Az emberi testtől a repülőszerkezeteken át a várvédő és ostromló szerkezetekig mindennel fogalkozott a reneszánsz géniusza, Leonardo da Vinci. Pedig ha egyebet nem tesz, mint megfesti a rejtélyes Mona Lisát, Az utolsó vacsorát és a hermelines hölgy portréját, már ezekkel bőven biztosította volna kultúrtörténeti halhatatlanságát. Életét és lenyűgöző munkásságát a mai napig titkok sora övezi. Miért maradt befejezetlen számos festménye? Miért nem tudott jobb kézzel festeni? Végre kiderült...
Leonardo da Vinci a saját korában igazi "sztárnak" számított. Az olasz polihisztor kiváló festő, szobrász, zenész, matematikus, mérnök, feltaláló, anatómus, geológus, térképész, botanikus, és író is volt, tehetségét népszerűséggel és busás fizetéssel jutalmazták
A reneszánsz egyik legnagyobb lángelméje valóban reneszánsz zseni volt. Művészeti munkássága mellett tudományok sorában jeleskedett, és megfigyeléseivel, kutatásaival, terveivel
tizenháromezer jegyzetoldalt töltött meg.
A jegyzetek több mint fele az eltelt évszázadok során elveszett, a megmaradtak pedig többször cseréltek gazdát, így szép lassan szétszóródtak a világban. Ma több jelentős gyűjteményben óvják őket, de van köztük olyan is, ami magántulajdonba került.
Bill Gates 1994-ben 30 millió dollárért vette meg Leonardo da Vinci egyik jegyzetfüzetét, a Codex Leicestert. Elmondása szerint a füzet azóta is inspirálja őt
A kis toszkán falu, Vinci szülöttje törvénytelen gyerekként 1452. április 15-én látta meg a napvilágot, közjegyző édesapja nem vette feleségül a parasztlány anyát. Ez akkoriban végzetesnek bizonyult, ha továbbtanulásra került sor, bár azt hozzá kell tennni, hogy az apa foglalkozott a fiával, és támogatta taníttatását.
Így a kis Leonardo a lehető legjobb helyre került, az arany- és kézműves Verocchio műhelyébe. Egy ilyesfajta műhely akkoriban szinte mindennel fogalalkozott. A tizenkét év alatt, amit ott töltött, Leonardo nemcsak a festészettel és a szobrászkodással ismerkedett meg, de foglalkozhatott páncélokkal, harangöntéssel, zászlókészítéssel, gyertyatartókkal és minden egyéb hasznos vagy díszítésre alkalmas holmival. Vagyis technikák, eszközök sokaságával.
Festői tehetsége már akkor kiragyogott, de ez a sokféle inger és sokféle szaktudás sokat segített neki a későbbiekben. Ráadásul mivel a festők közös céhbe tartoztak az orvosokkal, már akkor elkezdhette az ember tanulmányozását, a boncolást.
Leonardo legkorábbi ismert rajza az Arno folyó völgyéről készült, 1473-ban
Minden, ami él, az mozog
A tehetséges ember hamarabb felismeri a problémát, és új megközelítéseket keres a megoldásukra. Leonardo ráadásul jóval több volt tehetségesnél. Minden érdekelte! A madarak, a halak, az ember, de legfőképpen az analógia, amely az élőlények és az élő formák között létezik.
Már akkor megértette, hogy a Földön minden, ami élő, valahol összefügg egymással, sőt függ egymástól, és ezeket a közös tulajdonságokat, formákat építette be találmányaiba. Úgy vélte: a madarak repülni tudása, az ember anyagcseréje olyan működő rendszerek, amelyek elvei bizonyára máshol is érvényesíthetők.
Foglalkozott geológiával, botanikával, kivételes megfigyelő volt. Órákon át leste a madarak röptét, az örvényeket, minden mozgást és mozdulatot, minden elemet és anyagot. Korát messze megelőzve nagy jelentőséget tulajdonított a kísérleteknek, ez is azt bizonyítja, hogy a tudományban sem volt műkedvelő.
Kellő alapossággal vizsgálódott egy-egy témában, többször ismételve, paramétereket változtatva dolgozott, és tükörírásos jegyzeteiben rögzítette az eredményeket.
“Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza”
Michelangelóval ellentétben ő világéletében biztonságban élt, mert mindig uralkodók alkalmazásába szegődött. Különösen Párizsban és Milánóban időzött hosszasan; utóbbi városban Lodovico Sforza herceg ceremóniamesterként ünnepségek és udvari látványosságok szervezésén is dolgozott, emellett különféle hangszereken játszott, új zeneszerszámokat és tűzijáték látványelemeket is tervezett.
Ám ha “főnöke” a hadviselésben volt éppen érdekelt, akkor elsősorban ilyen technikai újításokkal állt elő.
Kidolgozta a szétszedhető és forgatható híd tervét, az összeszerelhető ostomlétrát, és rengeteg típusát az ágyúknak, kővető gépeknek, amelyek jóval hatékonyabbak voltak elődeiknél. Fedett harci szekeret tervezett, és zseniális módon gerendákat építtetett a várfalba, amelyek kitolásával könnyen el lehetett távolítani az ostromlók létráit.
Sorozatlövő fegyvert és tankot is tervezett
Az építészetben is voltak újításai, annak ellenére, hogy egyetlen megépült templom vagy palota sem fűződik a nevéhez. Ez a terület leginkább elméleti problémák tárházaként fogalkoztatta, de az utókor megdöbbent, amikor kiderült:
egy épület tervezésekor az emberi test anyagcseréjének modelljét követte, azzal vont párhozamot.
Folyamatosan átlényegítésre alapuló gondolkodása eredményezte, hogy várostervezési megbízásokat is kapott, mert róla feltételezhető volt, hogy rendszerekben képes gondolkodni.
Épületek tervezésekor - döbbenetes módon - az emberi test anyagcseréjének modelljét követte
Ha már előkerült Michelangelo, muszáj más szempontból is összehasonlítani őket. Dávid megteremtője évtizedeket élt űzött vadként, nem volt sem szép, sem megnyerő, és kevéssé tudta képviselni magát. Ezzel szemben
Leonardo kortársai szerint kifejezetten jó külsejű, elegáns és önbizalomtól duzzadó személyiség volt.
Bár akkoriban nem volt ritka a művész-mérnök kombináció, a szellemnek ez a kiterjedése mégis egyedülálló azóta is. Hiszen olyan találmányok, mint a búvárfelszerelés, az önyszabályozó nyárs, az olívapréselő vagy a változtatható fényerejű asztali lámpa szinte a futottak még kategóriába tartozik, ha az életmű nagyságát tekintjük.
16 évig dolgozott Francesco Sforza lovasszobrán, a tervek készítése közben született többek között híres ábrázolása az emberi test tökéletes arányairól, a körbe és négyzetbe írt emberről, a Vitruvius-tanulmány
Munkássága fontos részét képezik a repülő szerkezetek, amelyek tervezésekor először is az emberi test dinamikájának lehetőségeit tanulmányozta. Életének több szakaszában foglalkozott repüléssel, készített mechanikus szárnyszerkezeteket, és több modellje volt a csapkodó szárnyra is.
Az ember, a madarak, a szitakötők tanulmányozása során mindig újabb eszközökkel állt elő, így született például
a helikopter ősének terve.
Leonardo tervezett először a mai helikopterhez hasonló eszközt
A zseniális alkotó legtöbb művét az utókor valósította meg, ezt történt az ejtőernyővel is, amelynek tervét 1483-ben rögzítette.
Több mint ötszáz évvel később egy angol ejtőernyős megépítette a vászonból és farudakból álló összesen nyolcvanöt kilós szerkezetet, és háromezer méteres magasságból kiugrott vele egy hőlégballonból. Da Vinci biztosra vette, hogy a megadott paraméterekkel az ugró túléli a földet érést, de Adrian Nicholas nem kockáztatott: hatszáz méterre a becsapódástól levágta magát az addig mintaszerűen ereszkedő alakotmányról, és modern ejtőernyővel landolt.
Ennek csupán az volt az oka, hogy tartott tőle, a majdnem száz kilós “ernyő” a földet éréskor esetleg agyonüti őt.
A levegő meghódításával leginkább kedvtelésből foglalkozott a Mona Lisa alkotója, de vízi járművekkel, illetve folyók hajózhatóvá tételének módjával már konkrét megbízások miatt. Hidraulikus emelőgépei, árokásó és csiszoló berendezései mind a korabeli munkafolyamatok meggyorsítására születtek.
Leonardóról, az egyetemes művészettörténet egyik leghíresebb alakjáról nem maradt fenn egyetlen fiatalkori önarckép sem
Mindent a testről
Az emberi test megismerése élete több szakaszában is tudományos munkássága középpontjában állt. Nem meglepő módon először a szem érdekelte, a látás útját akarta végigkövetni, mert a szem és az agy kapcsolatára szinte a kezdetekben rájött.
Magára a szem boncolására eredeti módszert talált: megfőzte a szemgolyót, mert így könnyebben hozzáfért annak rétegeihez.
Anatómiai rajzai megdöbbentik a mai tudósokat. Koponyaábrázolása például olyan hihetetlenül pontos, hogy egyszerűen felfoghatatlan, hogy volt erre képes mondern képalkotó eszközök nélkül.
Leonardo koponyaábrázolása tűpontos volt
Nemrég kutatók MRI-szkenner segítségével bizonyították be, hogy a reneszánsz mester anatómiai ismeretei tökéletesek voltak. Ugyanilyen meghökkentő
a gerinc ábrázolása, amely a világon először neki sikerült.
Rajzain a finom görbületek, a csigolyák összekapaszkodása egy mai egyetemista számára is szolgálhatnak szemléltető ábraként. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a véráram, az anyagcsere folyamatának megértésével és rögzítésével is évszázadokkal haladta meg a korát. Egyik boncolása során felfedezte és gyakorlatilag leírta az érelmeszesedés folyamatát is. Mivel a mozgás érdekelte talán legjobban, ezért sok időt töltött az izmok, inak, ízületek szerepének és elhelyezkedésének vizsgálatával és rögzítésével, a légzés apályával és dagályával.
Az emberi test felépítésének megismerése miatt az elsők között boncolt
Mi történt a jobb karjával?
Firenzei kutatók, művészettörténészek korábban arra a következtetésre jutottak, hogy Leonardo kétkezes paranoiás diszlexiásként képes volt mindkét kezével írni, festeni és rajzolni. Ám köztudott, hogy a mester élete utolsó éveiben - jobb keze lebénulását követően - csupán bal kézzel tudott dolgozni. A szakemberek eddig azt feltételezték, hogy kezének bénulása stroke következménye volt, ám
a legújabb kutatások meglepő eredményt hoztak.
Olasz orvosok úgy vélik, hogy Leonardo da Vinci jobb karja egy esés következtében izomsorvadást szenvedhetett, ez okohatta a reneszánsz képzőművész, polihisztor jobb kezének lebénulását. Ezzel kapcsolatos elméletük részleteit a Journal of the Royal Society of Medicine című folyóiratban idén májusban tették közzé.
David Lazzeri sebész és Carlo Rossi neurológus Leonardóról készült két műalkotást elemzett. Az egyik az idős művészről készült portré, egy krétarajz, amelyet Giovanni Ambrogio Figino lombard művész készített. Ezen jól látható Leonardo ruhája ujjával takart jobb keze és kézfeje merev ujjakkal.
Giovanni Ambrogio Figino ominózus alkotása
A korábban feltételezett szélütés következtében az ujjai úgy állnának, mintha ökölbe lenne szorítva a keze - írja Lazzeri a tanulmányban, aki szerint
a rajzon látható kéztartás karizomsorvadás (ulnar palsy) eredménye.
A kar singcsonti idege a válltól a kisujjig fut és szinte az összes kézizmot vezérli, lehetővé téve a finom motorikus működéseket. Az esés, amelyet Leonardo elszenvedett, felső karjában okozott sérülést, mely bénuláshoz vezetett - fejti ki bővebben az olasz sebész.
Ez magyarázhatja azt, miért maradt befejezetlen élete utolsó öt évének számos festménye, köztük a Mona Lisa, miközben a festőművész rendszeresen rajzolt és tanított - magyarázzák az orvosok. Da Vinci a bal kezével élete végéig képes volt rajzolni, ám jobb kezében a festőpalettát sem tudta megtartani.
Képes lesz-e valaha is az utókor Leonardo évszázados titkait megfejteni? Ő, az uomo universale, az egyetemes ember, a titkok nagy tudója megválaszolta a magának feltett kérdéseket, ám az utódok ma sem képesek megoldani a legnagyobb rejtélyt: hogy volt képes mindarra, amit véghezvitt?
Mona Lisa rejtélyes mosolyát évszázadok óta igyekeznek megfejteni
