákosit, aki gyomorbaja miatt nem nélkülözhette a diétát?
"Vajon működött egy árnyékpárt Budapesten? Egy szervezet, egy csoport, amely számára a pártvezér nem mondott le? Egy baráti, elvtársi kör, amelynek megvoltak a szükséges eszközei ahhoz, hogy a távolból is szorosan együttműködhessenek vele?" - teszi fel a kérdést Ungváry Krisztián történész Meruk József igazságügyi szakértővel közös könyvükben, amelynek már a címe is sokat ígérő:
Rákos Mátyás eltitkolt szolgálatai - Egy sztálinista diktátor börtönben, jólétben és száműzetésben.
Titokzatos csomag a múltból
A könyv szenzációs. Köszönhetően annak a rejtélyesen előkerült, vaskos irathalmaznak, amely egy műbőr táskába csomagolva bukkant fel Ciprus szigetén, egy szállodai szobában. Nem tudni, kik, milyen céllal hagyták vagy felejthették ott, de az sem kizárt, hogy nem akarták felfedni a kilétüket. Ungváry Krisztián a véletlennek köszönhetően, kémhistóriákba illő módon jutott hozzá 2016-ban.
A táskában hosszú évtizedeken át pihentek a kommunista pártfőtitkár személyes dokumentumai, köztük diplomata-útlevele, eltitkolt szovjet tartózkodási engedélye, hazai és szovjet vezetőkkel folytatott bizalmas levelezése, többek között Brezsnyevhez és Hruscsovhoz intézett leveleinek egész sora. Mindezek eredetisége a szerzők szerint megkérdőjelezhetetlen.
Egy történésznek, aki ráadásul a múlt század politikai és hadtörténetével foglalkozik, valóságos kincsesbánya a több mint háromszáz darabos kollekció. Mivel nagyon kevés személyes dokumentum maradt Rákositól az utókorra, ettől még értékesebb ez az
idáig sosem látott kordokumentumokat feltáró gyűjtemény.
Feldolgozásához és a könyv megírásához sikerült megtalálni a legjobb társszerzőt, Meruk Józsefet, aki egy napilap állandó moszkvai tudósítója volt a hetvenes években, és jól ismeri a szovjet-orosz valóságot.
Könyvük egyedülló bepillantást enged egy olyan ember életútjába, mentalitásába és döntéseibe, aki 1945 és 1956 között élet és halál ura volt Magyarországon. Nyomon követhetjük, hogy a fiatal kommunista mozgalmár, a Komintern lelkes aktivistája milyen utat járt be, amíg elért a csúcsra, és a hatalom rabjává nem vált. Célja érdekében habozás nélkül felhasznált minden eszközt, saját elvtársait is börtönbe juttatta, sőt kivégeztette, ha tudtak róla valamit, amit nem kellett volna.
Ehhez a hírhedt - halálos ítélettel végződő - koncepciós perek szolgáltattak "jogalapot". Sok százan estek áldozatul a koholt vádaknak, amelyek közül Rajk László esete a legismertebb.
Sztálin kegyence és legjobb besúgója
Rákosi minden iskolát kijárt, ami szükséges egy kommunista vezető sikeréhez.
Már fiatalon a nemzetközi munkásmozgalom lelkes harcosa, a Tanácsköztársaság népbiztosa, a Kommün bukása után emigráns halálra ítélt, majd 15 éven át a szegedi Csillag börtön kivételezett rabja.
Ekkor sajátítja el a hatalom gyakorlásának technikáját, és már a börtönben is uralja a helyzetet.
Zárkája egész nap nyitva, szabadon jár-kel cellája és az iroda között, ahol írnokként dolgozik, párttaggyűléseket szervez a politikai foglyoknak, rabkoszt helyett a börtönnel szembeni étteremből hozatja a kímélő ételeit. Gyomorbeteg lévén ehhez a luxushoz élete végéig ragaszkodott. Megengedhette magának ezt a fényűzést, mert bátyja Moszkvából folyamatosan támogatta nagyobb összegekkel. Már ekkor számíthatott azokra a titkos segítőkre, ezt felhasználva építhette fel - szovjet szponzorok közreműködésével - személyi kultuszát, a szerzők szóhasználatával élve: a "Rákosi brandet". Ebben a közegben, a politikai képzetlenség és a háttéralkuk szövevényes világában a tekintélyes személyi "márka", az intrikákban való edzettség és a kikezdhetetlenség imázsa a legjobb ajánlólevél.
A brand segítségével sikeresen túlélte a sztálini érát, és utána még három évig hatalomban maradt. Kifejezett siker számára, hogy egyáltalán életben maradt még hosszú évekig, ha száműzetésben is. Ezt is kevesen mondhatták el magukról akkoriban.
Amitől legjobban félt - nevezetesen, hogy kivégzik -, azt is megúszta. A Horthy-rendszerben kiszabott életfogytiglant is húsz évre változtatták, abból is elengedtek ötöt. Szabadulását követően a moszkvai Komintern-évek során a GRU, azaz a szovjet katonai hírszerzés ügynökévé avanzsált; orosz történeti források is megerősítik Rákosi "áldozatos" ténykedését, melyeket a csehszlovák és német kommunista vezetők feljelentése érdekében tett.
A cári csapatoktól zsákmányolt 48-as honvédzászlókért cserében 1940-ben szabadon távozhatott Moszkvába, ahol a munkásmozgalom hőseként fogadták. November 7-én már Sztálin mellett állhatott a Vörös téri díszemelvényen. Eleinte megdöbbentették a sztálini politikában tapasztalható radikális változások, de gyorsan alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz.
Sztálin legjobb magyar tanítványa, a rettegett diktátor kegyence és besúgója lett, első az egyenlők között. Sztálin halála után gyakran került sorsfordító helyzetekbe, de mindig jól jött ki belőlük.
Az új vezetőség többször is ledorongolta, de mindig elmaradt a felelősségre vonás. 1956 nyaráig nyeregben érezhette magát, de akkor, tekintettel a súlyosbodó magyarországi helyzetre, arra kérték, hogy mondjon le, amit meg is tett. Ezt ugyan nem tekintették véglegesnek, Rákosi mégsem kerülhette el a bukást.
A diktátor tündöklése és bukása
Állítólag Gerő Ernő intrikája indította el a lavinát. Arról tájékoztatta Hruscsovot, hogy Rákosi a Nagy Imre-féle pártellenzék teljes likvidálását tervezi. Ezt ugyan a szovjet források nem igazolták, de nem is cáfolták. A szovjet pártvezetés mégis jobbnak látta eltávolítani Rákosit, attól tartva, hogy nem képes kezelni a növekvő belpolitikai feszültséget. 1956. július 26-án visszahívták Moszkvába, "gyógykezelésre".
Ekkor még nem sejtette, hogy többé nem jut haza élve.
Minden jel arra mutatott, hogy számolnak még vele. Rangjához méltó fogadtatásban részesült, Krasznodar elit részében, ötszobás villában helyezték el jakut származású feleségével, Fedora - Fenya - Kornyilovával, ahol könnyen hozzájuthatott kimélő étrendjének alapanyagaihoz a kiváltságosok üzletében vagy éttermeiben. Még borjúhúshoz is, amelynek színét sem láthatták az átlagos helyi emberek.
Hogy mi okozta a bukását? Mérhetetlen hatalomvágya és végzetes elvakultsága. Szentül hitt abban, hogy a "dolgozó nép" rajong érte, és visszavárják. Bár tudott "szerethető" módon viselkedni, a hatalmon kívül senkit és semmit nem szeretett. Állítólag sokakat elbűvölt, amikor a celldömölki úttörő-világtalálkozón belállt a kispajtások közé zakatolni. Értett hozzá, hogyan hasson az emberek érzelmeire. Ebből építette fel sokakat megtévesztő imázsát. Amit aztán maga rombolt le ridegen megfontolt indézkedéseivel, a koncepciós perekkel, internálásokkal, kitelepítésekkel, az Államvédelmi Hatóság börtöneiben megkínzott ártatlan emberek kínszenvedéseivel. Azt sem bocsátották meg soha neki, hogy kiszolgáltatta az országot a szovjet hatalomnak. Talán azt sem hitte el, hogy az 56-os forradalom az ő sorsát is megpecsételte.
1962 augusztusában itthon kizárták a MSZMP-ből, és néhány napra rá a szovjet elvtársak is ejtették: elvonták illetményei 90 százalékát, és áttelepítették a kirgizisztáni Tokmak városába, egy komfort nélküli lakásba. Itt nyomorúságosan tengette mindennapjait; sutba vághatta diétás étrendjét, egyedül friss gyümölcshöz, zöldséghez juthatott a frunzei piacon. Gyakran járt oda, reménykedve, hogy magyarokkal találkozik. Ilyenkor mindenkire panaszkodott.
Szidta Kádárt - aki számára Rákosi mindig is egy politikai lidérc maradt -, hogy azért nem engedi haza, mert félti tőle a hatalmát. Ő akarta, hogy eldugják erre az isten háta mögötti helyre, nehogy a nép újra hatalomba emelje. Arról hallgatott, hogy hazamehetett volna, ha elfogadja a feltételeiket. Nem fogadta el.
Más alkalommal egy magyar festőnővel futott össze véletlenül Tokmak piacán, ahol a száműzött diktátor egy régi bevásárlószatyorral a kezében egy parasztasszonnyal valamilyen gyümölcsre alkudott éppen. Rákosi a beszámoló szerint akkor arra panaszkodott, hogy nem szabad magyar újságokat olvasni, mert azok nem az igazságot írják.
„Rám a magyar nép visszavágyik, mert csak én menthetem meg Magyarországot! (...) Tudósítson otthon arról, hogy kész vagyok a hazatérésre! Megmentem a forradalmat!” - mondta a megdöbbent festőnőnek.
Végül a szovjetek megszánták a bukott diktátort, és átköltöztették egy élhetőbb városba, a nyizsnyij novgorodi Gorkijba, ahol ismét élvezhette diétás étrendjét. Ott is halt meg 1971-ben, abban a hitben, hogy népe visszavárja Magyarországra.
Ungváry Krisztián és Meruk József lebilincselően izgalmas és olvasmányos kötete Rákosi lelki torzulásának anatómiája is egyben. A könyvben szereplő levelezései alapján, valamint a szerzők szerint is megállapítható, hogy tetteiért sosem tartotta önmagát felelősnek, önkritikája legfeljebb arról szólt, hogy még keményebbnek kellett volna lennie.