Ki volt Pablo Escobar? Joviális családapa, aki mindent megtett hozzátartozói boldogságáért? Kolumbiai Robin Hood, akire istenként tekintettek a szegények? Szenvedélyes szerető, akire az ágyában is fegyverek vigyáztak? Vagy kegyetlen maffiózó, akinek sorsa mind a mai napig lázban tartja a médiát?
Pablo Escobar és szeretője, Virginia Vallejo, kolumbiai sztárújságíró
Pitiáner bűnözőként kezdte: sírköveket lopott a temetőkből, és miután letakarította róluk a feliratot, újként adta el őket. Csempészett cigarettát, árult hamis lottószelvényeket és lopott autókat, még mielőtt belevágott volna a kábítószerüzletbe. Fénykorában vagyonát felbecsülni se nagyon lehetett: a Forbes magazin szerint a nyolcvanas években 30 milliárd dollárjával a világ hetedik leggazdagabb embere volt, bár Escobar fia szerint apjának jóval többje volt, az újság messze járt az igazságtól. Más becslések szerint
egy átlagos napon 60 millió dolláros forgalmat bonyolított le.
Nagyjából 800 háza és villája és egy egész trópusi szigete volt. És övé volt az a húsz négyzetkilométeres birtok, a megvalósult paradicsom, amelynek luxusát földi halandó felfogni sem képes: a Hacienda Nápolesnek repülőtere, arénája és egy állatkerje is volt, tigrisekkel, oroszlánokkal, elefántokkal és vízilovakkal.
Pablo Escobar húsz négyzetkilométeres birtoka, a Hacienda Nápoles
A pénz melegen tart
Állítólag csak a dollárkötegeit összetartó befőttesgumikra havi 2500 dollárt költött; hegyekben állt a pénz a házában, a kertjében, rokonai sírjában, előfordult, hogy maga égetett el egy-két köteget, mert karjában tartott kislánya fázott. Évi egymilliárd dollárra saccolják a kárt, ami a beázások, rágcsálók, tűzesetek pusztítása miatt vagyonában esett.
A kokainkirály 1949. december 1-jén született a kolumbiai Medellín közelében, tinédzserkori bizonyítvány- és diplomahamisításait már a '70-es években súlyosabb bűnök követték. Emberrablások, gyilkosságok, majd 1975-től a nagy üzlet: kábítószer csempészése az USA-ba - a kokaint sportrepülőgépekkel, sőt tengeralattjáróval szállították.
Hatalma csúcsán a világon forgalmazott kokain 80%-a tőle, a Medellín Kartell fejétől származott.
Pablo Escobart a leghírhedtebb és legkegyetlenebb kokainkirályaként ismeri a világ
Hatalmával együtt ellenségei száma is nőtt, bár akiket nem tudott lefizetni, azokat rövid úton megölette. Kedvelt mondása szerint:
"Plata o plomo", ezüst vagy ólom, azaz együttműködsz, vagy meghalsz.
Az áldozatok között volt elnökjelölt, igazságügyi miniszter, legfőbb ügyész, több ezer rendőr és bíró. És nagyon sok védtelen kisember, akik rosszkor voltak rossz helyen. Anyák, feleségek, akikkel hihetetlen kegyetlenséggel bántak el Escobar és bandájának tagjai. 1989-ben például nem habozott felrobbantani egy utasszállító repülőgépet 107 ártatlan emberrel a fedélzetén.
A kiszemelt áltozatokat gyakran autójukban ölték meg - motorral melléhajtottak, és tüzet nyitottak, majd eltűntek egy szűk mellékutcában. A módszer annyira elterjedt, hogy végül a kismotorok használatát ideiglenesen betiltották, persze kevés eredménnyel.
1991-ben a kokainkirály bejelentette, hogy felhagy a vérengzéssel, ugyanis akkor már hosszú ideje valóságos macska-egér játék zajlott a rendőrség és közte. Eleinte csak a telefonbeszéletéseit hallgatták le, majd megpróbálták ellene fordítani beosztottait, de Escobar sokáig egy lépéssel a hatóságok előtt járt. A kolumbiai rendőrség tehetetlen volt vele szemben, az sem segített, hogy
a kormány vérdíjat tűzött ki a fejére.
Javier Peña és Steve Murphy ügynökök Escobar "börtöne", a La Catedral előtt
Végül a DEA (Drug Enforcement Administration), az amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal a texasi születésű, spanyol nyelven kitűnően beszélő Javier Peña és Steve Murphy ügynököket bízta meg, hogy segítsen a kolumbiai hatóságoknak megállítani Escobart. Ám mivel a drogbáró korrupt hivatalnoki körébe számos rendőr- és katonatiszt tartozott, Peña és társai sosem tudhatták, kiben bízhatnak. Gyakran előfordult, hogy a kolumbiai hatóság emberei, akikkel együtt dolgoztak, egyenesen Escobarnak szivárogtatták a fejleményekről szóló információkat. Azonban egy idő után a nyomás akkora mértéket öltött, hogy
Escobar feladta magát - a saját feltételei szerint.
A kokainkirály legnagyobb félelme az volt, hogy kiadják az Egyesül Államoknak, ezért felajánlotta, hogy kifizeti Kolumbia teljes államadósságát. A hatóságok először nemet mondtak, de később egy újabb ellenállhatatlan ajánlatra már rábólintottak, így Escobart sohasem adták ki Amerikának. Ráadásul megengedték, hogy másik feltétele is teljesüljün, vagyis
ő válassza ki a börtönét.
Így aztán a drogkirály beköltözött saját pazar kasélyába, a La Catedralba, ahol minden luxuson túl még egy focipálya is akadt: a legenda szerint Maradona is játszott ott, valószínűleg nem két fillérért.
Pablo Escobar hálószobája saját luxusbörtönében, a La Catedralban
Az inkább luxusüdülőnek, mint börtönnek nevezhető komlexumban „Pablo Escobarnak hatalmas lakosztálya volt - mondta később Steve Murphy, DEA-ügynök. - Volt egy nappalija és egy konyhája az egyik részén, a másikban egy nagy hálószoba és egy iroda kombinálva. A fürdőszobának volt saját jakuzzija, a »börtönnek« volt saját diszkója, saját bárja. Mindemellett a rendőrség nem mehetett a »börtön« közelébe, mivel Escobar maga válogatta védelmét. A La Catedralban viszont védelmet élvezett ellenségeitől, valamint védve volt legnagyobb félelmétől is: az Egyesült Államoknak való kiadatástól."
A La Catedral ura pedig tovább irányította a Medellín Kartellt. Amikor aztán már a kolumbiai hatóság is megelégelte a dolgot, és "igazi" börtönbe akara szállítatni, Escobar egyszerűen kisétált a katélyából egy alagúton át: lefizetett kémjei segítségével ismét úgy játszott a hatósággal, ahogy macsak szokott az egérrel.
A történet 1993-ban ért véget, ekkorra már valóban Escobart üldözte mindenki, a hadsereg, az amerikaiak, a rivális Cali-kartell, illetve a Los Pepes, azaz a drogbáró áldozatainak hozzátartozóiból létrejött szervezet tagjai. Escobar a végén magára maradt, mindössze egyetlen testőre volt mellette, amikor 1993 decemberében, egy nappal a 44. születésnapja után rátaláltak, és rövid tűzharcban megölték.
Sokán állítják: öngyilkos lett, amikor látta, hogy nincs menekvés. Jól tudta, hogy elfogását követően már biztosan kiadják az Egyesült Államoknak.
Escobar meggyilkolását az Egyesült Államokban máig az egyik legnagyobb embervadászatként tartják számon
"Szerettem Pablót..."
Az öngyilkosság verzióját Virginia Vallejo, Escobar szeretője is megerősítette. Szerettem Pablót, gyűlöltem Escobart című, tizenhat nyelven, többek között magyarul is megjelent önéletrajzában meseszerűen induló, romantikus szerelem történeteként meséli el
mélyen titkolt kapcsolatát a kokainkirállyal.
Vallejo ismert kolumbiai médiaszemélyiség, sztárújságíró, tévés műsorvezető 1983-ban - a médiában először - interjút készíthetett az akkor 32 éves Escobarral, és később, a vele töltött négy év alatt belelátott nemcsak a kokainkirály életébe, hanem a rendszer titkaiba is: a mérhetetlen korrupcióba, amely megfertőzte az egész országot.
"Én csak gazdag akartam lenni, bármilyen áron és akármilyen eszköz révén, amelyet a sors a rendelkezésemre bocsát" - idézi Escobar szavait Vallejo, aki férjes asszony volt, amikor viszonyt kezdett Escobarral.
A férj először nem akart válni, de azonnal aláírta a papírokat, amikor Escobar - pisztollyal a kezében - meglátogatta. A fegyvert a férfi halántékához szorította, amíg az - reszkető kézzel - aláírását papírra nem vetette. Kedvesének egy nagy csokor virág kíséretében mondta el a "jó hírt".
A szerető sztorija, aki túl sokat tudott, ezért 2006-ban a DEA emberei menekítették ki Kolumbiából, mivel élete veszélyben forgott, miután koronatanúja lett két, az ország 20. századi történelmét meghatározó bűncselekménynek: egy elnökjelölt meggyilkolásának és az Igazságügyi Palotában lezajlott túszdrámának
A liezon idején Escobar nős volt: 1976-ban vette feleségül a 15 éves Maria Victoria Henaót, bár a lány szülei erősen ellenezték a házasságot. Két gyermekük született, akik hihetetlen luxusban nőttek fel, apjuk mindent megadott nekik. Maria és fia ma Argentínában élnek álnéven, Juan Pablo építészként dolgozik, és gyakran nyilatkozik az édesapjáról. Húga, Manuela Amerikába emigrált, és csendben, visszavonultan él.
Az özvegy több mint 25 évnyi hallgatás után úgy döntött, itt az ideje elmesélni, milyen volt az élete hírhedt férje oldalán. A Mrs. Escobar - Életem Pablóval című önéletrajzi kötetében - mely decemberben jelenik meg magyar nyelven -, először enged betekintést a több mint másfél évtizedes házasságuk intim részleteibe. A könyvben leplezetlen őszinteséggel vall férjéről és saját érzéseiről egyaránt.
"Ő volt az első és egyetlen szerelmem életemben. Férfisoviniszta kultúrában nőttem fel, amelyben a nőket arra tanították, hogy kérdés nélkül kövessék a férjüket." - írja emlékirataiban Maria, de arról is beszámol, hogyan váltotta fel a fényűző luxust a férje által indított véres háború, melynek során "sértéseket, megaláztatásokat, hazugságokat, magányt, halálos fenyegetéseket, terrorista támadásokat, a gyermekeim elrablási kísérleteit, sőt, még száműzetést is el kellett viselnem. Mindezt a szerelemért".
Az asszony - saját bevallása szerint - sosem merte volna megakadályozni férje bűntetteit vagy akár elhagyni őt, ugyanis rettegett attól, hogy akkor Escobar célpontjává válik.
Feleségéért és gyermekeiért bármit megtett, büszke volt a családjára, de Escobar nem csak Vallejóval csalta meg a feleségét; hiteles tanúk állítják: amikor szeretői egyike terhes lett, a kokainkirály bérgyilkosai uruk parancsára habozás nélkül megölték
Mi maradt utána?
A Hacienda Nápoles elvadult birtokán Escobar halála után úgy szaporodtak el a vízilovak, hogy a környékbeliek egy időben állandó félelemben éltek. 2007-ben aztán szabadidőparkot létesítettek a kifosztott, romos villa helyén.
A kokaikirályt hazájában máig istenítik az egyszerű emberek, mivel Escobar sokat jótékonykodott - a szegénynegyedekben házakat, iskolákat, kórházakat építtetett a rászorulóknak.
Megmaradt a média érdeklődése is. 2018 egyik nagy mozisikere az Escobar és Vallejo szerelmét feldolgozó film lett, Javier Bardem és Penélope Cruz főszereplésével.
2015-ben pedig a Netflix készített Narcos címmel televíziós sorozatot a drogbáróról.
De minden médiafigyelem dacára fontos tudni, hogy a kokainkirály megváltoztatta és megosztotta Kolumbiát, amit azóta "narancsköztársaságnak" is hívnak Pedig Kolumbiában született a Nobel-díjas Gabriel García Márquez is. "Szeretném, ha gyermekeink példaképe ő, nem pedig Escobar lenne" - hangoztatja Angela Zuluaga, az áldozatok hozzátartozóit tömörítő Los Pepes egyik vezetője, akinek édesapját terhes édesanyja szeme láttára gyilkolta meg a kokainkirály.
Javier Bardem és Penélope Cruz a drogbáró életéről szóló Escobar címú filmben, melynek alapjául a kokainkirály szeretője, Virginia Vallejo Szerettem Pablot, gyűlöltem Escobart című életrajzi könyve szolgál
