A Homok Atyja - így nevezték a sivatag lakói Almásy Lászlót, aki úgy ismerte a Szaharát, mint a tenyerét. Ősi kultúrák nyomában szelte át repülőn, autóval, gyalog. Tudományos eredményei megkérőjelezhetetlenek, mégis egész élete a küzdelemről és az igazságtalanságról szólt. A 9 Oscar-díjjal jutalmazott filmből a világ megismerte ugyan a nevét, de azt már nem, ki volt valójában. Bár nem volt gróf, nem is égett össze, és még barátjának feleségébe sem szeretett bele, Almásy László mégis sokkal izgalmasabb figura volt, mint az Angol beteg. A valóság, mint oly sokszor, a legendás pilóta esetében is felülmúlja a képzeletet.
Ralph Fiennes, mint Almásy László Az angol beteg című filmben (balra), és a valódi utazó, felfedező, Afrika-kutató, pilóta, autóversenyző, filmes, vadász, puccsista, két világháború veterán legendája
A Ralph Fiennes főszereplésével készült Az angol beteg Almásyra irányította a figyelmet, csakhogy a felejthető hollywoodi produkciónak kevés köze volt a valósághoz. A kalandos életű magyar sivatagkutató rejtélyes személyiségéről azóta is számtalan legenda kering. Több könyv, tanulmány is megjelent róla, leginkább Kubbasek János A Szahara bűvöletében című könyvének köszönhető, hogy immár valós képet alkothatunk a 20. század legsikeresebb magyar felfedezőjének izgalmas életéről.
Tudjuk például, hogy nem volt gróf, a család nemesi ágához tartozott. Igaz, gyakran szólították grófnak, és ő nemigen tiltakozott. Expedíciói során megtapasztalta, hogy a potenciális támogatók nagyobb kedvvel nyitják meg a pénztárcájukat egy arisztokratának. Almásy helyzetét másodszülöttsége is nehezítette, hiszen a családi hitbizományt, a ma Ausztria területén lévő Borostyánkő várát és a hozzá tartozó birtokokat János bátyja örökölte.
Így a tanulni nem szerető, autókhoz, repülőkhöz kiskora óta vonzódó fiúnak önálló egzisztenciát kellett építenie. Ez nem ígérkezett könnyűnek, mert a fiatal Almásy kifejezetten nyughatatlan típus volt, például a 10 éves korában kezdett dohányzása annyira megviselte a tüdejét, hogy már kamaszként egy évet tüdőszanatóriumban töltött. Grazi tanulmányainak pedig az vetett véget, amikor - reggeli sietségében, nehogy elkéssen az iskolából - motorral elütötte gimnáziumi igazgatóját.
Ezután Angliában tanult tovább, ott szerezte meg első pilótaengedélyét is.
Almásy László Borostyánkő várában látta meg a napvilágot
Apja, Almásy György földbirtokos volt, és jeles ornitológus, valamint nemzetközi hírű Belső-Ázsia-kutató. Amikor expedícióra készült, a fia látta, milyen alapos előkészítő munkát igényel egy ilyen vállalkozás.
A magas, vékony, kissé hajlott termetű, kék szemű, jóképűnek semmiképp sem mondható Almásy az első világháborúban harcolt lövészárokban, de szenvedélyes pilótaként a légierő kötelékében is hajtott végre felelősségteljes feladatokat. A veszély egész életében ott ólálkodott körülötte.
A háború után Mikes János püspök személyi titkára lett, az ő révén bonyolódott bele a IV. Károly Habsburg uralkodó trón-visszafoglalási kísérleteibe. Mivel a "rossz" oldalon állt, ez tovább nehezítette a helyzetét.
Hamarosan a Steyr osztrák autógyártó cég kínált neki állást; a gyár szombathelyi képviselőjeként az ő masszív autóikat kellett értékesítenie, illetve - a cég eleven reklámjaként - nehéz terepeken tesztelnie.
Afrika elég nehéz terep... Almásy első afrikai útja 1926-ban történt, akkor szállt partra Alexandriában sógorával, Esterházy Antallal. Bár az utazás nem volt megfelelően előkészítve, és sok nehézségük adódott, mégis, amikor híre ment, hogy két magyarnak sikerült autóval átszelnie a Núbiai-sivatagot, egy csapásra a lapok címoldalára kerültek. A következő expedíció Kenyába és Szudánba szólította Almásyt, ám addigra már nem volt kérdés, hogy Afrika szépségei közül őt a sivatag ejtette rabul.
A kalandvágyó Almásy nemcsak sivatagkutatóként, de autóversenyzőként is jelentős elismerést vívott ki magának: 1928-ban rekordidő, 49 óra 20 perc alatt tette meg a Koppenhága és Madrid közötti utat. Emellett a Universal Filmvállalat megbízásából sivatagi filmet forgatott, és Széchenyi Zsigmonddal vadászexpedíciót is szervezett
Szépség a barlangban
Aki nem járt még sivatagban, talán nem is érti, mi a csodát lehet szeretni rajta. Homok, sivárság, hőség... Csakhogy Almásy szerint "a sivatagnak ezer arca van. És ezer színe. Mindent ad, és sokat kíván. A szabadság, a végtelenség érzése járja át az embert, az idő elveszíti jelentőségét, legfeljebb akkor tér vissza, ha nincs elég víz. És a csend! Sehol a világon nincs olyan mély csend! A ma élők ezt talán még jobban értékelik..."
A helyiek elmeséltek Almásynak sok régi történetet. Így hallott először a titokzatos Zarzura oázisról, vagy a Hérodotosz által is leírt Kambüszész perzsa király sivatagban elveszett seregéről. Ezeket akarta felkutatni.
Ebben az időszakban ismerkedett meg egy szép és gazdag norvég lánnyal, Gudrunnal. Egymásba szerettek, ám a lánykérésnél kiderült, hogy Almásy se nem gazdag, se nem gróf. A lány szülei attól tartottak, hogy ez a jöttment magyar lányuk hozományából akarja finanszírozni nagyravágyó terveit. Ez a csalódás sokak szerint végzetes lelki törést okozott az amúgy sem túl kiegyensúlyozott fiatal férfiban.
Ezt követően más nővel nem is volt dolga. Sokáig úgy tartották, azért nem voltak hölgyek az oldalán, mert egyetlen szerelme a sivatag volt, ám a kölni Heinrich Barth Afrika Tanulmányok Intézet kutatói által fellelt magánlevelezése tanúsága szerint a kalandos életű Almásynak mégiscsak voltak intim partnerei, köztük egy Hans Entholt nevű fiatal német katona és egy egyiptomi herceg. Vagyis - ellentétben a filmben történtekkel -, biztosan nem szeretett bele barátjának feleségébe.
Almásy László és Zichy Nándor első felfedezőútjuk előtt
A Zarzura oázis felkutatására 1938-ban indult el. Illetve két évvel korábban, de akkor repülőgépe iszonyatos viharba került Szíria felett, és lezuhant.
Csodával határos módon maradt életben ő is, és társa, Zichy Nándor is.
Zarzura megtalálásában fecskék voltak a segítségére. Az ő repülési szögük vezette el a majd száz kilométeres egykori folyóvölgybe, fák és dús növények közé - Egyiptom területére. Ennek a rejtélynek a megoldása a nagy afrikai felfedezők közé emelte Almásyt, hiszen ő is fehér foltot tüntetett el a kontinens térképéről, akárcsak Teleki Sámuel erdélyi származású gróf.
Almásy László sérült gépe
Almásy addigra már beszélt arabul, két expedíció között könyvet írt, forrásokat tanulmányozott, térképeket rajzolt, és támogatókat keresett. A légi felderítés után autóval is eljutott Zarzurába. A térképezés közben találtak rá azokra az
eldugott oázisokban lévő barlangokra, amelyek oly nagy szerepet kaptak Az angol beteg című filmben is.
Zsiráfok, oroszlánok, különleges szarvú marhafajták és úszó emberi alakok ragyogtak a barlangok falán. Almásy akvarelleket készített róluk, dokumentálta őket, és bár a világsajtó az ő nevéhez kötötte a felfedezést, az az olasz és német tudós, akikkel önzetlenül megosztotta azt, azonnal publikálta az eredményeket, elorozva előle a dicsőséget. Egyikük még Magyarországra is elmerészkedett előadást tartani, de az Almásy erőfeszítéseit és eredményeit ismerők alaposan rápirítottak.
A körülbelül nyolcszáz barlangrajzot rejtő helyet Almásy nevezte el a Képek Völgyének (Vádi Szúra). Ez a felfedezés nemcsak az őskori ember, de a sivatag földtörténeti múltja szempontjából is hatalmas jelentőségű, hiszen bebizonyosodott, hogy valamikor ez a vidék vízben bővelkedő táj volt.
Ősi barlangrajzok az Almásy által felfedezett eldugott oázisban, az Úszó barlangban
Küldetés és büntetés
Almásy a sivatag rabja, szenvedélyes kutató volt, emellett mindenkivel jó kapcsolatra törekedett, legyen az német vagy angol. Ám a második világháború közeledtével a sivatagban uralkodó nemzetközi bajtársiasság, tudományos együttműködés meggyengült.
A magyar kutató hatalmas elméleti tudása és gyakorlati tapasztalatai felértékelődtek.
Mindenki tudta, hogy úgy ismeri a sivatagot, mint a tenyerét, a legapróbb jelekből is olvas. Tartalékos főhadnagyként német kérésre a magyar hadvezetés a német sereghez vezényelte, két komoly és veszélyes küldetést bíztak rá. Amikor két német hírszerzőt az ő vezetésével sikerült a sivatagon át Kairóba csempészni, messze benyúlva az angol vonalak mögé, a németektől megkapta az 1. és a 2. osztályú vaskeresztet. Maga Rommel adta át neki.
Almásy madártávlatból is kiválóan ismerte a Szaharát és a Líbiai-sivatagot
Nem sokkal később visszatért Magyarországra, itt töltötte a háború két utolsó évét, ekkor írta meg egyik könyvét is, Rommel seregénél Líbiában címmel. (Később többek közt erre a könyvre hivatkozva vádolták meg, és állították háborús bűnösként népbíróság elé, annak dacára, hogy a szovjet hatóság által akkorra már betiltott könyvet sem a védő, sem az ügyész nem olvasta.)
A sivatagban kiismerte megát, de politikai érzéke nemigen volt. A királypuccs idején is belesodródott az eseményekbe, így történt a német megbízásokkal is. Mivel őt a világnak ez a része nem érdekelte, nem mérte fel a következményeit sem. Akkor sem tétovázott, amikor 1944 őszén budapesti lakásában több zsidót is bújtatott - többek között Fuchs Jenő olimpiai vívóbajnok fiát, Fuchs Györgyöt -, egyikük tanúskodott is mellette, amikor szükség lett rá. Megmentett egy szintén életveszélyben lévő árva lengyel gyermeket is.
"Mert aki bajban van, annak segíteni kell..."
'45 után többszor letartóztatták, összeverték, majd háborús bűnök vádjával népbíróság elé állították
1945 után többször letartóztatták. Származása, a német hadseregben szerzett érdemei, szép lakása mind-mind oka volt meghurcoltatásának. Több helyen raboskodott, kínvallatásokat szenvedett el, régi ismerősei közül csak kevesen mertek kiállni mellette. Unokahúga kereste fel a híres orientalisata Germanus Gyula professzort, és kérte, segítsen. A kiváló tudóst először nem engedték tanúskodni, ám ő régi tanítványához, bizonyos Rákosi Mátyáshoz fordult. Rákosi nem volt tisztában a történtekkel, de "leszólt" a bíróságra, és utasította az ügyészt, hogy idézzék be Germanust a védelem tanújaként.
Germanus Gyula tanúvallomása végül megmentette, Almásyt a népbíróság felmentette.
Bár felmentették, lakását elvették, műveit betiltották. A szovjet titkosszolgálat ezután egyre élénkebben érdeklődött utána, 1947-ben pedig újra letartóztatták - ekkor az egyiptomi király közbenjárására szüntették meg a vele szemben indított eljárást. Ezt követően - nyomában továbbra is a szovjet titkosszolgálattal -, szintén kalandos, krimibe illő körülmények között jutott ki Bécsbe, onnan Rómába. Nem sokkal később egy testileg, idegileg megviselt, negyvenkilós férfi érkezett meg Egyiptomba.
Almásytól mindent elvettek, csak az álmait nem. Rendületlenül hitt benne, hogy egyszer megtalálja Kambüszész seregének maradványait. Pilótákat oktatott, szafarikat vezetett, a Faruk király alapította Sivatagkutató Intézet tiszteletbeli elnöke lett. Csakhogy legyengült szervezete elkapott egy súlyos fertőzést, betegen tért vissza Ausztriába. Már nem tudták megmenteni. Halála közeledtével is kedvenc Hérodotoszát olvasta, ez a kevés igaz dolgok egyike, amely Az angol betegben látható.
Salzburgban temették el 1951-ben. Sokáig egyszerű fakereszt jelezte nyughelyét, ma már méltó síremlék őrzi földi maradványait.
És mi köze a fiktív "angol betegnek" az igazi felfedezőhöz? Nem sok. Almásy memoárjában megemlít egy kanadai pilótát, aki - miután gépével lezuhant -, súlyos égési sérülésekkel került a katonai kórházba. Almásyt tolmácsolni hívták a megégett repülőshöz, ám a sebesültön már nem lehetett segíteni. Ez az epizód ihlette meg Michael Ondaatje kanadai írót, akinek a regényéből a 9 Oscar-díjjal jutalmazott film készült: egyszerűen összegyúrta a két figurát. Kár volt. A valóság, Almásy kalandos és izgalmas élete jóval felülmúlja az írói képzeletet - A képen az Almásy Lászlót alakító Ralph Fiennes
