London, 1939. A brit titkosszolgálathoz furcsa bejelentés érkezik: Lady Howardot vádolja felesége erkölcseinek megrontásával egy felszarvazott férj. Még nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a dolognak, a levelet mindenesetre megőrzik. Hamarosan kiderül, hogy valami nagyon nincs rendben Lord Howard nagylábon élő felesége körül. Ettől kezdve minden lépését figyeltetik.
Jeanne Moreau az 1964-ben bemutatott Mata Hari címszerepében
A második világháború hadban álló országai még nem rendelkeztek korunk fejlett technikai eszközeivel. Nem voltak műholdak, számítógépek, korszerű lehallgató-berendezések, ezt a munkát ügyesen telepített kémek végezték, olyanok, akikhez a gyanú árnyéka sem férhetett.
Lady Howard of Effinghamről ugyan ki merné feltételezni, hogy a britek legádázabb ellenségének kémkedik?
Mária Malvina Gertler, becenevén Manci, útlevele szerint lengyel állampolgárságú magyar nő, 1935-ben, 27 évesen, menekültként érkezett Nagy-Britanniába. Hamarosan férjhez ment a 33 éves Lord Howard of Effinghamhez, amivel sikerült megtéveszteni még a kitűnően szervezett brit titkosszolgálatot, az MI5-ot is egy rövid ideig.
Greta Garbo mint Mata Hari, 1931-ben
A szerető pénzén vett férj
Miután egyre több gyanús jel utalt arra, hogy a szép Manci talán mégsem az, akinek látszik, jobban utánanéztek a kapcsolatainak, és érdekes dolgokat tudott meg róla az elhárítás. Elsőnek azt, hogy hamisította az útlevelét: apja szerzett lengyel állampolgárságot, nem ő, Manci Budapesten született, de négy évvel később, mint ahogy az a papírokon állt, ott is élt, magyar származásához nem férhetett kétség.
Kiderítették azt is, hogy házassága “tisztán üzleti célból” történt, és mindenki nyert rajta: Manci brit állampolgárságot, nemesi címet, az eladósodott lord 300 font készpént és további heti 7 font élatjáradékot.
Mindezt Manci szeretője fizette, a fölöttébb kétes egzisztenciájú Edward Weisblatt, aki a spanyol polgárháborúban fegyverkereskedelemmel szerezte meg mesés vagyonát, úgy, hogy szemrebbenés nélkül szállított fegyvert mindkét szembenálló félnek. Rá a francia titkosszolgálat hívta fel a britek figyelmét, hogy nagy valószínűséggel kettős ügynök: a Gestapónak és a szovjeteknek is dolgozik.
Mária Malvina Gertler, vagy ahogy barátai hívták, Manci, Mata Hariként bolondította magába a brit elit prominens tagjait
Ebből a brit elhárítás arra következtetett, hogy Manci látja el információkkal szeretőjét, aki a szovjeteken keresztül a németeknek juttatja el “üzleti ügyeknek” álcázott értesüléseit. Csakhogy ezt bizonyítani is kellett volna.
Az MI5 (Military Intelligence 5) egyik tisztje így jellemezte a megfigyelés alá vont szépasszonyt:
“Szexi, cigányos-fiús típus, jól ért a társasági csevegéshez, de a kelleténél erősebb külföldi kiejtéssel beszél, mosolya nem mindig egyezik a tekintetével, szeme egy intelligens majoméra emlékeztet.”
Hát, nem a leghízelgőbb leírás egy olyan nőről, aki játszi könnyedséggel csavarta ujjai köré a férfiakat. Politikusokat, diplomatákat, főként a RAF (Brit Királyi Légierő) magas rangú és közlékeny tisztjeit.
Greta Garbo az 1931-ben bemutatott Mata Hari című film főszerepében
Churchill fiának magyar szakácsa
Mit tudott Manci, hogy minden férfit levett a lábáról, és orruknál fogva vezette a nyomában lihegő “titkosszolgákat”? Talán ha jobban a közelébe merészkednek, rájöttek volna, ők azonban a háttérben meghúzódva
követték minden lépését.
Elég fárasztó lehetett, mert Manci egész nap járt-kelt a városban, többnyie a Dorchester Hotelben lakott, fényűző lakosztályát Weisblatt bérelte, az ő sofőrje vezette a Rolls Royce-ot, amivel furikázott a koktépartikra, estélyekre az All Service Canteen katonai klubba, ahol a háború alatt nappali munkát vállalt.
Manci ilyen Rolls Royce-on furikázott Lonbonban
Ennél is mozgalmasabbak voltak azonban az éjszakái. Az okos asszony ügyesen megjátszva az ártatlan naivát - mely a férfiak számára különösen vonzónak tűnt -, majd' mindenkit az ágyába csábított, aki hadititkokat tudhatott, és annyira elvesztette az eszét, hogy
könnyelműen ki is fecsegte azokat Manci karjaiban.
Meghitt kapcsolatot ápolt a szovjet, török, egyiptomi nagykövetekkel, Habib Lotfallah szíriai trónörökössel, Mitchell őrnaggyal, a Háborús Iroda egyik vezetőjével, sőt Churchill miniszterelnök Randoph fiának magyar szakácsával is intim viszonyt folytatott. Baráti szálak fűzték a későbbi külügyminiszter Anthony Edenhez és feleségéhez, őket azonban időben figyelmeztette az MI5.
Anthony Edenhez (jobbra) csupán baráti szálak fűzték
Nagyon úgy nézett ki, mintha az érzéki Manci maga is szexmániás lenne, de emiatt még nem lehet kémkedés vádjával letartóztatni egy nőt, aki az arisztorkácia krémjéhez tartozik. Már csak azt kellett volna kideríteni, hogyan és hová továbbítja a begyűjtött információkat.
Manci azonban túljárt az eszükön.
Magánlevelezését szeretőinek diplomatapostáján keresztük bonyolította, a megszerzett titkos iratokat nem a szállodai szobájában nézte át, hanem a Dover Street egyik előkelő fodrászszalonjában, miközben fésülték a haját.
Külföldre szóló magánlevelezését Manci szeretőinek segítségével, a nagykövetek diplomatapostáján keresztül bonyolította, mivel azok csomagjaihoz az MI5 emberei sem nyúlhattak
Eltűnt valahol Ausztráliában
Mivel a kémkedés vádját sehogy sem tudták rábizonyítani, “erkölcsileg” nyilvánították bűnösnek: 1941-ben letartóztatták, bezárták a Holloway börtönbe, ahonnan - bizonyítékok híján - három hónap múlva kiengedték. Mindvégig arra panaszkodott, hogy fogalma sincs róla, vajon miért börtönözték be, az ellene felhozott vádakat folyamatosan tagadta:
"Nincs olyan, amit ne tennék meg ezért az országért" - vallotta a titkosítás alól feloldott dokumentumok tanúsága szerint.
Szabadon távozhatott, a lapok mégis úgy írtak róla mint a magyar Mata Hariról. Mindez azután került napvilágra, miután a Brit Nemzeti Levéltár felszabadított a titkosítás alól számos második világháborús titkosszolgálati jelentést, köztük a Mária Malvina Gertlerről szóló több ezer oldalas dossziét.
Arra is fény derült, hogy a világszerte csodált brit titkosszolgálat, bár végig gyanította, de képtelen volt rábizonyítani Mancira a kémkedés vádját. Ez a magyar nő bizony lepipálta világhírű elődjét, a minden idők legnagyobb kémnőjének titulált holland Mata Harit, akit majdhogynem ártatlanul végeztek ki, míg Manci valószínűleg jogosan lakolt volna tetteiért - ha fülön tudják csípni.
Ilyen volt a korabeli Holloway börtön, ahol Manci eltöltött néhány hónapot
1945-ben végül elvált a lordtól, faképnél hagyta Weisblattot is, és diplomáciai összeköttetéseinek segítségével világkörüli útra indult. Útközben fölszedett egy brazil diplomatát, együtt mentek Ausztráliába, ahol összeházasodtak. Onnan küldött élelmiszercsomagokat a háború után ellátási zavarokkal küzdő Nagy-Britanniába. Bűntudatból-e, vagy hálából, amiért a brit titkosszolgálat végül futni hagyta?
Pedig aligha kétséges, hogy vérbeli kémnő volt.
Titkosított feljegyzésein kívül nem hagyott más nyomot maga után. Állítólag brazil férjét Svédországba irányították diplomáciai szolgálatra. Itt megszakad a történet. Örökre eltűnt, nyomtalanul, a világ szeme elől.
