Tudjuk, hogy III. Károly lánya bölcs és erőskezű, az egyik legjelentősebb magyar uralkodó volt. De vajon milyen ember rejtőzött a korona alatt? Mária Terézia közvetlen hangú és gondolatgazdag családi levelezéséből kiderül, hogy Ausztria, Magyarország és Csehország népszerű uralkodónője okos, határozott, életvidám, ugyanakkor rendkívül érzékeny asszony volt, aki oly forrón szerette férjét, hogy még az ágy is leszakadt alattuk, szigorú, de szerető anyaként pedig lánya leszbikus viszonyát is kiválóan tolerálta.
Mária Terézia - Szent István király "utódaként", a Szent Koronát viselő uralkodóként - 1758. augusztus 19-én Magyarország királynőjeként kapta meg XIII. Kelemen pápától hivatalosan az apostoli király címet
“Már kora ifjúságában olyan nemes tulajdonságokat mutatott, amelyekkel csak férfiakat szokott kitüntetni a sors… Az egyik legnagyobb asszony volt, akinek fejét korona ékesítette” - vélekedik a királynőről Hannes Etzlstorfer a Mária Terézia a gyermekszobában: egy császárnő magánélete című könyvében.
Tény, hogy a leginkább férfiak uralta történelemben Ausztria uralkodó főhercegnője, Magyarország apostoli királynője és Csehország királynője 40 évig ült a trónon.
Apjának, III. Károly német-római császárnak nem kevés diplomáciai erőfeszítésébe került, hogy elfadtassa a leányági öröklést - vagyis a Pragmatica Sanctiót - Európa uralkodóházaival, minekutána nem hagyott fiú utódot maga után. Végül úgy hajthatta fejét nyugalomra, hogy sikerült lánya számára biztosítania a trónt, ám amint meghalt, a koronás kollégák "vicsorogni" kezdtek Ausztriára, és megkezdődött a 8 évig tartó osztrák örökösödési háború, hisz mindenki akart egy részt a birodalomból. De tekintsünk vissza az előzményekre!
Pragmatica Sanctio
A rendíthetetlen
A főhercegnő 1717. május 13-án, Mária Terézia Walburga Amália Krisztina néven jött a világra, ám születését nem kísérte sem fanfár, se tűzijáték. Ellenkezőleg, a birodalom népe csalódottan vette tudomásul, hogy a hat hónaposan elhunyt trónörökös, Lipót után a császári párnak “csak” lánygyermeke született. Legközelebb sem esett másképp, de III. Károly élete végéig nem adta fel a reményt, hogy egyszer még fia születhet.
Őszintén szerették egymást Erzsébet Krisztinával, a hannoveri fejedelem gyönyörű, szőke lányával.
A Fehér Lisel - ahogy a férje szólította -, nemcsak szép volt, hanem okos is. Remek ítélőképességgel rendelkezett, és feltűnően jó emberismerőnek bizonyult, amely tulajdonságokat Mária Terézia is örökölte tőle.
III. Károly és felesége, Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnő három lányukkal: Mária Teréziával, Mária Annával és Mária Amáliával
Édesanyjával ellentétben azonban a hercegkisasszonyt az államügyek is érdekelték volna, ám imádott apja sehogy sem akarta beavatni őt a politikába. A szép, éles eszű, cserfes és táncolni szerető, bár kissé heves vérmérsékletű Mária Terézia komoly áldozatot hozott, amikor
huszonhárom évesen, teljesen felkészületlenül, belehajtotta nyakát az uralkodás igájába.
Atyja zűrzavaros állapotokat és üresen kongó kincstárat hagyott örökül, ő azonban nem esett kétségbe, haladéktalanul nekiállt, hogy rendbe hozza a dolgokat. Nyugalmával - és remek tanácsadói gárdája segítégével -, valamint határozott döntéseivel meglepte, és rövid időn belül behódoltatta nemcsak az udvar tanácsosait, de Európa nagyhatalmú uralkodóit is.
Elsősorban a fiatal porosz király, II. Frigyes jelentett számára kihívást, aki a női utódlás elismerése fejében Szilézia átengedését követelte tőle. Mária Terézia azonban nem volt hajlandó kompromisszumokra. Amikor férje, Lotharingiai Ferenc István alkudozni kezdett a porosz követtel, az ifjú királynő állítólag előcsörtetett a függöny mögül, ahol hallgatózott, és véget vetett a tárgyalásnak. Bár a háborút végül elvesztette, bátor kiállásával sikerült kivívnia ellenfelei elismerését.
Mária Terézia főhercegnő 12 évesen, Andreas Möller festményén, 1729-ben
A szép francia
Ferenc István, “a szép francia”, ahogy a Habsburg-udvarban emlegették, tizenöt évesen jelent meg a hercegnő életében. A franciák által folyton fenyegetett kis állam, Lotharingia királya Bécsbe küldte a fiát világot látni, aki
kissé könnyelmű, ám szerethető lényével azonnal meghódította az osztrák főhercegnő szívét.
III. Károly végül beleegyezett a házasságba, de Ferenc Istvánnak cserébe le kellett mondania Lotharingiáról Franciaország javára. Helyette megkapta a Toszkán Nagyhercegséget, amit kiváló üzleti érzékkel hamarosan fel is virágoztatott.
Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc István
Ferenc remek gazdasági stratégának bizonyult, Mária Teréziát nemegyszer ő mentette meg a pénzügyi csődtől, mindazonáltal feleségének esze ágában sem volt őt a politika közelébe engedni.
Ferenc István még felesége magyar királynővé koronázásán sem lehetett jelen, egy magaslesről leselkedhetett csupán be a pozsonyi Szent Márton-templom ablakán, amíg a ceremónia zajlott.
Míg Mária Terézia kötelességtudóan intézte országai ügyeit, a mellőzött férj vadászattal és lakomákkal ütötte el az idejét. Egyetlen vigasza az volt, hogy 1745-ben Mária Terézia diplomáciai húzásainak köszönhetően német-római császárrá koronázták. A cím addigra teljesen kiüresedett ugyan, Mária Terézia mégis örült, hogy férje révén újra a Habsburgok birtokába jutott. Azt azonban megtagadta, hogy férje mellé üljön a császári trónra, nem szerezte meg neki azt az elégtételt, hogy királynőként alárendelődjön.
Ferenc nem volt politikus alkat, de kitűnő pénzügyi szakember volt: többek között csendestárs volt a lottó bevezetésénél és hadiszállítóknál, gyárakat és manufaktúrákat hozott létre, de az ő nevéhez fűződik a híres holicsi kerámiaüzem és a sasváradi textilgyár megalapítása is
Családi béke
Hitvestársakként ettől eltekintve a legnagyobb összhang jellemezte a két embert, hisz köztük - a Habsburgok történetében szokatlan módon - szerelmi házasság köttetett.
Mária Terézia kedvesen Mauzinak, egékének becézte Ferencet, ő pedig pajkosan Rézinek szólította a királyi fenséget. A bécsi Hofburg, majd később a Mária Terézia által építetett csodaszép Schönbrunn magánlakosztályaiban derűs és bensőséges hangulat uralkodott.
A pár minden félrelépés ellenére boldog családi életet élt: imádták a szexet.
Mária Terézia és Ferenc alatt az ágy is leszakadt azon az estén, amikor Karintiában megfogant a későbbi II. József. A király ezt hallva a következőket írta a lányának:
“Kívánom, hogy soha nagyobb baj ne essék… mert az ágy szorosságában derék casusok történtek… a többin meg Isten áldása legyen”.
A jóképű, és a női szépségnek ellenállni képtelen Ferenc hajlamos volt a félrelépésre: előbb Colloredo grófné, majd Neipperg grófnő társaságában töltötte éjszakáit
A francia férj gyermekeit rajongásig szerető, vajszívű apának bizonyult, és az elsőszülött fiút, Józsefet - aki II. Józsefként anyját követte a trónon -, sikerült annyira elkényeztetnie, hogy később
szigorú édesanyja sem tudta megregulázni.
Mária Teréziának tizenhat gyermeke közül a trónörökössel volt a legnehezebb zöld ágra vergődnie, holott neki szentelte a legtöbb figyelmet. A pökhendi, bár roppant éles elméjű ifjúból felvilágosodott szabad gondolkodó vált, amit a hagyományos erkölcsi világrendben hívő uralkodónő élete végéig képtelen volt elfogadni.
II. József, a „kalapos király”
Mária Terézia imádta a gyermekeit, és szerető gondoskodással vette őket körül; ha valamelyik kis Habsburg megbetegedett, a királynő maga virrasztott betegágya mellett. Szerető, de szigorú anya volt: engedelmességet és alázatot követelt. Aki nem így viselkedett, annak meggyűlt a baja vele. Ilyen volt például a makrancos Mária Karolina, aki gyerekként nem akarta megenni a halat, holott királyi édesanyja világosan meghagyta a nevelőknek, hogy gyermekei nem válogathatnak az ételben. Kamaszlányként pedig a házasság gondolatát utasította el Szicília és Nápoly királyával, de hiába.
Mária Terézia gyermekei sorban estek áldozatul a dinasztia házassági politikájának. A “mások háborúzzanak, te csak házasodj, boldog Ausztria” elvét követve fegyverek helyett szívesebben kötött szövetséget gyermekei kiházasításával.
Marie Antoinette-et, alig tizenöt évesen, a francia trón várományosához, XVI. Lajoshoz adta hozzá édesanyja. Ettől kezdve szinte követelte rajta a trónörököst. Az azonban csak nem akart megérkezni. Mária Terézia végül kénytelen volt Józsefet Versailles-ba küldeni, hogy derítse ki, miért késik a baba.
XVI. Lajoson ezt követően hajtották végre azt a műtétet, amely helyrehozta a fitymaszűkületét, és így nemzőképes lett.
Ekkor vált világossá, hogy Marie Antoinette-nek fogalma sem volt, hogyan is kellett volna teherbe esnie, édesanyja nevelése ugyanis erre - a korban tabunak számító - kérdésre nem tért ki.
Marie Antoinette és XVI. Lajos házassága több sebből vérzett. 1793-ban mindketten a guillotine alatt végezték
Megszabta ugyankakkor lányának a várandósság alatti viselkedést, “a lovaglást az első tizenhárom hétben teljességgel ellenzem”, valamint a gyermek születése után annak gondozását is:
“Rendkívül meg vagyok elégedve az orvossal, akit a szüléshez választottál. A személyzet kiválasztására úgyszintén nagyon oda kell figyelned, mert nekik az lesz a dolguk, hogy ezt a drága gyeremeket gondjaikba vegyék. Ha a gyermek nem kerül jó kezekebe, sok baj történhet vele, s nem szeretném, hogy az asszonyok maguk döntsék el, mit csináljanak, hanem engedelmeskedjenek az orvos utasításainak… Észszerű ellátáson pedig azt értem, ami megfelel a természet követelményeinek: ne pelenkázzák be a gyermeket túl szorosan, és ne tartsák túl nagy melegben, ne tömjék tele a gyomrát mindenféle kásával és pépekkel, és főleg jó és egészséges dadája legyen!”
Soraiból kitűnik, hogy a legendával ellentétben Mária Terézia nem szoptatta a gyermekeit, sőt ezt később a lányainak sem javasolta, arra hivatkozva, hogy tiltja az udvari etikett. Az uralkodónő ugyanis, bár rendkívül életvidám teremtés volt, szigorúan betartotta az udvari előírásokat.
Még gyermekkorában megszokta, hogy az ideje percre be van osztva:
reggel ötkor kelt, imádkozott, naponta együtt reggelizett a gyerekekkel, akik mise után kilenctől tanultak, a mama pedig az államügyeket intézte, gyakran úgy, hogy séta közben kis asztalkát erősített a derekára, hogy olvasni tudjon vagy papírokat aláírni. Kettőkor volt a közös ebéd, délután együtt lovagoltak, vívtak, zene- és táncórákat vettek a főhercegek és főhercegnők, anyjuk ismét dolgozott, gyakran esti kilenc óráig is. Este vacsorákon vagy színielőadásokon vett részt, ám előtte már kötelességtudóan elolvasta és megválaszolta aznapi leveleit.
Mária Terézia alapította 1773-ban az Első Magyar Királyi Zálogházat, amely ma BÁV Aukciósház és Záloghitel Zrt. néven működik, ezzel Magyarország legrégebbi, jogfolytonosan működő vállalkozása
Drága Mimi!
Egyetlen lánya akadt a királynőnek, akitől nem tagadta meg a szerelmi házasságot, kedvence, Mária Krisztina. Bár nehezen nyugodott bele, hogy le kell mondania a társaságáról, 1766-ban fájó szívvel elengedte:
“Mindig megam előtt látlak, a náthám valamit javult, jól vagyok, de zaklatott. A szívem nagyokat dobban, s ezt mindig megérzem, különösen az olyan napokon, mint ez a mai, amelyen nyolc hónapja annak, hogy elvesztettem szeretett hitvesemet és az egyik lányomat, aki atyja halála után az egytlen vigaszom és barátnőm volt. Ma délután voltam olyan gyermeteg, és amikor három órakor meghallottam, hogy a testvéreid átvonulnak a szobámon, egy pillanatig azt gondoltam, felbukkan az én kedves Mimim. De neki otthon volt dolga, fogadta a tisztelgőket, és örült gyengéd férje jelenlétének.”
"Mimi" később legalább akkora botrányt okozott, mint Versailles-ban a legkisebb lány, Marie Antoinette. Mária Krisztina ugyanis leszbikus viszonyba keveredett bátyja, József feleségével, Mária Izabella Bourbon-pármai hercegnővel.
Az udvarban közszájon forgott a két főhercegnő feltűnően szoros kapcsolata. Rajongó szerelmes leveleket írtak egymásnak, ezek közül sok fennmaradt, de más írott dokumentumok is utalnak erre. Többek közt Mária Terézia egyik levele szerint
“e rajongó kapcsolat valójában túllép azon a határon, amelyen belül egy ilyen rokonszenvnek meg kellene maradnia, a mi felfogásunk szerint.”
Habsburg-Lotaringiai Mária Krisztina "Mimi" főhercegnő, Mária Terézia kedvenc lánya, akiről Krisztinaváros a nevét kapta
A királynő szavai egyértelművé teszik azt is, hogy férje halála nagyon megviselte. “A legszeretőbb hitvest és a legjobb apát veszítettem el”, fogalmaz, és úgy érzi, nem tud tovább dolgozni, fárasztja minden, a család, az udvar, mindaz, ami azelőtt annyi örömöt szerzett neki. Közben meg is hízott, amiért nem győzi szapulni magát:
“Nagyon kövér vagyok, kövérebb, mint tisztelt anyám, és vörös is…”
Nyáron, a forróságban a márványpadlóra ülve, jeges epret szopogatva igyekezett hűsölni, és fűzőjét lehetőleg megoldva pihenni. Szülésektől meggyötört teste ennek ellenére még további tizenöt éven át szolgálta híven Mária Teréziát, aki továbbra is fáradhatatlanul küzdött az apja halála után társuralkodóvá előlépett Józseffel, és igyekezett a távolból megregulázni távolba szakadt tíz gyermekét.
Sorscsapásként élte meg, hogy a himlő elragadott hatot szeretett utódai közül, az életben maradottak pedig sok esetben nem mutatkoztak hálásnak az áldozatos nevelésért. Anyai kudarcai mellett főként a reumája és himlőtől meggyengült tüdeje kínozta a királynőt, valamint nem volt nyugodt országai jövőjét illetően sem. Kedélye lassan elkomorodott, sértődékennyé vált, ám méltóságát mindvégig megőrizte környezete és alattvalói előtt. A Habsburgok legkiválóbbja végül 1780. november 29-én hunyt el. Abban a tudatban hagyta itt az árnyékvilágot, hogy hitvese szíve már várja őt az Ágoston-rendiek templomában.
Mária Terézia, az özvegy császárné gyermekeivel - férje halála után hosszú haját levágatta, drága ékszereit elosztogatta, és élete hátralévő részében özvegyi ruhát viselt
