1914. június 28. délután 2 óra. Egy szerb diák, Gavrilo Princip piszolylövései Szarajevóban kirobbantják az első világháborút. A golyók egyúttal véget vetnek Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és felesége, Chotek Zsófia különös - Ferenc József által mindvégig ellenzett - házasságának is. Vajon becsvágyó nő, vagy szerelmes asszony volt a főherceg felesége?
Zsófia, amikor gyomortájékon érte a golyó, tehetetlenül rábukott a férjére. Ferenc Ferdinánd alig hallhatóan szólongatta: “Zsófi, Zsófi!” Vér buggyant ki az ajkai közül, aztán már csak hörögve ismételgette, hogy “semmiség, semmiség…” - így mesélték, akik a tragédia tanúi voltak azon a végzetes délutánon Szarajevóban.
Azóta is rejtély, hogyan történhetett meg, hogy a trónörökös előzetes biztonsági intézkedés nélkül, fedetlen autón közeledjen a városházához az ünneplő tömeg sorfala között.
A Balkánon akkoriban már robbanásig feszült volt a helyzet. Gavrilo Princip, a 19 éves fanatikus szerb diák közvetlen közelről adhatta le a pisztolyövést.
Mi tette óvatlanná a trónörököst? Hiszen egyébként nem mondható el Ferenc Ferdinándról, hogy naiv, ostoba vagy tájékozatlan lett volna; nagyon is bizalmatlan ember hírében állt. Bár rokonai és barátai nyíltszívű, egyenes, közvetlen embernek tartották, a tömeg mégsem szerette a trónörököst. Gyakori dühkitörései, mogorvasága és merev politikai elvei népszerűtlenné tették sok leendő alattvalója szemében. Utólag az látszik legvalószínűbbnek, hogy kifejezetten Zsófia kedvéért vett részt a boszniai diadalmeneten. Ritka alkalom volt ugyanis, amikor feleségével nyilvánosan együtt ünnepeltethette magát. Zsófai becsvágyának azonban túl nagy ára lett.
Izabella udarhölgye
Nem mintha Chotek Zsófiát, a kis cseh grófnőt eredetileg korlátlan ambíciókkal verte volna meg a teremtő. Kifejezetten szerény, ám okos, tisztán látó fiatal lánynak ígérkezett. Amikor egy társasjáték alkalmával azt kérdezték tőle, milyen civil foglalkozást választana, azt felelte: “Csak amivel az ember megelégedhetik.” A válasz persze többféleképpen értelmezhető, mert attól függ ugye, ki az illető?
Az egyik legtekintélyesebb cseh nemesi család sarjaként Zsófia "nagy reményű hajadonnak" számított a 19. század végén. Ugyanakkor már betöltötte a 20. életévét, édesanyját, egy született Kinsky lányt két éve elvesztette, édesapja, Bohuslav Chotek gróf pedig a nyugdíjazását várta a drezdai követségen. A kiérdemesült diplomata eddigre teljesen elszegényedett. A hét lánytestvér közül négy még az apai házban élt, köztük Zsófia is. Egyre sürgetőbbé vált, hogy döntsön további sorsáról. Mivel férjjelölt egyelőre nem akadt, két lehetőség közül választhatott:
udvarhölggyé szegődik a főhercegné mellé, ahol teljes ellátást kap, vagy zárdába vonul, ez esetben azonban le kell mondania a világi örömökről.
Zsófia az előbbi mellett döntött. A művelt, intelligens lány, akit édesapja addigra végigutaztatott Szentpétervártól Brüsszelig minden európai nagyvároson, kiváló társalkodónőnek ígérkezett Frigyes főherceg felesége, Izabella oldalán.
Derűs, kiegyensúlyozott természetével hamar belopta magát a főhercegasszony szívébe, aki hamarosan első udvarhölggyé nevezte ki. Zsófia szép volt, elegáns, ám ha arra volt szükség, tudott a háttérbe húzódni is. Megadóan tűrte kiszolgáltatott helyzetét, senki nem gyaníthatta, hogy a lelke mélyén nagyra törő vágyakat dédelget.
Az a fekete szempár!
Mikor lovagolt be életébe vágyai hercege, Ferenc Ferdinánd? A főherceg 1894-ben figyelt fel a lányra Prágában. Zsófia Izabella főhercegné kíséretében vonult be a terembe, és a legenda szerint "minden szem feléje fordult". Ferenc Ferdinánd tanára ilyennek látta őt:
“A hölgy nem amolyan szokványos szépség volt, karakterét inkább az értelem és engergia határozta meg, mint üde báj.”
Ahogy egy másik szemtanú megjegyezte: “A kövérkés bakfisok között úgy nézett ki, mint egy komlókaró.” Ám Zsófia leginkább nemes antik szépség volt, finoman metszett orral, kissé keskeny szájjal, magas homlokkal és sugárzó fekete szemekkel. Vélhetően ez a gyönyörű, bársonyos szempár igézte meg azon az estén az osztrák trónörököst is. Útinaplójából tudjuk - amely könyv formájában is megjelent -, hogy pontosan az ilyen természetes szépség volt az ideálja.
Az sem zavarta, hogy Chotek Zsófia ekkor már 26 éves, akkoriban majdhogynem vénkisasszonynak számított. Elege volt a selypegő, butuska lányokból, akikkel folyton össze akarták házasítani. “Nagy baj, hogy az eladósorban levő hercegnők között egyáltalán nincs választék. Mind gyermekek még, 17 vagy 18 éves csitrik, egyik csúnyább, mint a másik. Hogy én gondoskodjam a feleségem neveltetéséről, hát ehhez se időm, de kedvem” - írta egy anyai barátnőjének.
Nos, Zsófia épp az ellenkezője volt a fentieknek. Nyugodt határozottságát, meggyőző intelligenciáját apai nagyapjától, Carl Chotek gróftól, Prága felvirágoztatójától, elegáns, karcsú alakját pedig édesanyjától örökölte. Pontosan megfelelt annak a képnek, amit Ferenc Ferdinánd dédelgetett magában leendő feleségéről: “Nagyon jól el tudom képzelni, milyen az ideális feleség, akivel boldog lehetnék. Ne legyen túlságosan fiatal, rendelkezzék szilárd jellemmel és határozott nézetekkel.”
Csak egy tánc volt
Mivel arisztokrata körökben egyetlen tánc pusztán udvariasságnak, a második azonban már komoly udvarlásnak számított, a főherceg a bálon csak egyszer kérte fel keringőzni Zsófiát. Két karcsú, nemes fiatal suhant a paketten, senki nem vette észre, mi játszódik le közöttük. Azt azonban tudni lehet, hogy
a trónörökös ettől kezdve gyakori vendéggé vált Izabella főhercegné pozsonyi udvarában.
A megilletődött rokon mindvégig azt hitte, hogy a látogatások az ő eladó sorban levő lányának szólnak. A fiatalok teniszeztek, úsztak, lovagoltak, és a mulatságokból Zsófia is kivette a részét. Talán észre is vették Ferenc Ferdinánd érdeklődését a cseh grófkisasszony iránt, de hát történt már ilyesmi a Habsburgok történetében. Házasság úgysem lehetett belőle - a Habsburgok törvényei szerint egy főherceg kizárólag királyi vérből való menyasszonyt választhatott magána -, így említésre sem méltatták.
Még Zsófia álmodozó tekintete és gyakorta postára adott levelei sem keltettek gyanút. Márpedig Zsófikát nem ejtették a fejére. Tisztában volt vele, hogy ha most nem ragadja meg a szerencséjét, soha nem lesz képes kitörni az egyre terhesebbé váló udvarhölgyi szerepből. A kortársak leveleiből kiderül, hogy “Izabella főhercegné zsarnoki és meglehetősen beképzelt asszony, nem egyszerű megfelelni neki. Minden attól függ, milyen a hangulata.” Zsófia ügyesen alkalmazkodott munkaadójához, de titokban soha nem adta fel a reményt, hogy elérkezik a megszabadítója. Mégse gondolhatjuk, hogy pusztán számításból szédítette a trónörököst...
“Zsófikámat nem adom!”
Szerelmüket alaposan próbára tették az elkövetkező évek. Ferenc Ferdinánd 1895-ben súlyosan megbetegedett, édesanyjától örökölt tbc-je tört rá ismét. A penicillin felfedezése előtt ez a betegség a legtöbb esetben halállal végződött. Az addig tetterős, sportokban, különösen a lövészetben kiváló férfi hosszú időre ágyba kényszerült. Az őszt általában Merán hegyei közt, a telet pedig Egyiptomban töltötte szigorú orvosi felügyelet alatt. Kedvese levelei tartották benne az erőt, amelyeket a trónörökös azonnal meg is válaszolt, méghozzá igen csak meghitt stílusban:
“Obermais (Merán), ott lakik a maga öreg Francija, és a postán lesi a kicsi Zsófi leveleit!”
Kísérete nem győzte találgatni, kitől érkeznek az illatos levélkék, mígnem a főkamarás rá nem jött a nyitjukra. Rokonai segítségével titokban megpóbálta rábeszélni Zsófiát, hogy hagyjon fel ezzel a viselkedéssel. Azzal azonan nem számolt, hogy ez nemcsak egy bohókás flört, hanem igazi lángolás. Ferenc Ferdinánd tajtékzott, amikor tudomást szerzett kamarása indiszkréciójáról és haladéktalanul menesztette udvartartásából a régi barátot. Jaj volt annak, aki bele merte ártani magát a magánügyeibe! A főherceg ekkor már 33 éves meglett férfi, és Zsófia sem kislány már. Tudták, mit tesznek, ha nyakukba is zúdítják az udvar felháborodását. Mert hamarosan elérkezett ez is.
A botrány 1899. márciusában robbant ki. A trónörökös eddigre - hála a kellemes dél-tengeri klímának -, kigyógyult tüdőbajából, és egyre gyakrabban járt teniszezni Izabella főhercegné családjához. Egy ilyen alkalommal ott felejtette a padon a zsebóráját, ami a hercegné kezébe kerülve árulójává vált. Izabella kíváncsian felpattintotta az óra tetejét, de megdöbbenésére nem a lánya, hanem az udvarhölgye arcképét pillantotta meg. Azonnal magához hívatta Zsófiát, és kiadta az útját, majd felháborodottan panaszt tett a császárnál. Ferenc József mielőbb beszélni akart az unokaöccsével. Az meg is jelent, merev főhajtássla üdvözölte a császárt, majd ugyanilyen határozottan előadta, hogy
vagy Chotek Zsófia lesz a felesége, vagy senki más!
A császár állítólag “hallatlant!” kiáltott, és hazaküldte gondolkodni a főherceget. Úgy hitte, a saját uralmát ásná alá, ha engedne a Habsburgok örök törvényéből: házasodni csak uralkodói vérből! Ez emeli a császári ház fényét, és gyarapítja a birtokokat. Idős volt már ahhoz, hogy a fiatalok szerelmében ne csupán államjogi bonyodalmat lásson.
Mindent bevetett, hogy a cseh grófnőt lebeszéljék a szándékáról, de hiába. Végül rettegve egy újabb öngyilkosságtól - a fiát, Rudolfot is így vesztette el -, engedett. 1900. június 28-án délután 2 órakor magához hívatta a főherceget, és engedélyezte a házasságot. Egy feltételt szabott:
a trónörökös leendő hitvese nevében lemond annak minden uralkodói jogáról, az azzal járó címekről, rangokról, amelyek a házasságból születendő utódokat sem illetik meg.
Nagy volt az ár, és megalázó az eljárás. Zsófia nem számíthatott rá, hogy valaha is családtagnak fogják tekinteni, még a színházi páholyban sem mutatkozhatott együtt férjével. De ami a legjobban fájt: leendő utódaik nem örökölhették a császári trónt. Ferenc Ferdinánd ennek ellenére repdesett a boldogságtól. Ezt írta menyasszonyának:
“Imádott Zsófikám! Mindenem! Francid egyenesen megőrül a boldogságtól. Képzeld el, őfelsége kettőkor hívatott, és engedélyezte, hogy július 1-jén Riechstadtban összeházasodjunk! Éljen, éljen, éljen!”
Chotek Zsófia pedig ideális feleségnek bizonyult. Szeretettel, szelíden tudta kezelni a nagyurat. Együtt vadásztak, lovagoltak, kertészkedtek, és az estéket családjuk körében, meghitten töltötték el. Hamarosan három gyermekük született, egy kislány és két kisfiú. Ferenc Ferdinánd igen elédetett volt a választásával. Fejet hajtva tűrte felesége megaláztatásait, és csak titokban fogadta meg: ha trónra lép, elégtételt vesz!
Erre azonban már nem nyílt módja.
Tizennégy évvel azután, hogy a császár engedélyezte a házasságát, ugyanazon a napon, ugyanabban az órában egy golyó halálra sebezete feleségével együtt. A császár állítólag csak annyit mondott:
“Rettentő! A Mindenható nem tűr ellenkezést, a legfelső hatalom helyreállítota azt a rendet, amelyet én, sajnos, nem tudtam megőrizni.”