"Az egyetlen dolog, amiért érdemes felkelni az ágyból, az a Monty Python Repülő Cirkusza” - jelentette ki 1969-ben George Harrison, a Beatles gitárosa, aki később Brian életét is megmentette. Elvis Presley pedig annyira imádta a társulat műsorait, hogy egész jeleneteket fújt kívülről, de rajongóik közé tartoztak a Led Zeppelin és a Pink Floyd tagjai is. Amikor 50 éve a BBC felajánlott John Cleese-nek egy saját sorozatot, ő azzal a feltétellel vállalta, hogy viszi a barátait. A fiúk mentek vele, és örökre megváltoztatták a humor világát.
A Monty Python televíziós történelmet írt 1969. október 5-én, vasárnap este a brit BBC tévécsatornán
Rómaiak, menjetek haza! - A felirat a palesztin területeket az izraeliketől elválasztó fal palesztin oldalán olvasható. Hogy mit üzen ez mindannyiunknak? Egyrészt azt, hogy a humor még háborús övezetben is felüti a fejét, másrészt azt, hogy a Monty Python univerzális. A Brian élete című filmjük jelenete évtizedek után is él, virágzik, ellentétben az izraeli-palesztin kapcsolatokkal.
Monty Python - hat humorista, akik újragondolták, felépítették, majd a legendák magasságába emelték a nevetés műfaját.
Éppen ötven éve, 1969. október 5-én sugározta a BBC először a Monty Python Repülő Cirkusza című show-t, kezdőknek járó, lehetetlen időpontban. Bár a 23 órai kezdésre kevesen maradtak fent, az alacsony nézettség ellenére rögtön lett egy - a pályafutásuk során később még nagyon fontos szerepet játszó - rajongójuk, George Harrison, a Beatles gitárosa, aki az első epizód után még gratuláló táviratot is küldött nekik.
A Brian élete című filmben feltűnik a legendás George Harrison, aki szó szerint megmentette Brian életét
Hat fiatal fickó állt össze, hogy eljátsszák saját jeleneteiket. John Cleese és Graham Chapman Oxfordban tanult, Michael Palin, Terry Jones és Eric Idle Cambridge-ben. Mindannyian először az egyetemen próbálkoztak humoros jelenetek írásával és előadásával, majd beszálltak vicces színházi és tévéműsorok készítésébe. Végül csatlakozott hozzájuk az animátor Terry Gilliam, az egyetlen amerikai közöttük, akinek egyébként a felvidéki származású, amerikai Ernie Kovacs vizuális gegjei adták az ihletet.
De mi legyen a nevük? A számtalan abszurdabbnál abszurdabb lehetőség között felvetődött a Gwen Dibley Show. Gwen Dibley nevét Palin olvasta valahol, és úgy gondolta, jópofa lenne, egy vadidegen nő nevét felvenni, akinek a családja a sorozat estéjén kiszól az ebédlőből: Anyuka, műsora van a tévében! Aztán ráleltek az ikonikus Monty Python névre, és
elkezdődött életük legsikeresebb vállalkozása.
A hat halhatatlan Python: John Cleese, Terry Gilliam, Terry Jones, Graham Chapman, Michael Palin és Eric Idle
Poénok tűréshatáron
Bár mind a hatan önmagukban is rendkívül tehetségesek, a Monty Python titka mégis az, hogy egymást elképesztő módon megértették és inspirálták. Pont annyi versengés és féltékenység volt bennük, amennyi kellett, ezért tudtak szárnyalni együtt. Persze vitáik is voltak, de
széket csak egyszer vágtak egymáshoz.
Féktelen szabadságukban elhagyták a kötelezőnek számító slusszpoént, a részeket Gilliam animációival kötötték össze, vagy választottak el. Halhatatlan szkeccsek sokaságát hozták létre. A Hülye járások minisztériumát, a Nudge-nudge-ot, a Halott papagájt, a Favágódalt, a Spanyol inkvizóciót, vagy azt, amikor a pápa szóvá teszi a művészi szabadsághoz ragaszkodó Michelangelónál, miért festett huszonnyolc tanítványt az Utolsó vacsorára. Meg a kengurut.
Visszatérő motívumuk, hogy egy teljesen abszurd helyzetben a szereplők kristálytiszta logikával érvelnek. Náluk nincsenek tabuk, annál több meghökkentés, vulgaritás és - nincs jobb szó - sületlenség. Viccet csináltak mindenből és mindenkiből. Hitler, Jézus, olimpia, vallás, szentek, gyilkosok, vér, kannibálok, aberráltak és ostobák - csak néhány téma.
Az amerikai nézők meghódítása döntő szerepet játszott a Monty Python kultuszában
A Marcel Proust-versenyről szóló jelenetükben a versenyzőknek fel kellett sorolniuk a hobbijukat. Egyikük a golfon és az állatok fojtogatásán kívül a maszturbálást említette, ám a BBC ezt nem akarta adásba engedni. A tévés verzióban elnémították az ominózus szót, ezért azt a nézők csak leolvashatták Graham Chapman szájáról. A Pythonok akkor kikérték magunak a cenzúrát, azóta viszont szeretik felidézni az emlékezetes megbeszélést, amelyet egy irodai tárgyalóasztal körül folytattak a BBC vezetőivel és érveket sorakoztattak fel az említett mondat mellett.
Jones azzal érvelt Duncan Wood igazgatónak, hogy „Mi a gond a maszturbálással? Én is szoktam, és te is, nem igaz? Mire Duncan: öööh.” Palin pedig szarkasztikusan megjegyezte, az állatok fojtogatásával nem volt bajuk a cenzoroknak.
Ezek azok a stíluselemek, amelyek miatt megosztották a közönséget. Voltak és vannak, akik üveges szemekkel nézik a jeleneteiket, ízléstelennek és értelmetlennek tartják őket, míg jó néhányan vinnyogva nevetünk rajtuk, és esküszünk rá, hogy ez a humor egyik csúcsteljesítménye. Egy újabb példa: egy alkalommal meghívták őket Münchenbe, és vendéglátóik meg akarták nekik mutatni a dachaui koncentrációs tábort. Csakhogy késve, záráskor érkeztek, ezért az őr már nem akarta beengedni őket. Mire Chapman:
"Mondd, hogy zsidók vagyunk!"
1983-ban Az élet értelme című filmjük versenyzett Cannes-ban. A sajtótájékoztatón Terry Jones kijelentette, hogy ők nyerik az Aranypálmát, mert megvesztegették a zsűrit. A díj átvételekor pedig ezt mondta: "a zsűri tagjai a pénzt a szobáikban találják, a csövek mögött"
“És most következzen valami egészen más!”
Például mutassuk be a tagokat!
Elsőként a legzseniálisabb és legnehezebb természetű, hórihorgas John Cleese-t. Hozzá legközelebb azok a figurák állnak, akik igyekeznek visszafojtani a dühüket, majd egy ponton túl az kirobban belőlük. (Később erre épült a Waczak szálló főhősének, Basilnak a karaktere is.)
Néhány éve megszavazták a világ második legjobb humoristájának, és legyünk rá büszkék, hogy ismer tizenegy magyar szót is! Az Aranycsapat összeállítását…
Ő vált ki elsőként a csapatból, több vígjátékot készített, könyvet írt. Amikor 1989-ben Graham Chapman meghalt, ő mondta a búcsúbeszédet. Formabontó szónoklat volt, az biztos. Egy részlet belőle:
"Tegnap, mikor a beszédet írtam, szinte hallottam Graham hangját a fülemben: Jól van, Clesse, ugye büszke vagy rá, hogy te mondtad ki elsőként a brit televízióban a szar szót? Most azt szeretném, ha te lennél az első, aki egy temetési szertartáson kimondanád ezt: B…a meg.” (És ő ki is mondta, semmi pontozás, kisípolás.)
John Cleese az 1960-as években már sztárnak számított, amikor pedig a BBC '69 tavaszán felajánlott neki egy saját sorozatot, ő azzal a feltétellel vállalta, hogy viszi a barátait
Graham Chapman orvosnak készült, leggyakrabban Cleese-zel írt együtt. Ő volt a főszereplője a Gyalog galoppnak és a Brian életének. Előbbinél alkoholizmusa kis híján megakadályozta a film elkészültét, mert delirium tremensbe esett.
Amúgy sem ő vitte a hátán a csapatot, inkább zseniális megvillantásairól volt híres. Nyíltan vállalta homoszexuálitását, és fájdalmasan korán, gégerákban hunyt el. Társai a rájuk jellemző különös módon őrizték emlékét:
1998-ban egy tévéshowba a Pythonok magukkal vitték a hamvait, egy óvatlan pillanatban felrúgták, majd felszporszívózták - természetesen nem igazi urnáról volt szó.
Graham Chapman 1989. október 4-én, egy nappal a Monty Python indulásának 20. évfordulója és annak megünneplése előtt halt meg - Jones szokásosan akasztófahumorú megjegyzése szerint "ilyen borzalmas módon még senki nem tett tönkre partit"
Graham coming outja után egy nő levelet küldött a Pythonoknak. Azt írta, hírül vette, hogy van köztük egy homoszexuális, márpedig ezt a Biblia szerint bűn, és az ilyen embert Mózes idején megkövezték. Eric Idle válaszában megköszönve a tájékoztatást megnyugtatta a hölgyet, hogy sikerült kideríteniük, ki a homokos közülük, és
az illetőt azóta már meg is kövezték.
Idle írta a Brian-film végén felcsendülő dalt - Always Look on the Bright Side of Life - , ezzel a londoni olimpia megnyitó ünnepségén is fellépett. Legutóbbi sikere a Spamelot című musical.
Az Eric Idle által írt és keresztre feszítve elénekelt Always Look on the Bright Side of Life azóta sláger, stadionhimnusz lett - azok a szurkolók éneklik, akiknek a csapata vesztésre áll -, de Angliában sokszor játsszák le temetéseken is
Michael Palin a legjóképűbb és a "legszabályosabb" életű. Ő az egyetlen, aki első feleségével él, méghozzá boldogan. Három felnőtt gyerekük, több unokájuk van.
A Python után gyerekkönyveket írt, majd utazófilmek sokaságát készítette el.
2006-ban Új Európa című nagyszabású dokumentumfilm sorozata egyik epizódjában Magyarországot kereste fel. A széria könyv formájában is megjelent, az előszóban Palin megemlíti, hogy hat sorozata révén az elmúlt húsz év során a világ számos pontján megfordult már - Kolumbiától kezdve Oroszországon át Zimbabwéig -, de sehol nem lopták el semmijét, kivéve a budapesti Keleti pályaudvart, ahol egy percre otthagyta a hátizsákját egy padon. Ez a kellemetlen incidens a tévés változatból szerencsére kimaradt.
Michael Palin Monty-évekről szóló, telefonkönyv vastagságú naplója 2007-ben jelent meg Angliában
Terry Jonesról szomorú hírek érkeznek: évek óta
progresszív afáziában szenved, melynek tünetei az Alzheimer-kórhoz hasonlítanak.
Hatalmas műveltségű ember, komoly tudományos ismeretterjesztő filmek alkotója, a Python-filmekben és -jelenetekben szakmányban alakított nőket, öregasszonyokat. Ő rendezte mindkét nagyfilmjüket, az elsőt még Gilliammel együtt.
A többek között beszédzavarral járó betegsége következtében Terry Jones nem ad több interjút, és színpadra sem lép többet
Terry Gilliam a legkevésbé extrovertált, és bár az ő feladata a szürreális animációk elkészítése volt, néha színészként is feltűnt.
A többiek szerint azokat a szerepeket kapta, amelyeket a társulat többi tagja nem vállalt, például, mert sárban kellett hozzá fetrengeni.
Gilliam több filmet rendezett később, például A halászkirály legendáját.
Terry Gilliam 2005-ben a Grimm című filmje kapcsán járt Budapesten
Artúr és Brian
A Monty Python-életmű legismertebb darabjai a filmek. A Gyalog galopp Artúr királyt és a kerekasztal lovagjait szatirikusan újraértelmező története filmklasszikussá vált. Ebben tűnt fel a vérnyúl, a fekete lovag, és megtudjuk,
mennyi a töketlen fecske repülési sebessége.
Kevés pénzből, mindössze 230 ezer angol fontból vitték vászonra - a pénz egy részét a Pink Floyd és a Led Zeppelin rajongó zenészei adták össze -, ám 80 millió fontot hozott, azonban olyan mostohoa körülmények között forgatták, hogy állítólag Michael Palin is kijött egyszer a sodrából, de ezen azóta is megy a vita.
"- Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam.
- A függöny?
- Nem a függöny, hülye kölyök...!"
A Gyalog galopp premierjén megkérdezték Eric Idle-t, mi lesz a következő filmjük, mire ő rávágta: Jézus Krisztus dicsősége. Aztán ezen a poénon közösen elgondolkodtak, és egyre jobban megtetszett nekik az ötlet. Ám kis idő múlva rájöttek, hogy Jézusból nemigen lehet viccet csinálni, mert egyetlen kifigurázható tulajdonsága nincs.
Ezért kitalálták Briant, aki Jézus kortársa, és a szomszéd istálóban született. És bár a Pythonok a vakhiten és a Krisztust félreértőkön poénkodtak, több helyen betiltották, vallásgyalázónak bélyegezték a filmet, sőt sor került néhány emlékezetes tévévitára püspökök társaságában. (Az egyiken Palin tényleg kijött a sodrából.)
Kis híján dugába dőlt a projekt, mert a forgatókönyvet olvasva, a menedzser - tartva a tilakozásoktól - visszavona a pénzt. Eric Idle megkereste jó barátját, George Harrisont, aki ötmillió fontot biztosított a vállalkozásra. Azt mondta, azért, mert nagyon szerette volna látni. A Pythonok szerint
ez volt a világtörténelem legdrágább mozijegye.
Így hát Harrisonnak köszönhetjük Fikusz Kukiszt, a Júdea Népe Frontot, Biran anyját, és az olyan poénokat, mint “Boldogok a sajtkészítők…” A film körüli botrány viszont rendkívül jót tett a műnek, amely kétszáz kópiával indult volna az Egyesült Államokban, ám a tiltakozások hatására hatszáz lett belőle.
A Brian életét több angol város is betiltotta, mint például Torbay, ahol csak 2008 szeptemberében szüntette meg a városi tanács a rendelkezést egy bocsánatkérés kíséretében. Egy tyneside-i plébános ezek után a templomban vetítette le a filmet, a nézők legnagyobb örömére
A Pythonok mára öregurakká lettek. Rajongóik étvizedeken át ostromolták őket, mikor állank újra össze, de a válasz rendre ez volt:
a Monty Python addig nem áll össze, amíg Graham Chapman halott.
Aztán meggondolták, megfontolták, és úgy döntöttek, 2014-ben fellépnek még egyszer a Royal Albert Hallban. A jegyeket 45 másodperc alatt vették meg a rajongók, az érdeklődés olyan hatalmas volt, hogy nem egy, hanem tíz előadást kellett tartaniuk. Az utolsó show végén ott álltak a színpad elején, fehér szmokingban, kezükben egy-egy karmesteri pálca, és olyasmit láthattunk rajtuk, amit azelőtt még soha: meg voltak hatva…
