A halál utáni lét bizonyítása a szó tudományos értelmében képtelenség, ám a cáfolata éppúgy lehetetlen, hisz amióta élet van a Földön, senki sem tért vissza a túlvilágról, csak a klinikai halál állapotából. Ám szellemtudományi megközelítés szerint, valamint számos misztikus élmény alapján feltételezhető, hogy a létnek van másik dimenziója. Ebbe a dimenzióba távozik a lélek a halál után.
Aki mindebben bízik, az nemcsak reménykedik, hanem azt vallja, hogy a halál után van folytatása az életnek, mégpedig a láthatatlan világban, a szellem dimenziójában. De mi történik a testtel és a lélekkel a halálkor, illetve a halál után?
Ne jöjj el sírva síromig
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
- Mary Elizabeth Frye -
A haldoklás folyamata
Vallásfilozófusok szerint egészen másként ragadja el az embert a halál balesetkor mint súlyosabb, hosszan tartó betegség esetén. Balesetnél vagy hirtelen halál bekövetkeztekor a lélek szinte belemerevedik abba a környezetbe, amelyben a halál idején tartózkodott, és amelyből nehezebben tud távozni.
Súlyos betegség esetén a haldoklásnak különböző folyamatai vannak, és a halál megváltásként érkezik.
- Az első a tagadás szakasza: amikor valaki nem hiszi el, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, ezért gyűjti a csodálatos gyógyulásokról szóló beszámolókat, és egyik természetgyógyásztól a másikig rohan.
- A második a düh szakasza: a beteg egymás után teszi fel a kérdéseket, nemcsak körrnyezetének, hanem Istennek is: "Miért éppen én?"
- A harmadik az egyezkedés szakasza: ebben a stádiumban a beteg kijelöl egy határidőt - például a gyermekének iskolába menetele vagy esküvője, esetleg unoka születése -, hogy legalább annyi időt kapjon, hogy mindezt megélje.
- A negyedik a lehangoltság és beletörődés szakasza: a betegnek nyomott a hangulata, és minden reményt keltő mondatot kétkedve fogad. Rendszerint ekkor már feladja a harcot, és várja a megváltó halált.
De vajon mi történik a halál bekövetkezte után?
Az élet átértékelése
A régi kultúrákban a lélek létezésébe és halhatatlanságába vetett hit alapigazságnak számított, ám az idő múlásával ez az ősi bölcsesség elveszett. Amikor a 19. század második felétől a tudomány került előtérbe, sokan elvetettek minden egyéb elgondolásra alapozott tudást, ismeretet vagy bölcsességet. Mivel a nyugati tudományt alapvetően a materialista dogma uralja, a lélek pedig nem mérhető és egyenletekkel le nem írható, így elvárt lett tagadni a lélek létezését.
Bár tudománytörténeti szemszögből igen érdekesek Duncan MacDougall amerikai orvos 1907-ben történt mérései, mely során megállapította, hogy az ember 21 grammot veszít súlyából halála után - így tehát a lélek létezik, mérhető, súlya pedig 21 gramm -, megállapítása mégis vitatható, tudományos szempontból pedig nem állja meg a helyét.
A materialisták fő érve tehát egyszerű: azt állítják, hogy nem létezik semmi a fizikai világon kívül, azon kívül, amit érzékeinkkel megvizsgálhatunk és megmérhetünk. Az ateisták szerint nincs lélek, és semmiféle halál utáni világ nem létezik.
Ezzel szemben a keleti és a nyugati vallások egyetértenek a lélek létében, valamint abban, hogy a fizikai test halála nem egyenlő a lélek halálával.
Vallásfilozófusok állítják, hogy a halál pillanatában erőteljes energetikai változáson megy keresztül a test és a lélek. A fizikai testet azért veti le a lélek, mert abba az új közegbe, ahova kerül, már nincs szüksége a burkára. A halál pillanatában a testet és a lelket összekötő ezüstfonál elszakad. (Szellemi tanításokban ezüstfonálnak nevezik azt a testet és lelket összekötő láthatatlan "köldökzsinórt", amelynek mentén a szellem visszatalál a fizikai testbe.)
A halál nagyon hasonlít az éjszakai elalváshoz. Hiszen akkor sincs senki tudatában, mikor és hogyan lép át az éber állapotból az alvás fázisába. Ez a felfogás már az ókori görögöknél is megjelnik: az Iliászban Homérosz az alvást a „halál testvérének" nevezi.
A halál után 2-3. napon az elhunyt, pontosabban a lélek maga előtt látja az egész életét, annak minden nyilvánvaló és tiktos cselekedetével. Ebben az időben a léleknek nyugalomra és csöndre van szüksége, ezt nevezik az elfogadás szakaszának. Egyes vallásokban azért is ravatalozzák fel a halottat; a ravatal melletti vágott virágok az élők energiáival vannak feltöltve, és ily módon biztosítják az elhunytat égi útjára. A gyertyák lobogó fénye pedig ezt az égi utat világítja meg.
Ezután következik az indiaiak szerint a káma loka szakasz, amely éppen annyi ideig tart, mint amennyit az elhunyt élete során alvással töltött. Ekkor a lélek megszabadul azoktól az érzésektől, melyeket földi élete során tapasztalt. A keresztény vallás szerint ez a purgatórium, amelyben a lélek megtisztul.
Majd jön az átkelés szakasza. Hogyan állta meg a helyét az életben? Hogyan viszonyult embertársaihoz, illetve családtagjaihoz? Teljesítette-e sorsfeladatát? És hogyan bánt a három, ember alatti világ tagjaival: az állatokkal, a növényekkel és az ásványokkal? A szellemi tanítások szerint a következő életének alakulása nagymértékben függ ezektől a cselekedetektől.
Félelem nélkül
Az elmúlt évtizedekben számos könyv jelent meg, amely a halál utáni léttel kapcsolatos tapasztalatokról számol be. Elsőként R. A. Moody amerikai pszichológusprofesszor adta ki Élet az élet után című, világszerte híressé vált könyvét, amelyben 150 klinikai halálból visszatért ember élményét jegyezte le.
Érdekes módon a halálközeli élmény az azt átélők körében korra, nemre, szociális helyzetre és vallásra való tekintet nélkül szinte ugyanaz.
"A műtőasztalon fekvő test felett orvosok hajolnak össze. Az idős asszony már hosszú percek óta a klinikai halál állapotában van, nincs légzése, szívverése, az agyban sem mérhető elektromos tevékenység. Halott. Az orvosok az életéért küzdenek. Az újraélesztés sikerül. Az asszony már a kórtermi ágyon mesél a kezelőorvosának. Fényről, régen meghalt rokonairól, akikkel rövid halála alatt találkozott. De a doktor döbbenete csak akkor kezdődik, amikor a beteg részletekbe menő pontossággal leírja az újraélesztés körülményeit, a műszereket, sőt azokat az eseményeket is, amelyek a klinikai halál ideje alatt a nővérszobában történtek. Pedig az asszony a műtéti szívleállást megelőzően eszméletlen állapotban került a kórházba, és csak az újraélesztést követően tért magához. »Hát kiszálltam a testemből, doktor úr« - mondta mosolyogva a néni."
Moody professzor esettanulmányai között szerepel a magyar Putnoki Tibor történet is, aki 1994-ben a szolnoki kórház intenzív osztályán - miután megállt a szíve - 9 percig volt halálközeli állapotban.
"Egy szóval nagyon nehéz elmondani, hogy mit is éltem át abban a 9 percben. A szeretetnek olyan arcával találkoztam, ami sokkal erőteljesebb, mint ahogy azt a mindennapi életünkben képzelnénk. Láttam saját magamat, a körülöttem lévő embereket, s a fényben a saját életemet, a születéstől addig. A fény átölelt és vitt magával - emlékezett vissza Putnoki Tibor, és hozzátette: nem kell félni, s talán, ha nem a félelemmel telik el a földi életünk, ráérünk élni is boldogságban, szeretetben."
Azok, akik a klinikai halál állapotát megtapasztalták, azt mondják, a meghalásban nincs semmi félelmetes. Korábban ők is féltek a haláltól, ám miután visszajöttek, olyan élményekről számoltak be, amelyek megszabadították őket a halálfélelem kínzó érzésétől. Sőt, szívesen visszamennének, várják azt a pillanatot, amikor átléphetnek a másvilágra, ahol beszámolóik szerint béke és nyugalom honol. Minden egyes beszámoló arra utal, hogy a halál nem tragikus - csupán a hozzá fűződő tudatlan rettegés teszi azzá -, mert a test ugyan meghal, de a lélek örök, így a halál nem a vég, hanem egy új kezdet.
